
100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Vásárhelyi Hiradó, 1904. január 27. – Néhány héttel ezelőtt két egymásután következő éjjelen fiatal iparoslegények rakoncátlankodása zavarta meg a nyugalmat az Oroszlán-utcán.
A legények a közeli tánciskolából jöttek széles jókedvvel, berugott állapotban, erősen nekibőszülve annak, hogy némelyik táncos a legszebb lányokat foglalta le magának a teremben és egyik-másik sóvárgó ifjunak nem adott „folytatást”.
Igy a szupécsárdásnál gyakran órákhosszat forgatta egy-egy legény a leányzót s mikor mások „folytatást” kértek a táncból, rájuk se hederitettek. Emiatt nagy harcikedvvel hagyták el a mellőzött legények a tánciskolát s valósággal megvadulva rohantak ki az utcára, hogy ott bosszut álljanak a sérelemért.
— Ma még emberhust eszünk! – orditozott az egyik.
— Ma még embervért iszunk ! – replikázott egy másik.
Ilyen bősz elhatározással mentek a legények az Oroszlán utca 20. számu korcsma elé, amely Széplaki Lászlóné tulajdona s oda akartak berontani, hogy leszámoljanak azokkal a legényekkel, akik nem adtak folytatást. A botrány két izben is megismétlődött. A korcsma tulajdonosnője rendőröket hivatott, hogy fékezzék meg az embereket. A rendőrök a botrányhősöket följelentették a kihágási biróságnál.
Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Hiradó című lapban jelent meg 1904. január 27-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.













