A szegedi nyomda- és laptulajdonos, akit egy szabadkőműves összejövetelen ért a halál

Mindig voltak olyan szegediek, akik tevékenységükkel nem csak a saját, hanem a városuk hírnevét is öregbítették. Ilyen Burger Zsigmond, a XIX. század országosan is ismert és elismert szegedi nyomdásza. Ennél azonban sokkal több, nem csak nyomdász volt, de kereskedő, lapkiadó, a város egyik tekintélyes és befolyásos polgára, sok-sok nyomdász tanítómestere. Hogy pontosan értsük, ki is volt ő, vissza kell pillantanunk a megszületése előtti időkbe, egészen a XIX. század legelejére.

Szeged igazolhatóan első nyomdáját a Bécsben tanult, de komáromi születésű Grünn Orbán alapította 1801-ben. A működési engedélyt 1801. augusztus 22-én kelt folyamodványában kérelmezte, amit a következő év október 22-én meg is kapott, üzemét pedig a Széchenyi téri, néhány éve eladósorba került Grünn-házban rendezte be.

Így Burger Zsigmond lett a forradalom után elsőként megjelenő szegedi közlöny alapítója és kiadója. 1860-ban már 313 helybeli és 167 vidéki előfizetőjük volt. A lap szellemi atyja Osztrovszky József volt, de mások mellett írt bele Csaplár Benedek piarista gimnáziumi tanár, irodalomtörténész, vagy a kötélgyáros Bakay Nándor is, akinek gyára helyén áll ma az Árkád bevásárlóközpont. Egy időben a lap szerzői között tudhatta Tompa Mihály költőt is.

A kiadó sokat küzdött a rendőrséggel, amely a sajtótörvények szigorú betartásán is őrködött, egyszer, 1860-ban Kempelen négyhavi várfogságot is szenvedett. 1865 májusától a Burger-nyomda ismét új helyre költözött, mégpedig az Oskola utcai Béró-házba. Alkalmazottainak létszáma ekkor 12 fő volt.

A mozgalmas és termékeny évek után Burger Zsigmond 1874. május 29-én a helyi szabadkőműves páholy egyik összejövetelén agyvérzést kapott és életének 57. évében meghalt.

Ezután felesége, Ströbl Magdolna, majd fiúk, Burger Gusztáv vitte tovább a vállalatot. Ő írta meg a magyar könyvkereskedők egyletének közlönye, a Corvina számára apja életrajzát is. Burgerék lapja, a Szegedi Hiradó 1879. július 1-től alakult át napilappá. Jellegét tekintve konzervatív szabadelvű, tehát kormánypárti lapnak számított. Szerkesztősége 1883-tól a Klauzál téri Burger-házba költözött, itt kezdte meg 1884-ben újságírói tevékenységét Burger Gusztáv unokatestvére, a híres szegedi író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató, Tömörkény István is, 1890–91-ben pedig Gárdonyi Géza író, költő, drámaíró, újságíró is a szerkesztőség tagja volt.

Ekkorra azonban már Engel Adolf tulajdonában volt a nyomda, melyet 1885-ben vásárolt meg, egyesítve azt a már hamarabb, 1878-ban megvett Traub-féle nyomdával, amely az egykori könyvkölcsönző által 1873-ban Szeged harmadikként alapított nyomdája volt. Az egykor oly híres Burger Zsigmondra azonban még ma is érdemes emlékezni.

A Széchenyi téri Grünn Orbán-ház

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

A Wodianer-ház ma már nem áll, de nagyjából itt volt, a Palánk 3–4. helyén

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

A Szegedi Hiradó 93. számának címlapja, 1861. november 23-áról

Forrás: Arcanum

A sajtó alá kerülő kéziratokat előbb átvizsgálták a budai cenzorok, s csak az engedélyük után kerülhettek nyomtatásba. Grünn Orbán 1828-as halála után előbb az özvegye, Grünn Borbála, majd 1835-től a külföldről hazatért fogadott fia, Grünn János vette át az ipart. A nyomda könyveket, tankönyveket nyomtatott, de a legnagyobb megrendelője a Városháza volt különféle nyomtatványokkal. Ő jelentette meg Dugonics András vagy éppen Vedres István munkáit.

