Elérhetetlen kezelések, túlterhelt dolgozók és hosszú várakozási idők a magyar egészségügyben

„Vannak modern, felújított épületekben működő, korszerű műszerekkel felszerelt intézmények, de mellettük olyanok is, amelyek a működőképesség határán billegnek. Ezek akár száznál is több éves, lelakott épületekben, hiányos és elavult eszközökkel próbálnak működni, gyakran kiégett és fluktuáló létszámú személyzettel” – válaszolta a Szegedernek a Magyar Orvosi Kamara (MOK) sajtóosztálya az egészségügyi rendszerben található problémák kapcsán.

A korszerűtlen intézmények, az egészségügyi várólisták hossza, a diagnózisok késlekedése és az elérhetetlen beavatkozások nemcsak frusztrálóak, hanem súlyos következményekkel járhatnak az érintettek életére. Miért nem tudjuk pontosan, hogy mi áll a háttérben, és milyen információk maradnak rejtve a nyilvánosság előtt? A kérdés túlmutat az egyéni eseteken: ez a helyzet alapvető jogokat érint, és rávilágít az átláthatóság hiányának hatásaira.

Magyarországon a betegjogokat az 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) szabályozza, amely részletesen rögzíti a betegek jogait, de ezek érvényesítésében gyakran szükség van szakmai segítségre is, amit külön képviselő biztosít. „A betegjogi képviselő többek között tájékoztatást nyújt a rendelkezésre álló jogérvényesítési lehetőségekről, és ha a beteg igényli, végigkíséri őt az egyes jogérvényesítési utakon” – írta a Szegedernek a Belügyminisztériumhoz tartozó Integrált Jogvédelmi Szolgálat. A betegjogi képviselő az alábbi esetekben nyújt segítséget a betegeknek:

• segíti a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban, azzal kapcsolatos megjegyzések, kérdések feltételében,
• segít a betegnek panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti annak kivizsgálását,
• a beteg írásbeli meghatalmazása alapján panaszt tehet az egészségügyi szolgáltató vezetőjénél, fenntartójánál,
• illetve a beteg gyógykezelésével összefüggő ügyekben eljár az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnál, és ennek során képviseli a beteget.

„Nincs jogszabályban kötelezően előírva a betegjogi képviselő bevonása a panaszügyekbe, nem kötelező a betegjogi képviselőn keresztül megtenni a panaszt. A panaszos élhet közvetlenül is más jogérvényesítési lehetőségekkel” – fogalmazott a szolgálat. Ugyanakkor a betegjogi képviselők bevonása sem jelentene garanciát arra, hogy a betegek problémái maradéktalanul megoldódjanak, hiszen az egészségügyi rendszerben jelenlévő strukturális gondok sok esetben minden szándékot felülírnak.

Az ellátás minősége gyakran a betegek szerencséjén múlik

A Magyar Orvosok Szakszervezetének elnöke, Dr. Srádi Péter szerint az akut és a sürgősségi ellátások általában jól hozzáférhetőek, azonban az ellátási modell alapvető problémái jelentős kihívásokat okoznak. Az ellátás piramisszerűen épül fel, amelynek alapját humánerőforrás-hiánnyal és elöregedéssel küzdő háziorvosi praxisok adják.

Ezek a problémák tovább gyűrűznek a magasabb szintű ellátásokba, túlterhelve a szakrendelőket és sürgősségi osztályokat is. „Az alapellátás működési problémái miatt a betegek gyakran a magasabb ellátási szinteknél vagy a sürgősségi ellátásban keresnek megoldást” – fogalmazott a szakszervezet elnöke.

A Magyar Orvosi Kamara sajtóosztálya szerint a magyar egészségügyi rendszer továbbra is egyenetlen, amelyet szélsőségek jellemeznek. A rendszer krónikus problémái, például az alulfinanszírozottság, az egyenetlen működés, valamint a jövőképet adó konszenzusos tervek hiánya rányomják bélyegüket nemcsak az ellátásra, hanem az egészségügyi dolgozók és a betegek közérzetére is. „Az ellátás minősége gyakran a betegek szerencséjén múlik: azon, hogy hol élnek, melyik kórházhoz tartoznak, és az adott napon éppen ki van szolgálatban.”

