Monográfia jelent meg Grósz Károlyról. Medgyesi Konstantin, a szegedi Móra Ferenc Múzeum történészének kötete arra tesz kísérletet, hogy a legfontosabb fordulópontokat részletesen tárgyalva, objektív módon mutassa be az egykori miniszterelnök, az MSZMP utolsó főtitkárának politikai pályáját, és átfogó képet adjon Grósz politikai karrierjéről.

A kutató az MTI-nek elmondta, Enyedi Zoltán fotóriporter hagyatékának rendezése közben akadt több olyan képre, amelyek Grósz Károly 1988-as aradi megbeszélése után készültek. Makói diákként maga is részese volt a Romániából visszatérő magyar delegációt fogadó spontán tömegnek, így felkeltette érdeklődését a találkozó. Egyre több forrást, levéltári anyagot gyűjtött az eseményről, és végül hosszú évek munkájával elkészült a monográfia.

Medgyesi szerint bár a közvélemény elfelejtette Grósz Károlyt, politikai képe és hatalmi lépései – akár akarata ellenére – is befolyásolták a rendszerváltozás bekövetkeztét, politikusi sikerei és hibái kihatottak Magyarország jelenkori történetére.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent könyv több tucat interjú, visszaemlékezések, levéltári anyagok áttekintésével, a korabeli sajtó részletes vizsgálatával, korábbi kutatások eredményeinek elemzésével igyekszik bemutatni azokat az összetett politikai, szellemi, lelki folyamatokat, melyek meghatározták Grósz Károly gondolkodását, befolyásolták döntéseit.

A könyv kronologikus sorrendben végigköveti, hogy a német és szlovák hátterű családban született miskolci nyomdászinasból hogyan vált Grósz Károly a párt agitációs munkatársává, majd került a fővárosba, ahol előbb a Magyar Rádió és Televízió párttitkáraként, majd a központi pártapparátus agitprop osztályának vezető munkatársaként dolgozott. Az olvasók megismerhetik azt is, hogy a politikus előbb borsodi, majd fővárosi első titkárként miként gondolkodott egyre kritikusabban a társadalmi problémákról.

Grósz Károly 1987. június 25-től töltötte be a kormányfői posztot. A kortársai által is elismert, kiváló kommunikációs képességekkel rendelkező politikus ekkor egyszerre szembesült azzal, hogy népszerű közszereplővé vált, és hogy a világ egyik legeladósodottabb országának irányítása a korábbiaktól merőben eltérő lépéseket igényel. A történész véleménye szerint Grósz Károly pusztán modellváltást szeretett volna, de ezt a bizonyos modellkísérletet elsöpörte a történelem.

A könyv részletesen bemutatja azokat az eseményeket, melyek során Grósz Károly átvette az MSZMP főtitkári posztját Kádár Jánostól. Külön fejezetben tárgyalja a főtitkár viszonyát Nagy Imre emlékezetéhez, külpolitikai törekvéseit, azt a Nicolae Ceaușescuval folytatott 1988. augusztus 28-i aradi megbeszélést, amely végzetesen befolyásolta a politikus hazai és külföldi imázsát, és a „fehérterroros” beszéd körülményeit, amely máig meghatározza Grósz Károly megítélését.

A történész részletesen bemutatja azt is, milyen vitákat váltott ki az egykori miniszterelnök temetése, majd hogyan alakult ki negatív történeti emlékezete. A kötet Enyedi Zoltán mellett Nagy László fotóriporterek korabeli felvételei illusztrálják a Móra-múzeum gyűjteményéből.