Mégis ki mondja meg, hogy miként nézzenek ki Szeged új épületei?

Számos alkalommal írtunk a Szegederen helyi épületbontásokról, amikkel alkalmanként a város egy régi szelete tűnik el. Jobb esetben minőségi, modern épület váltja a ma már nem túl komfortos öreg házakat, ám sokszor átlagos vagy rosszabb formavilágú és anyaghasználatú társasház kerül a helyükre.

Bár az önkormányzat szabályozza, hol mi épülhet Szeged területén belül, egyesek mégis elégedetlenek a mostani társasháztrendekkel. De mit tehetnek a szegediek, mennyi beleszólásuk lehet a projektekbe, amelyek hiába valósulnak meg magántulajdonú telkeken, ha a közös városképünket formálják át?

A laikusok helyett döntsenek a városvédők?

„Az, hogy a városnak folyamatosan karbantartott szabályozási terve van, sajnos még nem biztosíték arra, hogy valami odavaló épüljön egy adott telekre” – mondta a Szegedernek egy névtelenséget kérő, de a témában jártas szegedi. Példaként említette, hogy az ilyen városi szabályozás bár előírja az épület környezethez való illeszkedését, ennek fogalma eléggé flexibilis: amikor az úgynevezett hagyományos utcakép az utca egy adott szakaszán már nagymértékben megbomlik az új építésű társasházak miatt, onnantól az lesz a mérvadó illeszkedési pont, nem pedig az eredeti utcakép. Így elviekben ha a modern társasházak nyernek hangsúlyt egy utcában, már azokhoz kell a jövőben alkalmazkodni.

Ez ellen nehéz fellépni, véli Schulcz, mert problémás, hogy Szeged esetében is bonyolult és túl óvatos az építészeti szabályozás, ami már várospolitikai terület is. Társadalmi szempontból nem túl jó a potenciális vevőkör jövedelmi és hitelviszonya, az általános vizuális és kulturális szintje meg folyamatosan csökken. „Az esztétika nem önthető jogszabályba, hiszen szubjektív” – teszi hozzá a kamarai elnök. Erre született a korábban már említett főépítészi és a tervtanácsi intézmény, ahol az esztétikai szempontokkal érdemben foglalkoznak, de a tervtanácsi ülések színvonala sem azonos, így a lehetőségek ezen a téren is korlátoltak.

Ez a faszádizmus esetén is megmutatkozik. „A tervtanács reagálása a faszádizmusra vegyes. A tervezési környezet, a bemutatásra kerülő terv és a tervtanács pillanatnyi összetettsége hozza ki a végeredményt. Voltak esetek, amikor támogatást, és volt olyan, hogy más utat javasolt a tervtanács. Nincs egyforma hozzáállás” – mesélte Schulcz.

Az építész is osztja azt a nézetet, hogy a faszádizmus – és persze minden más irányzat – kapcsán a szakma is megosztott, hiszen lehet jól és lehet rosszul is csinálni, de nagyon el is lehet rontani, ami a tervező alkalmasságától nagyban függ.

„A faszádizmus egy lehetőség a múlt értékeinek visszaidézésére, de nem az egyetlen jó megoldás. Lehetne például színvonalasabb épületek építésével, vagy a meglévő épületállomány korszerűsítésével is jó eredményt produkálni. Tudomásul kell venni azt is, hogy az elmúlt korok építészete sem minden alkotásában magas színvonalú. Vegyes kép látható Szegeden is. Azt a folyamatot nagyon sajnálom én is, hogy elveszik a képeslapokra nyomott Szeged egységes, eklektikus megjelenése, amit az árvíz utáni konjunktúrának köszönhettünk.”

Vannak jó példák Szegeden is

A régi homlokzat megőrzésére szerencsére vannak jó példák is Szegeden. Mivel a régi épülettömeg vagy a homlokzat megtartása mindig kötöttséget jelent a beruházó számára, az érzékenyebb, társadalmi szerepét látó befektető rábeszélhető a faszádizmus alkalmazására, sőt a felújítással egybekötött korszerűsítésre, újrahasznosításra is. Ez viszont a haszon csökkenésével jár, ráadásul tervezői szempontból is egy komolyabb, összetettebb munkát jelent.

