Először tán a temesvári Ikea nyitása miatt jártunk Temesváron még 2023 júniusában Balogh Gergő kollégámmal, hogy az első napról és az árakról készítsünk riportot, amely a Telexen is megjelent. Az áruház látogatása mellett a belvárosban is szétnéztünk, és hamar egyértelmű lett, hogy ide vissza kell térni. Annyira sokrétű és izgalmas ez a város, és annyira közel van Szegedhez, hogy azóta rendszeres kirándulások célpontja lett.

Eredetileg eszembe sem jutott, hogy írjak a múlt hétvégéről, amit ott töltöttem. Miután a napokban több ismerősöm is jelezte, hogy az a pár mondat, amit említettem a városról, meghozta a kedvüket, hogy ők is ellátogassanak a párjukkal, muszáj vagyok írásban végigvenni: miért kihagyhatatlan hétvégi célpont ez a 100 kilométerre fekvő, lapos romániai település.

Ingyenes közbringák

Temesváron, ahogyan egyre több nagyvárosban, szinte teljesen ingyenes a közbringa-rendszer (kettő is van, turistáknak az i’velo javasolt). Nincs regisztrációs díj, és az első két óra mindig ingyen van, majd minden további két óra is csak 10 lej, azaz kb. 700 forint.

A városban 9 állomás van, ami kicsit kevés, de szinte mindig voltak szabad biciklik, és egészen varázslatos élmény napokon át két keréken mászkálni egy azért mégiscsak idegen városban. Nem kellett az amúgy kiterjedt és sűrű, de jelenleg jócskán feltúrt és terelt villamoshálózatra támaszkodni, vagy gyalogolni, és az autót sem vettük elő a hotel garázsából.

Alapvetően Szegedhez képest meglepően kevés a biciklis, és ennek ellenére is erős kerékpárút-hálózattal rendelkezik a város, sok mellékutcában is szeparált bicikliút van.

Egyszer volt csupán nagyobb probléma a rendszerrel, amikor feloldás után nem vettem ki azonnal a dokkolóból a biciklit, és ezzel teljesen összezavartam a rendszert: a retesz visszazárt, az applikáció viszont úgy kezelte, mintha elvettem volna a járművet. Egy éjszakai hazasétálás és egy email árán mire másnap felkeltem, már megoldódott a probléma.

A legjobb hotel

A Student Complex nevű városrészben, egy jó 15–20 perces gyalogútra a belvárostól található az egyetlen hotel, ahol valaha megszálltam a városban, és ahová most másodszor tértem vissza: az Urban Budget Hotel. A hotel nagyon tiszta és karbantartott, letisztult (mellőzi a legtöbb középkategóriás hotelre jellemző designhibát, mint a túlzó színek vagy tapéták), és mégis meglepően olcsó: egy éjszaka 2 főre még egy nyári hétvégén is alig 21 ezer forint, igaz, reggeli nélkül.

A létesítmény teljesen automata, ezért az embernek sokkal inkább van olyan érzése, mintha hazaérkezne, ahelyett, hogy valaki fogadja egy recepción. Ilyen bár van napközben, teljesen kihagyható, mivel egy visszaigazoló emailben található linkről egy-egy gombnyomással nyitható a főbejárat, a garázsajtó és a szobánk is.

Város három belvárossal

Temesvár sajátossága, hogy a régi, barokk és századfordulós építészettel ékesített történelmi belvárost (Cetate) északról egy vasútvonal, dél felől pedig a Béga folyó öleli körül. Ennek eredményeképp tudott kialakulni ettől a központi belvárostól több olyan városrész, amely szintén belvárosias hangulatú a századfordulós palotákkal, parkokkal és mindenhol suhanó villamosokkal, de mégis más-más hangulatúak tudnak lenni.

A központtól dél-nyugatra található Józsefváros (Iosefin) és a mellette lévő Erzsébetváros (Elisabetin) egy része külön megér egy látogatást, itt szép hidak, hangulatos kisutcák, végtelen mennyiségű romos vagy már felújított monarchia korabeli bérház adja vissza az egykor Magyarországhoz tartozó, erős német befolyással épült város hangulatát.

Meglepően sok a párhuzam Temesvár és Szeged építészete között. Látható itt a Szent István téri víztoronyhoz kísértetiesen hasonlító betonvíztorony egy vasúti területen. Baumhorn Lipót, a szegedi Széchenyi téri Takarékpénztár és a Vasalóház, valamint az Új Zsinagóga alkotója több épületet is jegyez a Béga partján: például egy a Takarékpénztárra őrületesen hasonlító belvárosi palotát, vagy a gyárvárosi zsinagógát.

És ezzel el is érkeztünk az egyik legkülönlegesebb városrészbe, a Gyárvárosba (Fabric), ami az itt található Millenniumi Plébániatemplommal, a századfordulsó ipari hangulatot erősítő Hőerőművel és a Timișoreana sörfőzdével válik igazán egyedivé.

