Válogatás a Szegeder legjobb tavalyi cikkeiből

Hozzájárulok a biometrikus adataim tárolásához és belépek a sarki Coopba

Számottevő írásunk a tavalyi évből egy könnyedebb hangvételű cikk is, amely egy az ország első hibrid okosboltjába enged bepillantást. Egy szegedi kisboltba, ahol a bő ötperces regisztrációs folyamat során hozzájárulást kell adnunk biometrikus adataink tárolásához is. Cserébe éjszaka is nyitva van, csak nincsenek bent pénztárosok, az ember a coopos nénik hiányában szinte betörőnek érzi magát, de legalább bármit is vásárol, nem kell szégyenkeznie senki előtt. A riport megmutatja, hogyan válik egy teljesen hétköznapi helyszín egy pillanat alatt a jövő egyik kísérleti terepévé, ahol az automata jelleg nyújtotta szabadság és az adatkezelés kötöttségei furcsa egyensúlyt alkotnak. 

A Szegedernél mindig is azokat a történeteket kerestük, amelyek túlmutatnak a napi eseményeken, és hónapok, akár évek távlatából is értéket közvetíthetnek. 2025-ben is sok ilyen anyag született – most ezek közül válogattunk össze néhányat.

Elérhetetlen kezelések, túlterhelt dolgozók és hosszú várakozási idők a magyar egészségügyben

Nem mondható ritka véleménynek, hogy a magyar egészségügyi rendszer számos problémával küszködik. Januári cikkünkben azonban az illetékes szervek segítségével a mélyére ástunk a jelenségnek, feltártuk, pontosan hogyan működik az ellátás a valóságban. A riportból kiderül, hogy a hosszú várólisták, a nehezen elérhető kezelések, az elavult eszközök és a túlterhelt, kiégett dolgozók nem csupán frusztrációt okozhatnak, hanem konkrét élethelyzeteket is befolyásolnak. Az alapellátás hiányosságai továbbgyűrűznek a szakrendelőkbe és a sürgősségi osztályokra, miközben a betegek gyakran saját szerencséjükre vannak utalva, és az ellátás minősége is jelentős mértékben különbözhet attól függően, hol élnek, melyik rendelőhöz tartoznak, vagy éppen ki van szolgálatban.

„Megszületett a második fiam, és már az élete első napján rasszizmus érte”

2025 első szegedi újszülöttjének történetét is feldolgoztuk, amely egy örömteli hírből indult, de szinte azonnal sötét fordulatot vett. Alexandert az országos sajtó is bemutatta, mégpedig azért, mert a város első szülöttje egy indonéz házaspár második fia. A figyelmet hamar sztereotip, rasszista, erőszakos megnyilvánulások követték – volt, aki azt írta, a babát falhoz kellene vágni.

A kisfiú édesanyját kezdetben megrendítették a támadások, férjével együtt mégis kitartanak amellett, hogy Magyarország – és különösen Szeged – továbbra is az a hely, ahol élni szeretnének. A történet azonban túlmutat egyetlen család sorsán. A cikkben azt is bemutattuk, milyen következményei lehetnek az online gyűlöletkeltésnek, valamint hol húzódnak a társadalmi és jogi határok egy olyan közegben, ahol egy újszülött sem marad érintetlen.

Hat év

Idén hat év után el kellett köszönnünk a főszerkesztő-helyettesünktől is. Balogh Gergő 2019-ben csatlakozott az újsághoz, amikor a szerkesztőség még csak két emberből állt, az elmúlt évek során pedig láthatta, hogyan vált a Szegeder helytörténeti blogból a vidéki Magyarország egyik legmeghatározóbb független online újságjává. A szabad sajtó mozgástere közben egyre jobban szűkült, de saját szavaival élve „a terhekkel együtt nőttünk mi is”. Gergő szerint az újságírás egy rendkívül hálátlan hivatás, de egyben az egyik legfontosabb is, ezért a Szegedernél töltött időszakot nem cserélné el másra. „Mindig kell valaki, aki leírja azt, ami van, úgy, ahogy van – kell valaki, aki a sötétben kóborlókat kivigye a fényre, vagy legalább a barlang falára vetült árnyakat megnevezze” – fogalmazott. Búcsúzó cikkében a Szegederen megjelent kedvenc sztorijait is megosztotta, politikai interjúitól náci ereklyéken át a jezsuita templom digitalizációjáig, de említhetnénk például a 2025-ben megjelent, véreskezű alföldi sorozatgyilkost bemutató írását is.