Ilyen szerencsés együttállás jött össze például a Bocskai utcában, ahol nem hivatalos információink szerint a befektető először a teljes épület bontása mellett döntött, de aztán tervezői és városvédői nyomásra végül meggondolta magát. Az Art Deco house fantázianevű projektben így egy értékes homlokzat menekült meg, mögé és fölé pedig egy teljesen modern társasházat húznak fel.

Szintén mostani példa a Goodwill Pharma nemrég átadott irodaháza az Árkád mellett, ennél is meghagytak egy kisebb homlokzatrészt. Ugyanakkor nem minden szakmabelinek tetszik feltétlenül a kétségkívül egyedi épület. Katona Vilmos, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet munkatársa szerint bár az irodaház elegáns, modern és technikailag kifogástalan, ügyesen kihasználja a szabályozás adta kiskapukat. 

Egy építészeti és urbanisztikai tematikájú oldalon megjelent véleménycikkében arra jut, hogy az épület „hűen tükrözi napjaink rafinált pragmatizmusát, ahol az elsődleges cél a haszon maximalizálása, míg a társadalmi felelősségvállalás háttérbe szorul”. Szerinte a projekt ezért erős érv amellett, hogy a játékszabályokat, azaz az építészeti szabályozást, tovább szigorítsák.

Azzal kapcsolatban, hogy a megrendelő cégek mennyire fogékonyak adott esetben a régi épület megmentésére, társadalmi felelősségvállalásra egy-egy új irodaház építésénél, Schulcz Péter egyébként azt tapasztalta, hogy csak kis részük hajlik az értékek megóvására, hiszen ez a megoldás hátrányt, kötöttséget jelent számukra.

Ők pedig szerinte a haszonra mennek, így az olcsó, leromlott épületeket veszik célba, aminek a következménye legtöbbször a bontás. Ám ez csak a folyamat közepe, az egész ott kezdődik, hogy az épület korábbi tulajdonosának kezei alatt a felújítás és karbantartás elmaradása, az anyagi források, támogatások hiánya miatt az épület fizikai leromlásra van ítélve.

„Ami segít, az a társadalmi nyomás, hogy egyre több helyi védelem alá tartozó épület legyen Szegeden. Ne forduljon elő sok esetben, hogy a védelemre javasolt épületek tényleges levédését a tulajdonosok nagy százaléka megtorpedózza. Ne legyen olyan szociális és gazdasági helyzet, hogy egy értékes épület olyan szintig leromolhasson, hogy ne legyen gazdaságos a megmentése. Legyen intenzív értékmegőrzés, amihez komoly anyagi forrásrendszer is tartozik” – érvelt az építész.

Nem minden tulajdonos boldog azonban a védettség miatt. Egyesek leginkább jelentős anyagi teherre, értékcsökkenésre, tervezett vagy már megtörtént átalakításra, valamint a tervezett korszerűsítés, esetleg bontás akadályoztatására hivatkoztak, ami miatt nem támogatták az új besorolást. Nehezebb ugyanis pénzt csinálni egy védett épületből akkor, ha megkötik a befektető kezét.

Nem éri meg neki annyira ilyen épületet átalakítani, hiszen kisebb haszonnal adhatja el a felújított vagy megépített lakásokat, mintha mondjuk az egészet lebontaná, és a saját szája íze szerint építene a régi épület helyére egy olcsóbb anyaghasználatú, minden négyzetcentiig kihasznált társasházat. Bár a védetté nyilvánítási javaslatot a tulajdonosok észrevételezhetik, nemleges véleményükkel nem akadályozhatják meg a védetté nyilvánítási folyamatot. Így az ő magánérdekük sérül valamilyen szinten, a köz érdeke – a városkép – elvileg nem.

