Alaposan cáfolja a sztereotípiákat annak a pakisztáni férfinak a története, aki a közel 15 milliós Karacsiból költözött a 25 ezres Szentesre egy munkalehetőség miatt. Ali egyáltalán nem tapasztalt rasszizmust az alföldi kisvárosban, amit igazán megszeretett a természetközelisége, nyugodtsága miatt. A nyelvi akadályokat leküzdve barátokat is szerzett a helyi parkban, és az örök optimista utazónak még az sem szegte kedvét, hogy a fizetése éppen csak elég a megélhetésre.

„Mindig is imádtam utazni” – mondta a Szegedernek Ali Asad, aki a Pakisztán fővárosában, az ország déli részén fekvő Karacsiban nőtt fel. A kikötőváros közel 15 millió lakosával az ország legnépesebb települése, Ali onnan költözött 2023 decemberében a mindössze 25 ezres népességű, Csongrád-Csanád vármegyei Szentesre. 

„Amikor Pakisztánban éltem, összegyűjtöttem egy kis pénzt és beutaztam az ország északi részét. Ez családi hagyomány, a bátyám minden évben szervez egy kirándulást” – mesélte. Meg is kérdezte a bátyját, miért nem kezd el egy utazós YouTube-csatornát, mire ő azt mondta, nem szeret a kamera előtt szerepelni. „Hát akkor csinálok én”, döntötte el Ali, aki kreált is egyet, ahol nem sokkal később már a magyarországi élményeit osztotta meg.

Közben ugyanis felvette egy éttermi applikációkat gyártó magyar cég, a GoOrderz. Egy évig távmunkában dolgozott, majd előléptették és ezzel párhuzamosan Szentesre helyezték át. „Kiszállításhoz, adatok tárolásához kínálunk applikációkat, több mint 100 ügyfelünk van” – magyarázta a cég tevékenységét Ali, aki azt mondta, azért kellett Magyarországra jönnie, mert nem találtak nála jobb embert erre a szoftverfejlesztői pozícióra. Nem is bánta, inkább izgatott volt a költözés miatt, ami az utazós csatornához is pont jól jött. „Új hely, nem tudok róla semmit, felfedezhetem és készíthetek róla videókat, gondoltam.”

A családja is támogatta a döntésben, mert „ez egy jó lehetőség új tapasztalatok szerzésére, és egyben egy karrierugrás is”. Persze nehéz volt őket otthagyni, de megbeszélték, hogy majd meglátogatják egymást, és addig is videóhívásban tartják a kapcsolatot. „Minden reggel beszélek anyámmal, és amikor hazaérek a munkából, a nővéremmel.”

A költözés maga simán ment, „mindenki olyan segítőkész volt, hogy nem is éreztem az átmenetet a két hely között”. A cég többi dolgozójához hasonlóan Alit is abban az épületben szállásolták el, ahol az iroda is van. „Egyszerűbb volt oda beköltöznöm, mint teljesen egyedül lakni. Ha bármi problémám lenne, közel vannak a többiek, azonnal tudok szólni nekik.”

Meglepték az árak

Amint megemésztette a költözés tényét, több dolgon is meglepődött. Ahogy az a videókból is átjön, nagyon szépnek találta a várost – ami számunkra egy sima utca, Alinak különleges látvány, mivel az itteni építészeti stílus nagyon eltér a pakisztánitól. Szentes szerinte inkább olyan, mint egy falu, de jó értelemben, mert a nyugodt, csendes helyeket preferálja, ahol nincs sok autó, nincs tömeg. „Jobban szeretem a természetet az épületeknél.”

Azért néhány negatív meglepetés is érte. „Télen jöttem ide, és nekem nagyon hideg volt”, mondta, pedig még jól is járt, a mérések kezdete óta a tavalyi volt a legenyhébb tél Magyarországon.

Arra sem számított, hogy új otthonában ilyen nehéz lesz megélni. „Szoftverfejlesztőhöz képest nagyon alacsony a bérem, máról holnapra élek. Pakisztánban kevesebb az adó, olcsóbbak a dolgok, és ugyanez a fizetés többet ér.”