További riportjaink

Mindez csak ízelítő azokból a meghatározó témákból, amelyekkel idén foglalkoztunk. Sok történet puszta kíváncsiságból indult, és egészen váratlan irányokba vezettek. Írtunk egy abszurd és játékos riportot a legmetálabb metál fesztiválról, a mártélyi Lowlandről, ahol még a mobilvécé is crowdsurfölt, szokás szerint idén is elmentünk a Művészetek Völgyébe, de feltártuk a Dóm tér titkait is, a csaknem 90 éves zenélő óra eltakarásától a tér alatt rejtőző múltbéli értékekig. Azt is felvetettük, hogy miért újítják fel másfél milliárdból a minden évben kiszáradó mórahalmi tó környékét, és volt szerencsénk interjút készíteni az ukrán nagykövettel is Szegeden.

Figyelmünk azonban nem állt meg az országhatáron belül. Májusban ellátogattunk egy szabadkai tüntetésre is, ahol azt tapasztaltuk, a tavaly november 1-i újvidéki halálos baleset óta egészen más hangulatot vettek a rendszerellenes tüntetések. Ha már tüntetés, mindeközben azt is megmutattuk, milyen következményekkel járhat egy nem hivatalos szegedi demonstráción való részvétel, és mennyire jogszerűek ezek. 

Olyan kérdésekre is kerestük a választ, amelyek elsőre talán elvontan hangozhatnak, mégis közvetlenül érinthetik a mindennapjainkat. Legyen szó a polkorrektségről, az LMBTQ-közösségről, Szeged és környéke külföldi hallgatóiról és munkavállalóiról, arról, hogy ki dönt az épületek kinézetéről vagy terveik nyilvánosságáról, újságíróink és fotóriportereink tavaly is ott voltak, tudósítottak, kérdeztek és dokumentáltak – ahogy idén is ott leszünk. 

Farkas Anna

A vásárhelyi rendőrkapitány öngyilkossága

A Szegederen a szegedi fontos hírek mellett gyakran foglalkozunk a régió közéletével is, amelynek nem ritka helyszíne a közeli Hódmezővásárhely. 2025 őszén azonban a város történetének talán legtragikusabb történése foglalkoztatta a helyi és országos közönséget. Szeptemberben önkezével vetett életének Szabó Zsolt rendőrkapitány, miután a Promenad24 becsületsértő cikket közölt róla. Feladatunknak éreztük, hogy megkérdezzük erről a lakosságot, és azzal szembesültünk, hogy szinte csak erről van szó a településen. Egyesek szerint szomorú, hogy ebből politikai ügy lett, mások úgy vélik, eleve abból indult. Egy férfi például annak a két héttel azelőtti, batidai kastélynál szervezett aszfaltrajzversenynek az eldurvulásával magyarázta az esetet, amelyről mi is tudósítottunk.

Bár vitatott, hogy az azóta törölt cikknek valóban köze lehetett a rendőrkapitány tettéhez, az események végül az utcára vitték az embereket. A számos helyben és országosan ismert közéleti szereplőt felvonultató hódmezővásárhelyi tüntetésen Márki-Zay Péter szavai egyetlen mondatban foglalták össze a történtek súlyát: „Mostantól nem mondhatják, hogy a hazugság nem öl.” 

Balog József sokkal többször meghalhat, mint aki csak egyszer fog

„Nem teszek különbséget. Bizonyos értelemben egy szemináriumi termet is egy olyan színpadnak gondolok, ahol a legérdekesebb, vagy a legizgalmasabb az, amikor abban a bizalmi légkörben valaki egyszer elkezdi mondani, hogy én ez vagyok.” Balog József színész, a szegedi média tanszék oktatója számára ez nem elmélet, hanem mindennapi gyakorlat. A sokoldalú és egyedi személyiség ugyanazzal a figyelemmel fordul a diákjaihoz és a közönségéhez, mint magához a világhoz. Hallgatói pedig épp olyan tisztelettel és szeretettel írnak róla, mint ahogy ő beszél a macskájáról, Istenről vagy az univerzumról. A katonaság megtanította arra, hogy az emberek között nincsen valódi hierarchia, a házasság pedig arra, hogy mindig a gyerek az első. Több helyszínen, hosszú beszélgetések során jutottunk el vele a tanítástól a színházig, a rádiózástól a családig – és hogy miért ad neki szabadságot, hogy sokkal többször meghalhat, mint a legtöbb ember.