Azért elvileg, mert nem mindig nyújt védelmet a helyi védettség. Szemben a műemlékei védelemmel, előbbi csupán az épületek utca felőli képét védi, így az épületek bővítését, átalakítását csak kisebb mértékben korlátozza. Vagyis a helyi védett épület elbontását nem akadályozza a rendelet, de azok felújítása, korszerűsítése, bővítése során a külső megjelenésüket meghatározó stiláris jellegzetességeit meg kell őrizni, helyre kell állítani. A helyi védettségű épület esetleges bontásának engedélyezése a Lázár-féle új építészeti törvény szerint szintén településképi véleményhez kötődik, ebben az állami főépítésznek is van szerepe másodfokon, ami erős szakmai kontrollt jelent, mondta Nagy Imre.

„Ám ha már egy épület bontása megkezdődött, és akkor gyűjtenek petíciót a városlakók, az már régen rossz; akkor már csak a bontási engedélyt vagy annak szabályosságát lehet számonkérni” – jegyezte meg.

Szegeden három napsugaras épületet is elbontottak úgy, hogy védettek voltak, vagy lettek volna. Persze jó példa is van arra, hogy egyes ingatlantulajdonosok nem puszta haszonként tekintenek egy-egy történelmi épületre. Bár Szent-Györgyi Albert újszegedi villája nem volt védett és a város sem vehette meg, a Nemzeti Orvosbiológiai Alapítvány új tulajdonosként a közakaratnak megfelelően múzeumként és közösségi térként kívánja megnyitni. Az eset jól példázza, hogy egy épület sorsa a(z új) tulajdonoson múlik leginkább.

Nagy Imre magánvéleménye, hogy akár védett egy épület, akár nem, mindegyik fél számára előnyös, speciális építészeti megoldásnak kell születnie a bontás és teljes átépülés helyett. Megoldás lehet az emeletráépítés a karakteres épületeknél, esetleg az utcai homlokzat megtartása mellett a teljes átépülés vagy bővülés, ezt nevezzük faszádizmusnak – a francia façade, azaz homlokzat szóból eredeztetve.

Nagy szerint az is egy elfogadható, jó megoldás, ha kortárs épület épül a régi helyén, de a jellegzetes építészeti elemek átörökítésével, abszolút szintézisben. „Javasolnám ezen megoldások elfogadtatását, elterjesztését, tudatosítását a tervezők, beruházók és potenciális építtetők körében.” Szerinte lehet érdekes és izgalmas kortárs építészetet alkotni, erre már vannak pozitív példák Szegeden is. „Véleményem, hogy a beruházó is lehet partner, adott esetben meggyőzhetők a tervezés közben.” Persze lehetnek kevésbé sikerült építészeti megoldások is, talán emiatt van az, hogy a szakma sem egységes a faszádizmus megítélésében.

Az esztétika nem önthető jogszabályba

„Ezzel kapcsolatban az én tapasztalataim nem túl kedvezőek. Alapvetően én ezt nem egy építészeti kérdésnek látom” – mondta a Szegedernek Schulcz Péter építész a faszádizmusról. Schulcz, aki egyben a Csongrád-Csanád Vármegyei Építész Kamara elnöke is, magára az építészetre is úgy tekint, mint amit befolyásolnak a társadalmi, gazdasági hatások is, és szerinte Szeged korábbi arculatának folyamatos megváltozása, épített értékeinek esetleges elvesztése is magyarázható ezek mentén.

A “befektetők” a gyors meggazdagodás terepének tekintik a társasházépítést, ingatlanberuházásokat, mondta Schulcz. Azért az aposztróf, mert nem is egészen tekinthetőek beruházóknak, hiszen többségüknek nincs a teljes projektre pénze az induláskor: többnyire részfinanszírozás folyik, vagyis gyorsan kell vevőt találni, és alacsonyan kell tartani az árat, hogy az építés alatt keletkezett bevételből fejezzék be a beruházást. Ám ez azt is eredményezi, hogy nem a minőségi építészet felé tolódnak el a projektek. Az építész szerint egyébként sem elsődleges szempont az értékteremtés, ehelyett a profitot tartják szem előtt a vállalkozók.

