Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspököt 1989. június 30-án vette nyilvántartásba az állambiztonság titkos megbízottként, „Lawrence” fedőnéven – derül ki a most hozzáférhetővé vált 6-os kartonjából. A püspök korábban többször is tagadta, hogy beszervezték volna, az ügyben pedig személyiségi jogi pert is nyert. A karton önmagában nem bizonyítja, hogy ténylegesen jelentéseket adott volna.

November 4-én vált kereshetővé az egykori állambiztonsági szervek fennmaradt iratainak egy része a Nyitott Akták internetes adatbázisában. A nyilvánosságra hozott dokumentumok között található Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök 6-os kartonja is, amely az állambiztonság hálózati nyilvántartásának része volt.

A csatolt dokumentum szerint Kiss-Rigót 1989. június 30-án szervezték be. A kartont július 4-én állították ki. A püspök ekkor az Esztergomi Római Katolikus Egyházhoz tartozott, foglalkozásaként római katolikus lelkészt tüntettek fel, munkahelyeként pedig az Esztergomi Római Katolikus Egyház szerepel.

A dokumentum szerint titkos megbízotti, rövidítve tmb. minősítést kapott, fedőneve „Lawrence” lett. A beszervezés alapjaként a „hazafias” indoklást jelölték meg, foglalkoztatási területeként pedig az egyházat tüntették fel.

A kartonon az is szerepel, hogy a beszervezést Péter-Bartha Gábor rendőr főhadnagy végezte a Belügyminisztérium III/III-1-a alosztályáról. Ez az állambiztonsági egység az egyházakkal kapcsolatos elhárítási feladatokkal foglalkozott.

Kiss-Rigó László 1955. április 6-án született Budapesten, a kartonon édesanyjaként Kollár Emília szerepel. A dokumentum akkori lakcímeként a Budapest XII. kerületében található György Aladár utcát tüntették fel.

Kiss-Rigó László neve már 2005-ben is felmerült az ügynökügyekkel kapcsolatos sajtóhírekben. Akkor egy interneten közzétett, állítólagos ügynöklistán szerepelt a neve. A püspök az MTI-hez eljuttatott közleményében határozottan tagadta, hogy bármilyen ügynöki tevékenységet végzett volna.

Azt írta, hogy soha nem kérték ilyen tevékenységre, és sem külföldi útról, sem személyről, sem eseményről nem adott szóban vagy írásban jelentést. Közölte azt is, hogy büntetőeljárás megindítását kérte, és rágalmazásért pert helyezett kilátásba.

A püspök később az Élet és Irodalom 2006-os cikkére reagálva is fenntartotta álláspontját. Ügyvédje útján azt közölte, hogy Kiss-Rigót ügynökként soha nem szervezték be, nincs tudomása beszervezőjéről vagy tartótisztjéről, és az állambiztonsági szolgálatokkal semmilyen formában nem működött együtt.

Az ügyben bírósági eljárás is indult. 2009-ben a Fővárosi Ítélőtábla Kiss-Rigónak adott igazat az Ungváry Krisztián történész és más médiumok ellen indított személyiségi jogi perben. Az ítélet alapján az alpereseknek helyreigazítást kellett közölniük arról, hogy valótlanul állították: a püspököt ügynökként beszervezték, illetve beszervezési nyilatkozatot írt alá. Az ítélőtábla egymillió forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kötelezte az alpereseket.

Az ügy azonban a történészi értelmezés szempontjából nem zárult le ilyen egyszerűen. Ungváry Krisztián az Élet és Irodalom 2009. június 5-i számában, a „Nem volt ügynök” című írásában részletesen vitatta a bírósági döntés indoklását.

Ungváry szerint Kiss-Rigóról nemcsak 6-os karton, hanem 6/c statisztikai karton, részletes hálózati adatlap és változás-bejelentési lap is készült. A történész külön kiemelte, hogy a beszervezést végzőként feltüntetett Péter-Bartha Gábor a bíróság előtt azt állította: nem ismerte személyesen Kiss-Rigót, és nem ő volt a tartótisztje.

A történész beszámolója szerint Péter-Bartha azzal magyarázta a dokumentumok létrejöttét, hogy az állambiztonsági szervek különböző egységei előre készítették el a lehetséges beszervezendő személyek dokumentációját. Ungváry ezt vitatta, mivel állítása szerint az ilyen előkészítő folyamatra az F-karton szolgált, nem pedig a 6-os karton.

A most nyilvánosságra került dokumentum ismét felveti a kérdést, hogy mi történt Kiss-Rigó László és az állambiztonság között 1989-ben. A kartonon szereplő adatok szerint a püspököt titkos megbízottként vették nyilvántartásba, de ez önmagában nem bizonyítja, hogy ténylegesen jelentéseket is adott volna, vagy hogy az együttműködés a beszervezésen túl megvalósult.