Szeged kulturális élete szerteágazóbb, mint elsőre gondolnánk: a városban egyszerre van jelen a klasszikus kőszínház, a kortárs balett, a bábszínház, gyerekekkel közösen készülő produkciók, valamint független, kísérletező, alternatív társulatok. Ebben a cikkben megkíséreljük összeszedni a helyi társulatokat és játszóhelyeiket.

Szegeden elmondható, hogy bár meglepően sok társulat játszik, a színházi élet többnyire csak pár helyszínre korlátozódik. A helyszínekről általában nem szokott szó esni, pedig ezek többsége az 1879-es Nagy árvíz után újjáépült város történelmi épületeit jelenti, de van köztük olyan is, mely a ”Nagy Vizet” túlélve maradt fenn.

A Szegedi Nemzetit Ferenc József osztrák császár adta át

A Szegedi Nemzeti Színház egy klasszikus kőszínház, több mint egy évszázada a város egyik legfontosabb kulturális bázisa. Két tagozattal – dráma és opera – működik, repertoárjában a klasszikus színdaraboktól a nagyoperákig sokféle műfaj szerepel.

Hozzájuk tartozik a Kisszínház, a nyári szezonban pedig a Szabadtéri Játékok a Dóm téren és Újszegeden, valamint a Reök-palota: az összművészeti központban a színházi közönségtalálkozók szoktak zajlani egy-egy darab kapcsán.

A Szegedi Nemzeti Színház egyik legfontosabb partnere a Szegedi Kortárs Balett, amely 1987-ben alakult, és mára nemzetközileg is ismert társulat. Székhelyük a Nagyszínház épülete, de évente több tucat előadást tartanak más városokban, itthon és külföldön egyaránt.

A Nagyszínház eklektikus és neobarokk stílusú épülete 142 éves: pár évvel a Nagy árvíz után, 1883-ra építették fel a bécsi Ferdinand Fellner és Hermann Helmer cég tervei alapján, és maga Ferenc József osztrák császár, Magyarország apostoli királya nyitotta meg azt. Nem a mai formájában, ugyanis 1885-ben leégett, és 1886-ra kisebb átalakításokkal állították helyre úgy, ahogy az most is látható.

A Nagyszínház fontos szereplője még a Szegedi Szimfonikus Zenekar, mely a Korzó Zeneházban székel, de számos városi helyszínen szoktak előadást tartani, többek között a Szabadtéri Dóm téri színpadán.

A zeneháznak otthont adó, klasszicista stílusú Zsótér-ház 1866-ban épült fel. 1879. március 11–12-ére virradó éjszaka Mikszáth Kálmán, a Szegedi Napló munkatársa e ház első emeletéről nézte végig a szegedi árvízkatasztrófát, és lett ezáltal annak első tudósítója.

A szintén a Szegedi Nemzetihez tartozó Kisszínház az egykori ipartestületi székház Horváth Mihály utcai épületében működik.

Az épületet Ottovai István tervei alapján húzták fel 1928–29-ben, homlokzatát a mai napig az iparkamara mesterségeket ábrázoló szobrai díszítik, a főbejárat felett pedig a „Szegedi Ipartestület” felirat díszeleg kőbe vésve. A székházat 1977-ben alakították át színházteremmé.

A Nemzetihez kapcsolódik a Kooperáló Színházpedagógiai Alkotótér is, amelyet Kállai Ákos drámapedagógus vezet. Ők főként fiataloknak kínálnak interaktív színházpedagógiai foglalkozásokat, amelyek az előadások élményét mélyítik el.

A város egyetlen magánszínháza

A Dugonics téren lévő, 1867-ben épült Vajda-ház pincéjében működő Szegedi Pinceszínház 2001 óta Szeged egyetlen és első állandóan működő stúdiószínháza, és ők szervezik nyaranta a Szegedi Vízi Színházat a Tisza-parton és a Száraz Dokk Fesztivált. Saját társulattal működnek, emellett befogadó színházként is fontos szerepet játszanak – itt kap helyet többek között a Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ) és a Genéziusz Színház.

Tavaly a szentesi Tóth József Színház működtetését is ők vették át. Kancsár Orsolya igazgató idén megalapította a Vidéki Független Színházi Szövetséget is, melyet szintén ő elnököl.

Kancsár 2023-ban egyedüli független vidéki színházigazgatóként kiállt Vidnyánszky Attila mellett, és míg a kormány új színháztámogatási rendszerében számos szegedi társulat nulla, vagy minimális összegű támogatást kapott, addig a Pinceszínház az ő irányítása alatt bőségesen hozzájutott ezekhez a forrásokhoz.

Zsinagógából alternatív játszóház

A város színházi életét számos más, független és alternatív kezdeményezés gazdagítja, az egyik legfontosabb ilyen a MASZK Egyesület, akik a Régi Zsinagógában (Alterra) működtetnek befogadó színházat, ahol kortárs és kísérletező előadások kapnak helyet.