Nagy Imre is úgy véli, a szakma szerepe fontos az ilyen döntésekben, hiszen minden jelentős épülettervet több szempontból is el kell bírálni. A szakemberek tudják például figyelembe venni helyi és országos építési szabályok érvényesülését, a településképi illeszkedést, az épülettömeget, a homlokzati megjelenést, az általános építészeti minőséget.

Egy ideje a szegedi tervtanács ülései online zajlanak, az aktuális időpontok meg vannak hirdetve a város honlapján, és ha az építtető vagy a tervező hozzájárul, a tervek tárgyalása nyilvános, és kérelmezhető a részvétel is. Ez tehát némileg segíti a köz tájékoztatását az aktuális szegedi projektekről – papíron. A gyakorlat az, hogy a város honlapjáról törlik a már nem aktuális üléseket és velük együtt az azokon tárgyalt projekteket is.

Legutóbb március elején szerencsénk volt, még időben észrevettük, hogy egy harmadik szegedi McDonald’s étterem engedélyes terveit beszélte át a városi tervtanács. Bár annak, aki nem vett részt az adott tervtanácson, nem sok minden derül ki egy adott projektről, annyit azért rendre leírnak az összefoglalókban, hogy mi és hol épülhet. Ám ez is már gyakran előrehaladott állapotot feltételez, a nép egyszerű gyermekének ekkor már vajmi kevés beleszólása van a dolgok menetébe.

Van, hogy a városképi védelem sem megoldás

A városkép kapcsán beszélni kell a helyi építészeti örökség védelméről is, ami a helyi identitás fontos eleme. Nagy Imre úgy véli, a védett épületek esetleges bontásának megelőzésére a megoldás a proaktivitás lenne: a még nem védett épületeknél a védett státuszt állampolgárok is kezdeményezhetik. Ilyen történt már nem is oly régen, 2022-ben a szegedi önkormányzat több mint 260 régi épületet nyilvánított helyileg védetté külső kezdeményezésre. Ez nem a teljes szám, Szeged városa több körben is vizsgálta az elmúlt évtizedekben a helyi védelemre javasolt épületek listáját, és a magyar nagyvárosok közül messze a legtöbb, ma már közel 700 épület szerepel az önkormányzat településkép-védelméről szóló helyi rendeletében. A védetté nyilvánítás tehát az önkormányzat jogköre.

Épített örökségünk megóvása azonban nem csupán az önkormányzat feladata. „Felelősségteljes együttműködés várható el elsősorban az ingatlantulajdonosoktól, a helyi lakosoktól is, hiszen közérdek az építészeti arculat megőrzése, mely hatással van mindennapjainkra, életérzésünkre, személyes identitásunk alakulására. Közvetett gazdasági előnye is van az örökség védelmének: vonzóvá teszi a települést az ide látogatók számára” – indokolták az önkormányzat részéről még 2022-ben a helyileg védett épületek listájának bővítését.

A városvezetés az ingatlantulajdonosok számára támogatást biztosít pályázat útján ahhoz, hogy a helyi védett épületek rekonstrukcióját elősegítsék. Az elmúlt években legalább ötven épület újulhatott így meg, amire közel 290 millió forint támogatás jutott.

Manapság egyre gyakoribb az is, hogy egy telek hátsó részében, az utcafronti épülettől függetlenül egy önálló második épületet húznak fel, ezzel maximálisan kihasználva az adott telekre vonatkozó előírásokat. Ez egyfajta kiskapu, amellyel forrásunk szerint a tervezők további megrendelések reményében kérdés nélkül kiszolgálják a beruházót.

