A házasélet és a sárgarépa

Illusztráció: Virány László / Fortepan

Szeged és Vidéke, 1915. február 13. – A héten egy rendkivüli hir tünt föl a lapokban. Öreg házaspár ünnepelte hatvan év előtt kötött házasságának évfordulóját. Érdekes – irták a lapok –, hogy házasságuk hosszu ideje alatt egyetlen egy nap sem volt, amelyet ne töltöttek volna együtt. Hatvan esztendő csöndes regényét semmi sem méltathatja klasszikusabban ennél a mondatnál. Különösen ha az a mondat tényeket föd.

Napokon át motoszkált bennem a gyémánt vagy milyen lakodalom, szinte láttam a bübájos két öreget, a fehérhaju szelideket, akik tudnak melegedni annál a parázsnál, amely valamikor lobogó láng volt. Őket nem fagyasztja semmi, hideg szelek hatás nélkül süvitenek el fölöttük, mert tüzhely melegét érzik, nem kemencéét.

És amerre jártam, szóba hoztam mindenütt őket. Annyit beszélnek a régi és a mai emberiség között mutatkozó különbségről, hogy magam is kiváncsi lettem, megértik-e őket? Hol talál visszhangra finoman eltöltött életük? Élet volt-e az egyáltalában, főleg pedig finom-e? Néhány választ lejegyeztem. Hasonlitsuk össze a korszakokat.

Egy fiatal lány, akinek a vőlegénye háboruban van, ezt mondta:

— Gyönyörűségesebbet el sem tudok képzelni. Mintaképemül választom az ő hatvan esztendejüket s ha megsegit a jó isten, követőjük leszek. A házasságot én is csak igy tudom elképzelni. Együtt minden pillanatban, aminthogy minden gondolatnak közösnek kell lennie. Végtelen boldog vagyok, hogy figyelmeztetett a kis eseményre. Mai levelemben erről irok.

Fiatal asszony, azt hiszem, három év óta van férjnél:

— Ritka madarak azok ketten. Az ember elképzel ilyesmit abban az időben, amikor a valóságtól messzire levő álomvilágban él, később hiszi is, hogy megvalósithatja, végül bele kell nyugodnia a megváltozhatatlanba. Lelkemre mondom, nem rajtunk mulik...

Jukker asszony felelete:

— Hatvan évig, minden nap együtt? Elképzelni is borzalom. Egyen maga csak egy évig naponta sárgarépát, sárgarépát, mindig sárgarépát...

Fogalmam sincs róla, miért nevezte a férjet sárgarépának? Egy javakorabeli nő, a korát nem merem elárulni:

— Kezdetben talán igen. Akkor jön egy kis szünet. Aki ezt a szünetet ugy tudja kellő időben kihasználni, hogy utána ne lehessen érezni a hézagot, az szerencsés és bölcs egyaránt. Egyébként is a médiumtól függ minden. A férfiak szédületesen okosak tudnak lenni, viszont bámulatosan ostobák is. A nő dolga, hogy melyik állapotuk tartósabb. De egy huzamban hatvan év mintha sok volna. Tessék csak tizet megpróbálni.

A nagymama:

— Azt hiszem, az unokáimmal (most két éves) talán nyolcvanat is. Hogy mi volt a multban? Elfelejtettem. S ez a legokosabb, amit földi halandó tehet.

Gyermekkoromban Tápió-Brutykönyön, mikor a kántor és a patikus hirlapi polémiát folytattak, sokszor találkoztam a helyi sajtóban ezzel a kitétellel: audiatur et altera pars. Igen, jutott most eszembe, hallgassuk meg a másik felet is. Példás férjet, jó családapát választottam ki. Ezt mondta:

— Isten mentsen az ilyen hatvan évtől, csak boldogtalanság járna vele. Hogy két emberfia egymást a normálisnál hosszabb ideig szeresse, türje, méltányolja, ahhoz szükséges, hogy időnkint elváljanak egymástól. Ezért volt bölcs aki a nyaralást kitalálta. Juliusban szétválnak az ellenfelek, akarom mondani a házastársak, hat hét alatt szétfoszlik minden fölgyülemlett idegesség, megérkezik a távolsághozta megértés, méltánylás, észrevétele sok-sok kedves, jó tulajdonságnak, ami a folytonosságban csak egymás ellen ingereli a házastársakat. Távolból tudjuk a jót megbecsülni, ezért bünbánó és gyöngéden figyelmes ősszel minden férj, alázatosan ragaszkodó minden feleség. Csak ne együtt folyton, ha hosszu életet akarnak egymással eltölteni. Kérem, egyen ön egy évig minden nap csak sárgarépát, sárgarépát, mindig sárgarépát...

Itt van ni, ez is! Igazán meg kell már házasodni, hogy megértsem, mi köze a házaséletnek a sárgarépához.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1915. február 13-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.