Szeged és Vidéke, 1908. október 21. – A rókusi állomáson vakmerő betörést követett el négy züllött csavargó. Feltörtek két vaggont s már nagyban dézsmálgatták az árukat, mikor tetten érték őket. Hétfőről keddre virradó éjjel az egyik pályaőr gyanus zajt hallott az állomástól körülbelül száz lépésnyire a mellékvágányon veszteglő teherkocsik közül. A vaggonokban értékes áru volt. A pályaőr közelebb ment a kocsikhoz. Az egyik kocsinál négy alakot látott szorgosan foglalatoskodni. Rájuk szólt:

— Mit csinálnak itt maguk ?
— Láthatja. — felelt vissza egy hang. — Rakodunk.
— Kinek az engedelmével ?
— A főnök ur parancsára. Mi vasuti málházók vagyunk.
— Éjjel nem szokás kirakodni. Jőjjenek velem a főnök urhoz.
— Ne okoskodjon, mert leütjük! — szóltak oda neki és fenyegetve közeledtek feléje.

A pályaőr tisztában volt, hogy bűnös emberekkel van dolga. Segitségért kiáltott, mire a négy alak árkon-bokron keresztül futásnak eredt. A pályaőr és a kiáltozására figyelmessé lett vasutasok a menekülők után vetették magukat és izgalmas hajsza után sikerült is közülök kettőt elfogni. A másik kettő a hátsó keritésen ugrott át s a sötétségben elmenekültek.

Az elfogottakat átadták a rendőrségnek, ahol Bóka János és Vágó Pál rovottmultu csavargókra ismertek bennük. Betöréses lopásért már többször voltak büntetve. Beismerték, hogy lopni akartak a rókusi állomáson. Megtudták, hogy a bezárt vaggonokban értékes áruk vannak. Az egyik vaggonban csak nehéz gazdasági gépeket találtak, de a másik vaggon feltörése után ráakadtak a keresett holmira. Már több tárgyat kihuztak a kocsiból, mikor a pályaőr megzavarta őket munkájukban.

Elmenekült társaikat is megnevezték Engländer Manó és Vetró Mihály személyében, akik szintén többször voltak már büntetve. A rendőrség ezt a két csavargót is elfogta a korzón, ahol gyanutlanul sétálgattak. A négy jómadarat átkisérték az ügyészségre. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1908. október 21-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi lapokból és országos válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.