Míg Szeged lakosságának száma a statisztikák szerint jókorát esett az elmúlt évtizedben, a város körüli települések egy része ellentétes pályát írt le, szívva a megyeszékhely népességét is. Ezt erősítette meg fél tucat, Szegedről környékbeli településekre – Algyő, Deszk, Mórahalom – kiköltöző megszólaló is a Szegedernek. Kivétel nélkül arról számoltak be, hogy nem bánták meg döntésüket, amit elsődlegesen a megyeszékhely magas ingatlanárai miatt hoztak.

Szeged népességfogyásával foglalkozó cikksorozatunkban volt már szó a város népességtörténetéről, majd olyanokat kérdeztünk, akik elmehettek volna, de mégis maradtak, vagy éppen visszaköltöztek a dél-alföldi nagyvárosba. Beszélgettünk olyanokkal, akik elköltöztek Szegedről, majd azt vizsgáltuk meg közelebbről, hogy mi a titka Lengyelország délkeleti részén fekvő Rzeszównak, mely népesség tekintetében a rendszerváltozás idején rosszabb helyzetből indult, mint Szeged, mégis sokkal tudta növelni lakosainak számát. Most a városunk környéki szuburbanizációt vesszük górcső alá.

Az utóbbi bő egy évtizedben jelentősen, közel tízezer fővel csökkent Szeged népessége. „Ennek számos oka van. Szerepet játszik benne a természetes fogyás, az egyetem hallgatói létszámának gyors növekedése, majd stagnálása, vagy a reurbanizáció is. Szintén szerepet játszik a határon túlról (főleg Vajdaságból) érkező beköltözés, majd annak csökkenése is” – mondta lapunknak Bajmócy Péter, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékének docense.

A rendszerváltás előtti időszakban inkább az urbanizáció volt jellemző Bajmócyék egy korábbi tanulmánya szerint, vagyis a vidéki lakosság a városokba költözött. Ott koncentrálódott a népesség az iparosodás miatt, ez látszott például Miskolc esetében. 1990 után aztán beindult egy ellentétes folyamat, úgynevezett szuburbanizáció, amikor a – leginkább a városok környékén lévő – kistelepülésekre kiköltözés folyamata zajlott, eleinte gyorsuló ütemben.

A 2005-ig tartó időszak után a vidéki Magyarországon nagyon lelassult, lényegében leállt a szuburbanizáció, Szegeden is. Országosan 2016–17 környékén indult újra a városokból való kiköltözési trend, de nem egyforma intenzitással. Majd jött a pandémia 2019 után, ez ráerősitett a kiköltözési folyamatra, ami mára ismét lelassult.

„Szegeden elindult újra a szuburbanizáció, de intenzitása lassabb, mint 1990–2005 között.

Empirikus kutatás híján csak sejthetjük, hogy a mostani kiköltözésekben ugyanazok az okok játszanak szerepet, mint korábban” – fejtegette Bajmócy a Szegedernek.

A városok népességváltozásába a rendszerváltás utáni természetes fogyás is besegített, vagyis ekkorra már többen haltak meg, mint amennyi gyerek született. Ma is ez a trend, melyen csak a külső bevándorlás enyhíthet. Ez látszik számos Szeged környéki kisváros vagy község esetén is, főleg azoknál, melyek a leginkább a célpontjai a városokból, jelen esetben a Szegedről kiköltözőknek. Ilyen például Mórahalom, Algyő, Deszk vagy Sándorfalva, melyeknél határozott népességnövekedés történt, de Kübekháza állandó lakossága sem fogyott a 2011-es népszámláláshoz viszonyítva 2022-re, pedig a természetes szaporulat mindegyik településen többnyire negatív volt.

2020-ban erőteljesen felgyorsult a legnagyobb magyar városok népességének csökkenése, de ezzel egyidőben a környéken lévő agglomerációs települések lakosságszáma emelkedett. Szeged térsége volt az egyik, ahol a környező települések népességnövekedése ellensúlyozta a központi város csökkenését, 2013 és 2020 között évente átlagosan 216 fővel csökkent a város lakossága, míg az agglomerációé 233 fővel nőtt.