Ők szervezik a nemzetközi hírű THEALTER fesztivált is – mostanában nulla állami támogatás mellett. A fesztiválnak szintén otthont adó, 1837–1843 között felépített Régi Zsinagóga ma már nem szolgál vallási célokat: a Lipovszky testvérek által tervezett klasszicista stílusú műemlékben kifejezetten színházi előadásokat tartanak.

A Homo Ludens Project saját társulattal és játszóhellyel, a ZUG Színházi és Összművészeti Tetthelyen működik, amely gyakran ad otthont alternatív előadásoknak és fesztiváloknak.

A ZUG Színházi és Összművészeti Tetthely az 1907-ben épített Schäffer-ház aljában működik.  Schäffer Vilmos egykori bérháza a Gyertyámos utcában található, ez volt a szabadkai építész első önálló, szegedi alkotása.

Bölcsészkar és kultúrmozi

Az Okuláré Projekt egy országos felolvasószínházi és drámaíró program, amelynek szegedi estjeit kéthavonta a Grand Caféban tartják. Többnyire a szegedi egyetemi színházas fiatalok, valamint színházrajongó fiatal felnőttek viszik a szegedi projektet.

Az 1990-ben alapított Metanoia Artopedia kis létszámú, szintén szegedi alternatív társulat, amelynek eddig nem volt állandó játszóhelye – gyakran a szintén műemléki, 105 éves Belvárosi Mozi art deco stílusú épületében működő Grand Caféban, vagy más városokban mutatták be produkcióikat.

Idén azonban megkapták a szegedi Bölcsészkar nagytermét, az Auditorium Maximumot, ahonnan annak idején a Szegedi Egyetemi Színház indult.

A jelenleg a Pinceszínházban tevékenykedő Szegedi Egyetemi Színház gyökerei az 1940-es évekig nyúlnak vissza, amikor a Szegedi Egyetemi Ifjúsági Színjátszó Társaság (SZEISZT) megalakult. Első jelentős előadásuk, a Hamlet 1941-ben nagy sikert aratott a Kolozsvárról 1921-ben Szegedre áttelepített egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának nagytermében, az Auditorium Maximumban.

Szintén a Pinceszínházban lelt otthonra a Genéziusz Színház társulata, akik 2011 szeptemberében még Impro Társulat néven kezdték, szintén a Pincében. Genéziusz – aki színész volt az ókori Rómában, és Diocletianus császárnak is fellépett – nevét 2012-ben vették fel, és időközben a város számos helyén – IH Rendezvényközpont – is felléptek, de végül visszatértek a Pincébe.

A város kulturális kínálatához tartozik a csak nyáron működő Tisza Teátrum is, amely szabadtéri színházi élményt nyújt az azonos nevű folyó partján, a Horthy Csónakház mellett.

Szecessziós bábszínház és az első vidéki gyerekszínház

A gyerekeknek szóló produkciókban két szegedi társulat játszik kiemelt szerepet. Az idén 79 éves szegedi Kövér Béla Bábszínház saját társulattal dolgozik, és kifejezetten gyerekeknek készít bábelőadásokat. Alapítójuk maga is gyerek volt: Kövér Béla érettségire készülő, nyolcadik osztályos piarista gimnazistaként, cserkésztársaival – tanári és szülői támogatással – 1946-ban megalakította a Kamara Bábszínházat.

A társulat 1987-ben költözött mostani helyére, a Feketesas utcán és a Tisza Lajos körúton egyaránt bejárattal rendelkező Gazdasági és Iparbank egykori székházába – ennek megfelelően a bábszínháznak is két bejárata van, egy a nagyterem, egy pedig a kamaraterem felől. A Gazdasági és Iparbank székházát bár Magyar Ede tervezte, csak halála után, 1911–1913 között épült fel, ráadásul nem teljesen az ő terveit követve.

Van azonban egy másik különlegesség is Szegeden, a 2019-ben az ország első gyerekszínházaként megalakult Szegedi Gyermekszínház. Itt a gyerekek nemcsak nézők, hanem aktív szereplők is: előadásaik közösségi élményt nyújtanak, amelyben a fiatalok alkotóként vehetnek részt.

Az alsóvárosi Ferences templom és az 500 éves rendház mellett lévő kultúrházban működő gyerekszínház időközben kinőtte önmagát, és megalapították a Szörf Társulatot is.

A fentiek mellett természetesen számos olyan intézmény van Szegeden, amely bár nem ad otthont állandó színjátszásnak, de időnként fel szoktak lépni társulatok. Ilyen például a 2012-re felépült, XXI. századi tudományos és kulturális központ, a Szent-Györgyi Albert Agóra, vagy a kevésbé modern, a szovjet érában épült, azóta felújított IH rendezvényközpont.

A szegedi színházi élet gazdagsága tehát nemcsak a társulatok sokféleségében, hanem a várostörténeti jelentőségű helyszínekben is tükröződik. A műemléki falak között zajló előadások így egyszerre őrzik a múltat és teremtenek új kulturális értékeket a jelenben.