A magánegészségügy, bár jelentős mértékben megerősödött, nem képes átvenni a közösségi egészségügy kritikus feladatait, például az onkológiai, traumatológiai vagy intenzív terápiás ellátásokat. Ezért elsősorban kiegészítő szerepet tölthet be, a közösségi egészségügy fejlesztése azonban elkerülhetetlen.

Hosszú várólisták és elérhetetlen beavatkozások: betegek és dolgozók harca a rendszerrel

A várólisták és a szakrendelők betegfogadási listái között érdemes különbséget tenni. Míg a kórházak központi várólistái átláthatóak, és az ellátó intézmény megválasztására is van lehetőség, a szakrendelők listáit gyakran nyújtja meg a részleges szakemberhiány és a le nem mondott időpontfoglalások. „A szakrendelők esetében az alapellátásban dolgozó szakorvosok sem tudják szakvizsgájuknak megfelelően segíteni a járóbeteg-ellátást, mert nincs hozzá biztosított finanszírozás és rendelési idő” – fogalmazott Dr. Srádi Péter.

A várólisták hossza és a diagnózisok késlekedése az orvosokra is jelentős terhet ró, különösen, ha a betegeknek végig kell járniuk a közfinanszírozott ellátás lassú és hierarchikus rendszerét. „Hiába tudja például egy kardiológus-háziorvos, hogy a beteg milyen beavatkozásra szorul, ez nem jelenti azt, hogy gyorsabban jut ellátáshoz, mert végig kell járnia a hierarchiát” – tette hozzá Dr. Srádi. Az elhúzódó várakozás gyakran vezet konfliktusokhoz, mivel a betegek türelmetlenek, míg az egészségügyi személyzet túlterhelt és kiégett. Ez a helyzet sok esetben az informális szakmai kapcsolatok vagy a magánellátás felé tereli a betegeket.

A szakszervezet aktívan kiáll a munkahelyi védelem és a biztonságos munkakörülmények mellett. „A sérülékeny csoportok, mint például a kismamák, a nagycsaládosok és a krónikus betegek védelme kiemelt cél, ahogy a pihenőidők betartása és a túlmunka csökkentése is.” Ezek az intézkedések nemcsak az orvosok érdekeit, hanem a betegek jogait is szolgálják, hiszen pihent és koncentrált orvosok nyújthatnak valóban biztonságos ellátást.

Túlterhelt dolgozók és elmaradó béremelések

Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke szerint a létszámhiány, a túlterheltség és az egyre növekvő munkaintenzitás is problémát jelent. Az egészségügyi dolgozóknak egyre több beteget kell ellátniuk változatlan létszámmal, ami jelentős nyomást jelent a rendszerre. „Az idősebb korosztály, amely egyre inkább igénybe veszi az egészségügyi szolgáltatásokat, a nyugdíjak csökkenése miatt egyre inkább az állami ellátórendszerre szorul, miközben a kapacitások nem növekedtek arányosan.” Soós szerint ez az oka annak, hogy a megelőzhető és elkerülhető halálozások száma is nő, hiszen megfelelő gyógyító kapacitás hiányában sok esetben nem jutnak időben ellátáshoz az emberek.

Az orvosok munkaterheinek csökkentéséhez elsősorban megfelelő körülmények megteremtésére és hatékonyabb szervezésre lenne szükség. „Magyarországon az orvos-beteg találkozások száma nemzetközi összehasonlításban kifejezetten magas” – fogalmazott a MOK. A kamara szerint ezen változtatni lehetne korán elkezdett egészségneveléssel, betegedukációval, időben elvégzett szűrővizsgálatokkal, egyértelmű betegutakkal, valamint azzal, hogy a feladatok egy részét megfelelő számú és képzettségű szakdolgozók vegyék át.

