„Eltűnő városkép, bontják a Moszkvai körút–Nemes Takács utcai sarki házat” – osztottak meg egy posztot a Régi Szeged nevű Facebook-csoportban nemrég. Pedig először nem is bontásról, csupán átépítésről volt szó, azóta azonban, ahogy a Szegeder megtudta, változtak a tervek, és statikai problémák miatt végül nem lehet emeletet ráépíteni a magasföldszintes kis házra. Lebontják, így viszont nem hagynák meg a régi homlokzatot sem, teljesen modern beépítést kap a sarokterület.
A szegedi Moszkvai körút 22. szám alatti, egyébként leromlott állagú, de nem elhanyagolható méretű épületet 2022 decemberében vették ki a 300 tételes helyi védelemre javasoltak előterjesztéséből – árulta el a Szegedernek a helyi Firbás Zoltán urbanista, térképész. Az épület tulajdonosai meghaltak, már nem is volt lakott, ezért felkeltette az ingatlanbefektetők figyelmét is a jó elhelyezkedése miatt.
Mielőtt hozzányúlhatnának egy szegedi épülethez ilyen mértékben, mindig van egy úgynevezett városi tervtanácsi ülés a Városházán – manapság már csak online –, akár többször is ugyanannak az épületnek az ügyében. A testület építészekből áll, élén a városi főépítésszel, akiket az önkormányzat bíz meg azzal, hogy véleményezzék – tehát nincs döntési jogkörük – a városszerte felépíteni kívánt épületek terveit szakmai szempontból. Mára már nem kötelező a tervtanács összehívása, Szegeden mégis szokás.
Ebben az esetben is volt ilyen ülés még tavaly novemberben. Bár a Moszkvai körúti épület nem védett, eleinte a bővítési projekt építésze a tanácsnak egy olyan tervet mutatott be, mellyel a régi épületet megmentették volna. Még a kis erkély is fel lett volna újítva egy ehhez illő, sötétszürke kovácsoltvas korláttal. Az ülésen elhangzott, ilyen megoldásra Szegeden nincs még igazán jó példa, így ez egy úttörő megoldás lett volna.
A Moszkvai körút–Nemes Takács utca sarkán álló, lebontásra ítélt lakóépület 2024. augusztus 23-án
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
A régi homlokzatra jött volna a további három szint lapostetővel és zöldteraszos megjelenéssel, modern bővítményként. Összesen hét lakás és iroda lett volna az új épületben, ami az emelet ráépítésével „felnő” szomszédos társaihoz, melyek még a rendszerváltás előtti építészeti „minőséget” képviselik.
A legújabb fejlemények szerint azonban nem hagynák meg a régi homlokzatot,
a Szegeder információi szerint teljes átépítés várható, egységes, modern stílusban. A végleges látványtervek kapcsán kerestük a szegedi önkormányzatot is, miután Lázár János megszüntette az építésügyi portált, ahol a nyilvánosság megtekinthette volna ezeket, ám cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz.
Baloldalt a megvalósuló terv (csak kiugró erkélyek nélkül), jobboldalt pedig a hibrid megoldás, amelyet végül elvetettek
Forrás: Régi Szeged / Facebook
A modern verziót úgy tudjuk, hogy támogatta a tervtanács is, egy tag kivételével. A városi főépítész is megpróbálkozott volna a történeti érték megmentésével, ám arra jutottak, hogy a régi és a modern stílus illeszkedése nem eléggé megoldott, így „karaktercsendesítés” szükséges. Ezen kívül az épület statikai állapota sem volt ahhoz megfelelő, hogy még három szintet rárakjanak, tudtuk meg.
Persze ettől függetlenül továbbra is meghagyhatták volna a homlokzatot úgy, hogy „mögé” építik az új épületet, ez az úgynevezett „faszádizmus”. Szegeden nagyon erre nincs példa. Pedig ez az egyik legjobb alternatíva arra, hogyan mentsük meg az értékes városképet úgy, hogy a befektetők érdekei se sérüljenek nagyon, ugyanakkor ne kelljen teljes felújítással az eredeti épületet meghagyni, ami mind a tulajdonosnak, mind az új befektetőnek veszteséges lehet a faszádizmusos technikával szemben.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Egy gyakorló, a piacról élő építész ennek kapcsán lapunknak úgy fogalmazott: „Senki sem szereti, ha megmondják, hogy a tulajdonával mit tegyen és mit ne – pláne, ha kötelezik valamire. Az építésszabályozás lényege pont az, hogy a tulajdonhoz való jog szem előtt tartása mellett meghatározza, hogy a közösség méltányolható érdekei milyen korlátozásokat tesznek szükségessé, a rendezett polgári, együttélés érdekében.”
Egy másik, fiatal debreceni városvédő építész is elmondta véleményét az átépülő szegedi sarokház kapcsán. Szerinte nehéz helyzet ennek a háznak a megőrzése, de az még nehezebb, hogy a szakmán belül sincs egyetértés, ahány szakember, annyi vélemény. „Szerintem például egy homlokzat megőrzése is óriási eredmény, nekünk azért is sokat kell küzdeni. Igaz, az a fal már csak egy mementó, de akkor is ott marad, és ha az új épület színvonalas kortárs megoldás, akkor helye is lehet a városszövetben.”
Úgy véli azonban, hogy a régi házat is meghagyó, modern teraszos változat önmagában színvonalas, mégis idegen megoldás a régivel együtt. „Ez megint csak egy vélemény a sok közül. Attól biztosan jobb, mintha nyomtalanul eltüntetik a régi házat”.