„Lehet, hogy egy felnőtt ingerküszöbét nem üti meg egy hír vagy egy háborús plakát, de egy gyerek ingerküszöbét igen” – mondta Dr. Tárnok Zsanett klinikai szakpszichológus a Telexnek. A lap arról kérdezte a pszichológust, hogy a háború és béke ellentétét gyakran hangsúlyozó kampány valóban veszélyt jelent-e a gyerekek lelkivilágára. 

A Békemeneten gyerekek által előadott háborús tematikájú színdarabbal kapcsolatban Tárnok úgy véli, egyelőre nem okozhatott különösebb traumát a részvétel, de később még akadhatnak problémák miatta. „A szüleik támogatták és engedték őket szerepelni. Így ezek a gyerekek nem biztos, hogy traumatikusan élték meg a szereplést, hiszen a szüleikben megbíznak. Ellenben később lehet hatása, hiszen felhasználták a hangjukat olyasvalamihez, amiről felnőtt fejjel már lehet, mást gondolnak majd.” Szerinte ebben a darabban igazán kihagyhatták volna a gyerekeket, mert nélkülük is működött volna a történet. 

Arról is beszélt, hogy mit tehet egy szülő a gyereke megnyugtatására. Szerinte nem érdemes elbagatellizálni az ügyet, mert ez nem fogja enyhíteni a háborús plakátok hatására kialakuló, egyébként teljesen természetes félelmet. „Egy gyerek fejében nincsenek még olyan összeállt rendszerek, mint egy felnőttében, aki fel tudja mérni, hogy valójában mi fenyegető, és mi nem. A gyerekek azt gondolják fenyegetőnek, amit az őket körülvevő felnőttek is, ezért fontos az, hogyan beszélnek a szülők a háborúról” – magyarázta a pszichológus.

Azt tanácsolja, hogy a gyerek nyelvén, a korának megfelelően beszéljünk arról, ami foglalkoztatja, és reagáljunk a kérdéseire, érzelmeire.

„Ez a szülő felelőssége, akkor is, ha a probléma, a stressz nem a szülő miatt alakult ki.”

Tárnok szerint akkor érdemes a háborúról beszélni, ha úgy látjuk, hogy a gyereknek szüksége van rá, addig csak felesleges frusztrációt okozunk neki. Ha szükséges, akkor a beszélgetést lehetőleg ne a lefekvés előtti órákra időzítsük, és utána ne hagyjuk egyedül őt. Az is fontos, hogy higgadtan és tárgyilagosan beszéljünk a háborúról, mert az általánosítás kicsit el is távolítja az embert az adott szituációtól.

„Ne csapjunk a fejünkre, és mondjuk azt, hogy a gonosz és rossz emberek, akik háborúznak, milyen igazságtalanok. Inkább az együttérzést és segítséget hangsúlyozzuk. Például azt a részét, hogy háború idején sokan, felnőttek és gyerekek is kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, viszont sok ország próbál nekik segíteni” – tanácsolta a pszichológus. „Fontos a feloldás a végén, de a kulcs igazából az, hogy ha a szülők, a környezet nyugodtan kezeli a helyzetet, az a gyereket is megnyugtatja.”