Szeged és Vidéke, 1913. december 24. – Én már megünnepeltem karácsonyt, mégpedig egészen különleges módon: karöltve az irodalommal. Husz esztendő óta rakom félre az ujságok ünnepi mellékletét, csak félrerakom, de nem olvasom. Most átböngésztem százhusz kiló irodalmat, tessék meghallgatni, hogyan jártam. Itéljenek azután önök, vajjon szabad-e a szegény polgárembernek az irókra hallgatnia?

Herczeg Ferenc elvezetett a grófok társaságába. Soha annyi grófnőt, mint amennyit ő emésztett eddig föl. Én jámborul elhittem, hogy uj világ dereng ránk s ezentul minden újságíró vasárnapi fazekában egy-egy grófnő fog főni. (Pláne eszembe jutott, hogy szeretett Tesvir doyenünk jól ismerte valamikor a gyevi grófnőt.) Ugyanakkor Szomaházy bankfejedelmekkel kompromittált össze, míg Bródy Sándor az éjszakai ledér életet tette kivánatossá.

Észrevettem egyszerre, hogy öltözködési módszerem némileg hiányos, elmaradtam a divattól, már pedig mit felelek, ha Olyvia őméltósága rám borítja kacér pongyoláját s megkérdi:

— Kinél dolgoztatsz, barátom?

Idegesen tovább lapoztam s megkértem Mangold Béla Kolozst, állitson össze részemre megfelelő garderobot.

— Az uri ember, — mondta Hangold — napjában kilencszer öltözik. Tizenegykor, fölkelés után . . .

Ejnye, de jó uri embernek lenni! — gondoltam magamban. Tizenegykor, fölkelés után . . . Hát mikor dolgozik az uri ember!

— Pfuj, mondta Méla Polos, miközben elkészült a staffirunggal. Elég csinos volt, bár még mindig aggasztott, hogy futja-e napi időmből a kilencszeri öltözködés. Hányszor öltözik akkor a király?

Azonban fontosabb probléma merült föl: honnan szedem a rávaló pénzt? Kenedi Gézához menekültem, ő valláserkölcsi alapon megmagyarázta, hogyan kell élni, beosztani azt a keveset, ami nincs, mi teszi az embert elégedetté önmagával, a világrenddel szemben, végül pedig mi az eugenetika lényege?

Ezek után Gárdonyi Géza megbocsát, hogy nem mertem belefogni ama hangulataiba, ahol karácsonyi ajándékokkal tömik egymást tele az emberek. Ellenben éppen kapóra jött a Jogtudományi Közlöny, abban érdekes kúriai döntvényt találtam. Arról szólt, hogy hitelezési csalás-e, ha alperes körlevélben egyezkedésre hivja össze karácsony estéjén a hitelezőit, kedves meglepetést igér nekik, azok eljönnek és alperest lógva találják a karácsonyfán?