Soós Adrianna szerint az egészségügy csapatmunka, így nem csupán az orvosok munkájától függ az eredmény, hanem a szakdolgozókétól is, akik között egyre többen vannak a magasan képzett diplomás szakemberek. „Nem emelném ki az orvosok képviseletét, mivel az ellátás hatékonysága a szakdolgozókon is múlik” – válaszolta, utalva arra, hogy gyakran a szakdolgozók hiánya miatt áll le az ellátás. A szakdolgozók körében még nagyobb a létszámhiány, ami az egészségügyi rendszer működésére is komoly hatással van.

A bér- és juttatási rendszer átalakítását is fontosnak tartja Soós. „A jelenlegi bérszisztéma kaotikus, koncepciótlan, és nem ösztönzi a teljesítményt.” A szakdolgozók, gazdasági területen dolgozók számára nincs előmeneteli lehetőség. Ezen kívül az orvosok és szakdolgozók bérezése és ügyeleti pótléka is eltérő elveken alapul, ami sok esetben érthetetlen és indokolatlan különbségeket eredményez. „Nagyok a különbségek az egyes intézmények között, még akkor is, ha ugyanannyi ügyeleti órát dolgoznak.”

Jogszabályi módosításokra lenne szükség a szakszervezetek szerint

A szakszervezetek helyzete korlátozott a betegek jogainak védelmében, mivel az ágazati vezetés gyakran nem tekinti őket tárgyalópartnernek. „Minden igyekezetünk ellenére eddig nem tudtuk elérni, hogy a rezidensek ne maradjanak egyedül olyan feladatokkal, amelyek meghaladják képzettségüket, vagy hogy a teljes szakorvosi kompetenciával rendelkező orvosok minden ellátási szinten elvégezhessék a szükséges diagnosztikai és terápiás eljárásokat” – közölte Dr. Srádi. Az ilyen döntési jogok meghatározása alapvető lenne a betegek időben történő ellátásának biztosítása érdekében.

A MOK úgy véli, hogy mint orvosokat, fogorvosokat és diplomás gyógyítókat képviselő szervezet, elsődleges céljuk a betegek rövid és hosszú távú érdekeinek védelme. A covid alatt a kamara az elsők között hívta fel a figyelmet az úgynevezett láthatatlan áldozatokra: azokra a betegekre, akik nem fertőzöttként átmenetileg kiszorultak az ellátásból, vizsgálataik és kezeléseik késedelmet szenvedtek. „Ennek következtében sokan egészségkárosodást szenvedtek, vagy legjobb esetben is hozzájárultak a várólisták felduzzadásához” – fogalmaztak.

Soós a jobb szervezés érdekében olyan jogszabályi módosítást is szükségesnek tart, amely elősegítené, hogy a betegek felelősséget vállaljanak a lefoglalt időpontjaikért. „Ha valaki nem megy el a foglalt időpontra, és nem mondja le, akkor a díj arányos részét fizesse meg” – mutatott rá, jelezve, hogy ez segíthetne csökkenteni az üres rendelői időket. Az ilyen jogszabályok segíthetnek abban is, hogy a betegek komolyabban vegyék a rendeléseket, és ha szükséges, időben lemondják azokat.

Soós úgy gondolja, hogy az egészségügyi közfinanszírozás 5 százalékra emelése, a jobb anyagi elismerés, valamint a megfelelő anyag-, gyógyszer- és eszközellátás biztosítása nélkül az egészségügyi rendszer nem lesz képes működni. „Bátran feltételezhetjük, hogy egyetlen ország sem költene többet az egészségügyre, ha az nem lenne szükséges a gyógyítás eredményessége érdekében” – mondta, majd hozzátette, hogy „Magyarországon még mindig kétszerese az európai átlagnak azon halálozások aránya, amelyek a megfelelő kezelés mellett elkerülhetők lettek volna”.