Úgy véli, a településtervezési és a helyi közösségi érdekeket gyakran háttérbe szorítják az ingatlanfejlesztők és üzleti érdekeik. „A lesajnált és megosztott véleményű, laikus” lakosságot úgy lehetne bevonni a döntési folyamatokba, ha léteznének helyileg elfogadott városvédő szervezetek, amelyek véleményére adnak a döntéshozók és a beruházók is.

Ausztriában a polgármester dönt

A Dél-Alföldi Urbanisztikai Egyesület korábbi elnöke némileg árnyaltabban látja azt, hogy mekkora beleszólása kell legyen a helyieknek a városképbe, ami cikkünk gondolatjátéka szerint köztulajdon – de persze ez jogi értelemben nem igaz. Nagy Imre szerint közvetlen beleszólási lehetőség létezik más országok joggyakorlatában: Ausztriában például közszemlére teszik végső engedély előtt a tervet, és jogos tiltakozás esetén a polgármester – ott „ő” az építési hatóság, nem a kormányhivatal – visszadobja áttervezésre azt.

Nincs tehát elkülönítve a településképi véleményezés. Bécsben a szociális lakások építése előtt a potenciálisan odaköltözőket is bevonják a tervezési folyamatba, így a befektetői profitmaximalizáló érdekek kevésbé érvényesülnek. Olaszországban is hasonló a helyzet, ott szintén a helyhatóság adja ki az engedélyeket, vagy kötelezi arra a beruházót, hogy változtassa meg a terveket, ha szükséges.

Hazánkban az önkormányzatnak régen jelentős döntési hatásköre volt az építésügyi engedélyezések révén a településkép felett, ami mintegy tíz éve lett leépítve azzal, hogy nem kell építési engedélyt kérni a 300 négyzetméteresnél nem nagyobb új lakóházak építésénél – habár ez a nagyobb társasházakra nem vonatkozik. Aujeszky Nóra, a TASZ Politikai Szabadságjogi Programjának korábbi jogi munkatársa a Szegedernek elárulta, a reformmal kapcsolatban állásfoglalást adott ki a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes, más néven a zöld ombudsman is még 2017-ben.

Eszerint az állam és minden más szereplő kötelessége a természeti és kulturális örökség védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése. Az állásfoglalás szerint a településképi véleményezési eljárások során biztosítani kell a társadalmi részvétel lehetőségét, hogy a közösségek aktívan részt vehessenek a lakókörnyezetük alakításában.

A TASZ álláspontja a Lázár János minisztériuma által az elektronikus dokumentációs rendszer (ÉTDR) tájékoztatási felületének megszüntetése kapcsán az volt, hogy a lépés sérti az információszabadság alapjogát. Ez az álláspont jelen cikkünk témája esetén is érvényes. A fentebb már említett, zöld ombudsman által közölt 2017-es állásfoglalás is kitér rá, hogy környezeti ügyekben – beleértve az épített környezetet, azon belül a települési környezet alakítását is – az információkhoz való hozzáférés és a társadalmi részvétel minimum követelményeit a törvényben kihirdetett Aarhusi Egyezmény fogalmazza meg.

Az egyezmény – melyet Magyarország is ratifikált még 2021-ben – szerint mindannyian felelősek vagyunk – egyénileg és együttesen is – a jelen és az elkövetkező nemzedékek életkörülményeinek alakításáért, (épített) környezetünk védelméért, így fontos az információkhoz való széles körű hozzáférés és a döntéshozatali eljárásokban való részvétel, valamint a jogorvoslat lehetősége is. Az egyezmény egyik pontja szerint ezért biztosítani kell azt, hogy a környezeti információk – például a kulturális helyszínek és az épített környezet állapota – egyre inkább rendelkezésre álljanak olyan elektronikus adatbázisokban, amelyek a nyilvánosság számára könnyen hozzáférhetők.