A csodás Béga-part

Mindezeket pedig a Tiszához képest keskeny, inkább csatornajellegű Béga folyó fűzi össze. A Bégán a belvárosban étterem- és kocsmahajók állnak, partjain szinte végig nagy, zöld parkok sorakoznak.

Egy egésznapos programnak el tudnám képzelni, hogy körbekerékpározom a Béga temesvári szakaszát, ami egyébként oda-vissza 16 km, tele látnivalóval és különleges városrészekkel.

A folyón vaporetto, azaz vízibusz is közlekedik, meglehetősen középszerű élményt nyújtva. A nem kifejezetten esztétkus, de annál is lassabb járműveken népi zene szól útközben, bár menetrendjük megbízható, ritkán járnak. És nem tudom hangsúlyozni, mennyire lassú. Persze nem a sebességről kell szólnia egy vízibuszos útnak, de a gyalogtempót nem biztos, hogy elérő hajókon klíma nélkül kibírni kihívás lehet a melegebb hónapokban.

Cigodák, kellemes villák és durva lakótelepek

Temesvár építészete elsősorban talán nem is a belváosi bérházak és paloták miatt érdekes. Ezekért elég Győrbe utazni, Pécsre menni, vagy sétáni egyet Szegeden. Sőt, utóbbi talán a leggazdagabb opció, ha a fővárost nem számítjuk.

Két dolog viszont nincs Szegeden. Egyrészt ott vannak a random a külvárosokban feltűnő ún. cigodák, azaz az egyes román településekre jellemző hatalmas, felfoghatatlanul túldíszített cigánypaloták. Bár ezekről elsőre azt hinnénk, hogy Bánffyhunyadra vagy Hátszegre kell utazni, hogy lássuk őket, néhány visszafogottabb ilyen ház található Temesváron is, például a Telegraph városrészben, az Avram Imbroane utcában.

A másik, amivel Szegeden sajnos nem találkozhatunk annyira, az a századfordulós villakultúra. Volt ilyen nálunk is, az újszegedi villanegyed formájában, a Fő fasoron és a mai Odessza lakótelep helyén, ezeket azonban szinte nyom nélkül lerombolták a 20. század második felében. (A Fő fasoron néhány megmaradt.)

Temesváron több városrészben állnak tucatszámra a régi villák, amelyek lakótelepi többemeletes házakkal való vegyülési különleges összképet alkot. Az egyik telken egy százéves historizáló villa, mellette kétoldalt Ceaușescu-korabeli ötemeletes lakóházak.

A kávézók, és az a kocsma

A helyi vendéglátóipar szintén üde meglepetést tud nyújtani annak, aki posztszocialista lelakott és hanyatló nagyvárosra számít. A legváratlanabb bizonyíték erre, hogy szombaton a Fabric városrészben szembe is találkoztunk egy szegedi specialty kávézó munkatársával, aki gasztrotúrán volt a párjával Temesváron.

Tucatnyi specialty kávézó vár a Béga két partján, például a folyóparti Narativ, a belvárosban lévő, hatalmas növényekkel teli Coffeerize Botanic, a tőle néhány sarokra lévő Brewno. De biztos vagyok benne, hogy még 20 erős helyet találhatnánk pár nap alatt.

Jó éttermek is vannak, ezekről kevéssé rendelkezem tapasztalattal, ugyanakkor a környék talán leghangulatosabb romkocsmáját melegséggel tudom ajánlani. Az erzsébetvárosi Scârțban ugyanis annyira otthon éreztük magunkat, hogy mindkét este ide tértünk be, annak ellenére, hogy nem éppen esett útba bárhová is. A helyet egy a szegedi †Jazz Kocsmába oltott nem hivatalos szocializmus-múzeumként tudnám jellemezni. Egy szép öreg kertvárosi ház, a pincében több szobányi retró cucc felhalmozva és elrendezve, a nappaliban és a kertben pedig kocsma.

Tudom, furcsa érzés lehet egy kocsmában otthonosan érezni magunkat, de ha az a kocsma egy alig átalakított lakóház az eredeti fa parkettával, ajtókkal és festéssel, akkor nem nehéz.

A szocialista keleti nagyváros utolsó zugjai

Temesváron annak idején több mint 300 ezren éltek, és bár ez ma már csak 250 ezer fő, a város él és lüktet. És ami miatt tényleg különleges szegedi szemmel, az a nagy tempójú fejlődése, az új városrészek, nagy fejlesztések, amelyek nálunk az elmúlt egy évtizedben már elmaradtak. Mindezek mellett ott vannak még mindig a múlt zeg-zugai, a régi lakótelepi házak mindenhol elszórva a városban, az öreg piac, a külvárosok romos bérházai.

És nemcsak a hotel, a város általában véve is olcsó. Meglepően alacsony árakon lehet enni-inni, bárhová is tér be az ember. A nyelvvel sehol sem volt problémánk, angolul szinte mindenhol jól beszélnek.

A cikkben látható fotók 2023-as és 2024-es látogatások során készültek.