A bevásárlás nemcsak az árak miatt nehézkes. Ali ragaszkodik a hazai ízekhez, currys csirkét vagy egy dél-ázsiai rizses, húsos fogást, biryanit szokott készíteni. Ezekhez a hozzávalókat legközelebb a világ legnagyobb gyémántjáról elnevezett szegedi Kohinoor Bazarban tudja beszerezni. Az egyetemvárosban sok az indiai és pakisztáni hallgató, így megéri fenntartani az üzletet, Szentesen azonban valószínűleg nem sokan vásárolnának egy pakisztáni boltban. Ali mióta itt lakik, egyáltalán nem is találkozott más külföldiekkel.

A legdurvább, ami történt, az, hogy megbámulták

A helyiekkel viszont jól kijön, bár velük kapcsolatban is meglepte pár dolog. Itt például – az ázsiai országgal ellentétben – nem szokás üdvözölni a beköltöző szomszédokat. „De nem zavar, mert ha meg is látogatnak az emberek, nem tudok velük beszélni.” Még nem tud olyan jól magyarul, szomszédjai pedig anyanyelvét, az urdut nem ismerik. Sokszor az angolt sem, egyikük például csak annyit tud, hogy „szia” és „jó reggelt”, de ezeket mindig mondja Alinak, örül, ha látja.

A nyelvi akadályok ellenére sikerült a pakisztáni férfinak barátokat szereznie, akikkel a helyi parkban szoktak pingpongozni, és úgy-ahogy megértik egymást. Azt vette észre, az emberek nagyon örülnek, amikor magyarul mond valamit. Már ismeri a szia, köszönöm, köszi, férfi, nő, autó és az alma szavakat, „és ott van az a szó, hogy kijárat, nem tudom kiejteni, de felismerem, ha látom kiírva”, tette hozzá a j betűt dzs-nek ejtve.

Bár a két nép kultúrája nagyon eltérő, ez nem okoz különösebb ellentétet, legalábbis Ali eddig nem tapasztalt idegengyűlöletet a kisvárosban. Egyetlen “incidense” volt, mióta Magyarországra érkezett, de az is Szegeden. „Éppen telefonáltam, és egy idős hölgy folyamatosan bámult. Ez fura volt, de ezen kívül soha nem történt semmi.”

A pakisztáni férfi úgy gondolja, nincs baj, amíg tiszteletben tartjuk a kulturális különbségeket, és „senki nem bánt”.

Mindenkinek joga van a szabad mozgáshoz

Ali Asad története rávilágít az egyik legrégebben elismert emberi jog, a mozgásszabadság jelentőségére. Ez eredetileg az országon belüli költözés és letelepedés szabadságát jelentette, majd a XX. században megjelent a nemzetközi migráció szabályozása is.

Az első világháború előtt Európában a határátlépés és a letelepedés nagyrészt adminisztratív akadályoktól mentes volt, de utána általánossá vált az útlevél és vízum kötelezettsége. A második világháborút követően az államszocialista országok szigorúan korlátozták a külföldre utazás és kivándorlás jogát, a rendszerváltással pedig újra kinyíltak a határok. Mindeközben Nyugat-Európában is kulcsfontosságúvá vált a bevándorlás és a munkaerő szabad áramlásának jogi szabályozása.

Az alapjogot az Európai Unió szabályozza, így Pakisztánra nem vonatkozik. Alit mégis megilleti a mozgásszabadság, mivel az Magyarországon mindazok számára biztosított, akik jogszerűen tartózkodnak az állam területén, legyenek saját állampolgárok, más állam polgárai vagy hontalanok.

A gyakorlatban persze nem olyan egyszerű maradni is az adott országban. Alinak például két évre szól a vízuma, lejárta után valószínűleg továbbáll, mert Pakisztánba nem szeretne visszaköltözni. „Az egyetlen álmom felfedezni a világot. Elutazni mindenhova, új embereket megismerni. Sokat hallottam Németországról, szóval lehet, hogy oda mennék” – osztotta meg terveit, de mint mondta, ez attól is függ, hogy milyen munkalehetőségek adódnak.