Nemcsak a kiköltözők motivációja nem ismert, a Szeged környéki települések lakosságnövekedésének pontos okait sem tudják a kutatók: a városból való kiköltözés mellett a máshonnan odaköltözés vagy akár a természetes szaporodás is szerepet játszhat ebben. Mivel pontos számokra nem lehet hagyatkozni és minket elsősorban a Szegedről való elvándorlás érdekelt, ezért olyan emberekkel beszélgettünk, akik Szegedről mentek el. A költözés okairól, előnyeiről és hátrányairól kérdeztük őket.

A falu nyugalma a város előnyeivel

A megyeszékhelytől nagyjából 20 kilométerre nyugatra lévő Mórahalom 1950-ben vált ki Szegedből és lett önálló település. Ma már egy hatalmas fürdőkomplexum terül el a főút mellett, de lovardája, sportközpontja és még Mini Hungary nevű élményparkja is van. Nem csak egy csendes kisváros tehát, ahová nyugdíjas éveire költözik ki az ember. „Ha a pénz nem számítana, akkor is lehet, hogy szívesebben maradnék Mórahalmon, csak építenénk egy új házat” – mondta lapunknak Zsófia, aki eredetileg faluról származik, majd sokáig élt városban is. Mórahalmon a kettő kombinációjàt tapasztalja, „a falu nyugalmát és közösségi szemléletét a város előnyeivel”. A városi életérzést a főutcán lévő rendőrség, többszintes polgármesteri hivatal és egyéb intézmények, parkolókkal rendelkező nagyobb üzletek is erősítik.

Az 1989-ben városi rangot kapó Mórahalom tavaly érte el a 7 ezres lélekszámot az önkormányzat szerint, bár a KSH adatai alapján kevesebben laknak itt. A rendszerváltás utáni első népszámláláson még csupán 5500 főt írtak össze az akkor halmozottan hátrányos helyzetűnek számító homokhátsági városban, 2022-re ez a szám 6100 fő közelébe nőtt. Mórahalom méretéhez képest ipari parkja is jelentős, amit még 1997-ben, a megyében elsőként kezdtek kialakítani. Leginkább élelmiszeripari, mezőgazdasági cégek székelnek itt, mivel bő harminc éve még a mezőgazdaságból élt a település.

Az utóbbi évtizedben Mórahalom már inkább az idegenforgalmi kínálatáról lett híres. 1994 óta igazgatja a települést a fideszes Nógrádi Zoltán, akinek vezetése alatt a 2000–2015 közötti időszakban több mint 2 milliárd forint támogatást nyertek el az idegenforgalomra hazai és EU-s forrásokból. A már 1960-ban létező, ám a rendszerváltás után gyógy- és élményfürdővé fejlesztett komplexum szolgáltatásaira támaszkodó Hotel Colosseum szálloda 2011-ben, a mellette lévő Elixír Hotel pedig 2015-ben nyílt meg, mindkettő felső kategóriás.

Zsófiék számára Mórahalom volt az egyetlen, ahol egy helyen találtak rá a kellemes környezetre és a megfelelő házra, nagyon szeretnek itt lakni. A kívánságlistájukon a kiválasztáskor ugyan szerepelt, hogy legyen a településen uszoda, de nem ez volt a fő szempontjuk, viszont örültek neki, hogy itt ezt is megtalálták. Azt tapasztalja, hogy sok új ház épült a településen, az elmúlt években több új vàrosrész született. A központban is szépen karbantartják, újítják a tulajok a házakat, mondta. 

A szintén a településen élő Noémiéknek nincsenek rokonaik itt, senkit sem ismertek helyben, de az első pillanattól kezdve érezték, hogy ez más, mint a városban. „Köszönnek egymásnak az emberek, kedvesek és befogadóak voltak. Természetesen az is sokat számított a döntésben, hogy volt gyermekorvos, orvosi ellátás, bölcsi, ovi, játszótér. Amikor pedig megszülettek a gyerekek, ott volt a gyerekház, ahová napközben egyedül lévő anyukaként mehettem a babával tornázni, játszani, bandázni, ismerkedni. A bölcsit, ovit is nagyon szerettük, mindenki kedves és mosolygós volt elsőre. Mórahalmon érzed, hogy tagja vagy a közösségnek, hogy elfogadnak, természetesen ehhez szintén nyitottnak és elfogadónak kell lenni” – mondta.

