
100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Szeged és Vidéke, 1908. január 31. – Lám, a derék, nyájas nénik, akik a kávéházak távoli fülkéiben, a világi gyarlóságoktól visszavonulva élik napjaikat s rendületlen nyugalommal iszszák kávéjukat, ők sem elégedettek. Ők, a szelidlelkü nénik is szenvednek az élet sulya alatt s helyzetük javitása céljából szervezkedtek. Tulságosan kihasználják szegény néniket a kávésok, sok a hivatalos óra és sok a dolog, a söprés, a portörlés és a padlómosás, mert a kis fülke gondozásán kivül még ezek is az ő hatáskörükbe tartoznak. Szerdán este értekezletet tartottak és Dávid Mária volt a szónokuk. Elhatározták, hogy átiratot intéznek a pincérek, kávéfőzők és kávéssegédek szervezeteihez, amelyben ezeket annak a határozatnak meghozására kérik, hogy tagjaik csakis olyan takaritónőkkel dolgozzanak, akik tagjai a szabad szervezetnek. A határozati javaslatot egyhangulag elfogadták és egy öttagu bizottságot biztak meg az elintézésével. De ez nem Szegeden történt! Szegeden a nénik még nincsenek szervezve, csupán a piacon, ahol dallamos összhangban pletykáznak mindig érdekes dolgokról!
Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1908. január 31-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.













