Szeged és Vidéke, 1903. október 7. – A magyarfaló osztrák szellem az ismeretes szegedi melodráma-affér miatt második áldozatát is elejtette már. Először kiüldözte a szegedi honvédkarmesteri állásból Kerner Jenőt, a hazafias zenészt, mert az egyszer előadott melodrámába a Kossuth-nóta két ütemét ő alkalmazta bele; most pedig nyugdijba tétette a melodráma szövegrészének a szerzőjét, Herodek Sándor koronaőr-főhadnagyot, mert a gyönyörü költeményt hazafias szivének bátor lelkesedésével irta meg. 

Herodek Sándort az egész szegedi intelligens társadalom ismeri. Mielőtt a magyar királyi koronaőrséghez került, a szegedi honvédkerületi parancsnokságnál szolgált, mint honvédfőhadnagy. A társasélet igen rokonszenves tagja volt s a mellett mint iró is ismertté tette a nevét. Valódi tehetségre valló versei és tárczái az „Uj Idők“-ben és a szegedi lapokban jelentek meg. A „Szeged és Vidéké“-nek Tárnok Sándor álnév alatt rendes tárczairója volt. 

Az ő gondolata volt a magyar dal történetének melodramatikus földolgozása. Kerner Jenő karmesterrel hazafias lelkesedéssel fogtak hozzá a munkához s a melodráma hamarosan el is készült. Ezután történetét ismeri a közönség. Az egyszer előadott hazafias mű mindkét szerző katonai állásába került. Sebaj. Kerner már ambicziójának, müvészi törekvéseinek megfelelőbb állást tölt be mint a Király Szinház karmestere ; Herodek Sándor is meg fogja lelni a maga dolgozószobáját, ahol a katonai szellem ólomnyügétől szabadulva szabadon folytathatja irodalmi tevékenységét. 

Herodek Sándort már régóta üldözik katonáék a melodráma miatt. Egyszer Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter is maga elé czitáltatta.

— Ön írta ezt a verset ? — ripakodott rá a daliás költő-főhadnagyra.
— Én.
— Hogy mert ön ilyen Kossuth-hangulatokat írni ?
— Mert magyar ember és magyar honvédtiszt vagyok.
— És ha ezért azonnal megfosztom tiszti rangjától ?
— Akkor én kocsiba ülök és egyenest a Kossuth-párt klubjába hajtatok.

Fejérváry Géza sarkon fordult, Herodek tisztelgett és eltávozott. Már ekkor tudta, hogy a nyugdijazásával való fenyegetés hamarosan meg fog valósulni. Mindenesetre jellemző, nagyon jellemző eljárása ez a katonáéknak. Kétszeres, százszoros vágygyal óhajtjuk a kort, amelyben Szent István birodalmában majd magyar lesz a katonaság. És annak kell lennie. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1903. október 7-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.