Hozzájárulok a biometrikus adataim tárolásához és belépek a sarki Coopba

Hétfő este van, csendesül a belváros is, sorra zárnak a boltok, amikor megszólal egy hang a fejemben: kéne valami csoki. Mivel egyébként is ki szerettem volna próbálni a néhány sarokra nemrég nyílt Szent István téri, 0–24 nyitva lévő automata Coopot, gondoltam hát, gyorsan regisztrálok és megnézem!

Ez az ország első hibrid okosboltja – napközben hagyományos kiszolgálással, a normál nyitvatartási időn kívül pedig teljesen automata üzemmódban, személyzet nélkül működik. Eléggé ígéretes elképzelés. Amikor néhány éve hallottam róla, hogy az Egyesült Államokban ilyen bolt nyílt, nem sejtettem volna, hogy az ötletet a Coop fogja itthon meghonosítani, de nagy lehetőség ez a vidéki kiskereskedelem számára, szóval hajrá!

Kelemen János, a Coop Szeged Zrt. elnök-vezérigazgatója a csütörtöki átadón el is mondta, Szeged most egy teszt az ilyen üzletek tekintetében, és amennyiben a megoldás elnyeri a vásárlók tetszését, több áruházukban is be szeretnék vezetni. Vannak bőven olyan települések, ahol az alacsonyabb lakosságszám miatt az ilyen hibrid rendszer biztosította hosszabb nyitvatartás kínálhat lehetőséget a kisboltok fenntarthatóbb működtetésére.

Az üzletbe a hétköznap kora esti nyitvatartást követően már csak egy erre a célra fejlesztett telefonos applikációval lehet belépni, és enélkül nem tudunk vásárolni sem.

A regisztráció menete:

• A 247 Shop app letöltése;
• mezei regisztráció emailcímmel és jelszóval, majd előbbi megerősítése;
• telefonszám megadása és megerősítése;
• személyi igazolvány megadása és arcképes azonosítás.

Bevallom őszintén, hogy amikor a bő ötperces regisztrációs folyamatban már ahhoz adtam a hozzájárulásomat, hogy egy általam korábban nem ismert cég ezentúl – ki tudja meddig és hogyan – a biometrikus adataimat is kezelje, egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy akarom-e én ezt az egészet, de végül folytattam.

Az üzletbe két QR-kód-csippantással jutunk be, az egész nincs tíz másodperc. Az ürességtől kongó önkiszolgáló kasszák mellett különfizetős kávéautomata vár, ezen túl viszont minden olyan, mint bármelyik másik nagyvárosi, felújított Coop vásárlóterében.

Ikonikus coopos csempe, fehér falak, tele polcok, minden a megszokott. De mégis hiányzik valami, ami miatt valamelyest furcsa érzés bent lenni: hiába császkált egy korombeli srác körülöttem, a coopos nénik nélkül egy ideig úgy éreztem magam, mintha betörő lennék.

Hozzá kell tennem, hogy a Coop felirat láttán a mai napig szorongat némi poszttraumás stressz a Hargitai utcai üzletben szerzett gyerekkori tapasztalataim révén, ahol nagyobb gyomorideggel járt a fizetés, mint apámnak elmondani, hogy megbuktam év végén matekból, a Coop mégiscsak az idős eladókkal lesz Coop, nem? Vagy legalábbis ez eddig így volt szent.

Így már az éjjeli nasis szégyenmenetem sem ugyanolyan, ha ezentúl nem kell a kasszánál senki szemébe nézve színt vallanom, mennyi mindent veszek egymagam.

De térjünk vissza a bolt jellemzőire! Az üzletben talán nem meglepő, de tényleg minden van, lévén egy szokásosan felszerelt városi kisboltról beszélünk – a különbség egyedül annyi, hogy ez a kisbolt nem zár be.

És bár ezt hivatalosan még nem erősítették meg, abban is bizakodhatunk, hogy akár karácsonykor és más ünnepekkor is nyitva lesz. Képzeljük csak el, egy nyitva lévő bolt karácsonykor!

A személyzet nélküliségnek ezen felül is tagadhatatlanul megvannak az előnyei: én este 10 óra után nem sokkal voltam úgy negyed órát az üzletben, ez idő alatt 8–10 fiatal jött be kisebb csoportokban. A hangulaton érződött, hogy senki sincs feszélyezve, hogy rájuk lesz szólva, ha kicsit hangosabbak, ami mindenképpen pozitívum. Senki sem randalírozott, de nem is fogadtak némaságot a vásárló fiatalok.

„Hmm, bankkártyaszex” – csattant fel fizetés közben egy srác, aki egy haverjával érkezett néhány esszenciális termékért. Sajnos nem láttam, min nevettek, azóta is részben ezen pörög az agyam, de ez is jól példázza, hogy itt a bevásárlás egy fokkal felszabadultabb változatát is megtapasztalhatja az ember.

Persze ha nem zavarja, hogy minden lépését összesen majd’ 15 kamera figyeli.

És ha már a szabadságról beszélünk, érdemes egy pillantást vetni arra is, mennyi mindent adunk az esti nasiért azon a néhány porrá inflálódott forintbankón túl. A belépéshez ugyanis nemcsak egy appot kell letölteni, hanem le kell nyelni azt is, hogy a rendszer elkéri a személyi igazolványunk számát, a születési dátumunkat, a telefonszámunkat és a teljes nevünket is. Mindezt azzal a céllal, hogy megbizonyosodjanak róla, valóban elmúltunk tizennyolc évesek, ha alkoholt is vásárolnánk.

A regisztráció közben egy külföldi cég, egy szlovák felhőszolgáltató végzi el a személyazonosítást és az életkor ellenőrzését. Az applikáció adatkezelési tájékoztatója szerint a személyes adatok titkosított formában, csak a telefonunkon tárolódnak, egyedül az emailcím kerül a cég szervereire. A vásárlási szokásainkról hivatalosan nem gyűjtenek adatot – legalábbis a szabályzat erről külön nem tesz említést.

Az üzletből egyébként kijutni is pofon egyszerű: miután fizettünk a szokásos módon az önkiszolgáló kasszáknál (ahol szintén be kell szkennelni a QR-kódunkat, és ezáltal azonosítani magunkat), a nyugtával hagyhatjuk el a kasszákat, majd a QR-kód újbóli felmutatásával léphetünk az utcára.

A bolt tehát, ahol senki sem néz rád furcsán, ha este tíz után veszel háromféle csokit, de cserébe minden mozdulatod kamerákon nyomon követhetik, nem disztópia többé. A fő kérdés, hogy szélesebb körben is elterjed-e az ilyen jellegű bevásárlás, és egyre több ilyen üzlet nyithat-e, akár olyanok is, amelyekben nappal sincs személyzet. Vagy határt húzunk és azt mondjuk, szükségünk van a coopos hölgyek vigyázó kezeire.