Egy ideig ugyanis a kormány által megszüntetett ÉTDR nyilvános tájékoztatási felülete jelentette a "közszemlét" – a látványtervek, homlokzatok, helyszínrajzok terveinek bemutatására korlátozva. A jóváhagyási procedúrán viszont már átestek a felületen való megjelenés előtt a tervek, így beleszólási joga sem volt akárkinek, csak az érintett telekszomszédoknak. „Sajnálatosan eltörölték ezt a tájékozódási lehetőséget a tavalyi évben; egyesületünk a Magyar Építész Kamara mellé állva a megszüntetés ellen foglalt állást. A szakmán kívül nemigen tudtak erről a 2016 óta működő lehetőségről, így nem is volt igazán bejáratódva” – jegyezte meg Nagy Imre az ÉTDR nyilvánosságának megszüntetése kapcsán.

A tájékoztatásban Szeged városa sem minden esetben partner. Amikor a Szegeder részéről személyesen felvetettem, hogy létre lehetne hozni egy helyi ÉTDR-t, azaz legalább a helyi terveket közszemlére tenni a városi honlapon, Nagy Sándor városfejlesztési alpolgármester azt írta válaszában, hogy bár beszélt a kollégáival erről, jelenleg nem látnak lehetőséget a tervek ilyen típusú közzétételére.

Amikor a Szegeder nem hivatalos úton értesül egy-egy projektről még annak megkezdése előtt, hivatalos információkéréskor gyakran lepattanunk az érintettekről: az építési terveket hétpecsétes titokként kezeli akár a városi főépítészet, akár a magánbefektető vagy a tervező. Ennek egyik oka az is, hogy a megrendelő fél a közvéleménytől – attól, hogy esetleg meghiúsulnak a tervek az engedélyek kiadása előtt a közfelháborodás miatt, amit mondjuk egy cikk – vagyis a nyilvánosság – váltana ki.

Aujeszky Nóra szerint az biztos, hogy az új építészeti törvény is rögzíti a véleménynyilvánítás biztosításának kötelezettségét, vagyis a településtervezés, az építésügyi és az örökségvédelmi hatósági eljárás, valamint az építési folyamat során – a közérdekű intézkedéseket és döntéseket megelőzően, valamint azok végrehajtásakor – biztosítani kell a nyilvánosságot és a közösségi ellenőrzés lehetőségét. Gondoskodni kell az érdekeltek megfelelő tájékoztatásáról, és lehetőséget kell adni részükre a véleménynyilvánításra és a javaslattételre oly módon, amely számukra aránytalan nehézséget nem jelent.

Arról, hogy ez a gyakorlatban is megvalósul-e, már az érintetteket kérdeztük.

Mik a lehetőségek a hazai gyakorlatban?

Hogy miként nézzen ki egy épület a városképben, azzal kapcsolatban a városlakóknak csak közvetve van beleszólási joga a mai magyarországi jogrendben. Az építészetről szóló törvény ugyanis felhatalmazza, illetve kötelezi a városlakókat képviselő települési önkormányzatokat arra, hogy – a főépítész vagy az építészeti tervtanács szakmai véleményére alapozva – az épülettervek engedélyezése előtt településképi véleményt alkossanak és ez alapján befolyásoljanak, illetve adott esetben elutasítsanak egy–egy tervet, mondta Nagy Imre lapunknak.

„És ez a településképi vélemény kötelezi az építési hatóságot. Ez elég erős beleszólási jog, igaz, hogy erős áttétellel. Nagyléptékű projekteknél kormányzati szinten van a véleményezés, illetve döntés. Magánvéleményem, hogy ez esetben is helyi szintű beleszólásnak kellene érvényesülni, épp a népképviselet alapján” – tette hozzá.

Szerinte fontos az a kitétel a jogszabályban, hogy az önkormányzati településképi véleményt a főépítész vagy az építészeti tervtanács szakmai véleménye alapozza meg: ez jelent egy népképviseleti szakmai kontrollt az adott esetben önös érdeken alapuló tulajdonosi és tervezői hozzáállás felett, a városkép védelmében. Az önkormányzat nevében eljáró polgármester tulajdonképpen "szentesíti" a szakmai véleményt.