Döntésüket egy percig sem bánták meg, mint fogalmazott, öröm látni a fejlődést a városban. A kultúra terén sem panaszkodnak. „Színvonalas programokat szerveznek, a színházban, a Kolo Szerb kulturális központban gyakorta megfordulunk. A néptáncot is a városnak köszönhetjük, hogy felfedeztük, magunknak és a gyerekeinknek.” Büszke arra, hogy már régóta mórahalminak mondhatja magát,

„mégha »gyüttment« vagyok is, bár remélem, hogy csak »gyütt« maradok”.

„A közösség az, ami a nagyvárosban nincs meg, de nyilván más volt az élethelyzetünk is gyermektelen harmincasként annak idején” – teszi még hozzá. Amikor arról kérdeztük, hogy visszaköltözne-e Szegedre ha nem számítana a pénz, azt felelte, „nagyobb százalékban mondanánk azt, hogy nem, minthogy igen. Nem hiányzik Szeged, mint lakóhely”.

Szinte összenő Újszegeddel

Bár a Szegedtől délkeletre lévő Deszk nem fejlődik olyan látványosan, mint Mórahalom vagy Algyő, sokan költöznek ide mégis, mivel nagyon közel, 8 kilométerre van Szegedhez. A rendszerváltás óta Deszk lakossága nőtt az egyik legjobban a környéken, mintegy 40 százalékkal, 1113 fővel többen élnek itt mint a rendszerváltáskor. A növekedés a 2001-ig tartó időszakban volt erőteljesebb, azóta lassabb ütemben bővül, de a mai napig jelölnek itt ki új parcellákat lakóházaknak, melyek beépítésével szinte összeér majd a település Újszegeddel. Nem hiányzik különösebben nagyobb áruház vagy egyéb szolgáltatás a településről, hiszen tíz-tizenöt perces autós ingázással szinte minden elérhető a városban, például a Nova bevásárlóközpont vagy a sportuszoda.

Ildikó férjével azért döntött úgy 25 évvel ezelőtt, hogy kiköltöznek a szegedi panellakásukból egy deszki kertesházba, mert azt gondolták, nekik és a gyerekeiknek is minden szempontból jobb és egészségesebb lesz ez az életforma. Nem az új osztásokban, a megyeszékhelyhez közelebb eső lakóparkban, hanem egészen bent, a horgásztavak felé találtak megfelelő helyszínt olyan telken, amin korábban már állt ház.

„Nem bántuk meg a döntésünket, annak ellenére sem, hogy – főleg, amíg a gyermekeink fel nem nőttek – adódtak technikai, szervezési nehézségek, hiszen az egész családunk Szegedre járt be iskolába és dolgozni.” Szegedre jelenleg semmiképpen sem költözne vissza, de a közelségét pozitívumnak gondolja.

Családjával az első pillanattól jól érezték magukat Deszken, mivel „mindig sok a fiatal, kisgyermekes család, nagyon sok a közösségi és kulturális program, mindenki találhat igényének, ízlésének megfelelő szórakozási vagy művelődési formát. Befogadóak, barátságosak, nyitottak az itt lakók”.

Ebből a helyből egy kis gyöngyszem lett

A Szeged és Hódmezővásárhely között található Algyő azért is érdekes, mert 1998-ban szakadt el újból Szegedtől, miután 1973-ban egyesültek. Mórahalomhoz és Deszkhez hasonlóan szintén komoly létesítmények segítik az itt élőket mind munkahellyel, mind kikapcsolódással, vagy éppen vadonatúj iskolával, bölcsődével. 

Az új beköltözők és az elmúlt, Szegedtől külön töltött évtizedek indukálta fejlődés annyira átrajzolták a település képét, hogy 2022-ben rendeletet hozott az önkormányzat annak érdekében, hogy például a telkek méretének szabályozásával, a kocsibeállók kötelezővé tételével gátolják az elvárosiasodást. „Ne az legyen a cél, hogy minél kisebb helyen minél többen legyünk. Egészséges tér kell, és a lakosság egy része biztosan így gondolja, hiszen tőlük kapom a visszajelzéseket. Az emberek kapcsolata szorosabb egy faluban, más, mint egy városban” – érvelt a Népszavának 2022-ben Molnár Áron független polg&aacu