János nemcsak kiváló nyomdász, hanem ügyes üzletember is volt. A nyomda mellé előbb könyvkereskedést nyitott, majd 1844-től kezdve ő adta ki évente a Szegedi Kalendáriumot (más nevén Szegedi Naptárt) is, melyet 40–50 ezer példányban nyomtak. 1846-ban papír és írószerek forgalmazásával bővítette üzleti portfólióját, majd 1849. január 1-én ő indította el az első szegedi hírlapot, a Tiszavidéki Ujságot is. Ez utóbbit a szabadságharc leverése után beszüntették.

Ennyi előzmény után nézzük, hogy kapcsolódik mindez történetünk főszereplőjéhez, Burger Zsigmondhoz.

Burger 1817-ben Miskolcon született és nevelkedett. Apja tehetős posztókereskedő (a posztó gyapjúfonalból készült, vastag szövet) volt, aki viszonylag fiatalon elhunyt négy gyermeket hagyva hátra. Zsigmond legidősebb bátyja, aki apjuk üzletét átvette hamarosan a Sajóba fulladt egy katasztrófában. Az üzlet tönkrement, a család elszegényedett. Anyja mindössze három évig tudta Zsigmondot taníttatni, aztán szíjgyártó tanoncnak adta. Ez a mesterség azonban nem tetszett a fiúnak, ő inkább azokat a könyveket bújta, amit a velük szomszédos Szigethy-nyomda inasától kapott. Amikor az inas megbetegedett, Zsigmond meggyőzte anyját, hogy adja be a nyomdába inasnak, amire az anya azt mondta, a nyomdász mesterség nem szegény embernek való. Zsigmond úgy kitanulta két év alatt a nyomdász szakmát, hogy felszabadulása után az özvegy tulajdonosnő rá is bízta a nyomda vezetését.

Burger Zsigmond 1834-ben hagyta el szülővárosát, Miskolcot, és Pestre ment, ahol aztán az egyetemi nyomdában helyezkedett el. Innen 1839-ben átment a Beimel és Kozma-féle nyomdába.

Eddigre már neve volt a nyomdász körökben, Grünn János is maga kereste meg ajánlatával, és így lett 1844-ben a szegedi Grünn-nyomda üzemvezetője. Itt kemény kézzel látott munkához, a nyomda üzemszervezésével kezdte, majd hozzálátott technikai modernizáláshoz.

A forradalom idején Grünn János nem tartózkodott Szegeden, a nyomdát teljesen Burger irányítására bízta, s innen kerültek ki a szabad sajtó első szegedi termékei. Ingyen nyomtatták a falragaszokat, röpiratokat, 1848 augusztusa és decembere között ők nyomtatták a rendszertelenül megjelent Alföldi csaták c. folyóiratot, majd 1849-ben januártól áprilisig négy hónapon át folyamatosan a város első helyi lapját is, a fentebb már említett Tiszavidéki Ujságot.

Bár a szabad sajtónak a forradalom bukásával egy időre befellegzett, a nyomdát 1849 után is állandóan fejleszthették. Az addigi 12 db faszerkezetű sajtó mellé Burger hozatta Szegedre az első vas kézisajtót a Haase G. cégtől, Prágából, annak minden szükséges tartozékával. 1851-ben megnősült, elvette feleségül a tehetős és tekintélyes szegedi polgár, Ströbl Ignác Magdolna nevű lányát. Augusz Antal kerületi főispán engedélyével még ugyanebben az évben a régi helyett megnyitották a város első modern könyvesboltját.

Burger 1852-től már bérelte Grünn Jánostól a nyomdát, majd 1853-ban egy Sigl-féle 21”–29” nagyságú hengeres gyorssajtót állítottak üzembe, s ezzel száműzték az üzemből az ódon fapréseket. 1855-ben aztán apósa anyagi segítségével 9 ezer forintért Burger Zsigmond meg is vásárolta a teljes Grünn-nyomdát, a fejlődés érdekében nagyobb helyet is keresett neki – emiatt 1857-tel el is költöztek a Széchenyi térről az Oroszlán utcai Wodianer-házba.

Az Oskola utcai Béró-ház

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

A Klauzál téri Burger-ház

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Burger Zsigmond nagy gondot fordított alkalmazottai képzésére és művelésére, mindemellett pedig tetőtől talpig felruházta őket, és tisztességesen meg is fizette a munkájukat. Általában is elmondható, hogy bármilyen ügyes-bajos dolgukkal bizalommal fordulhattak hozzá, mindenkire odafigyelt és mindenkinek segített megoldani a problémáit, szavakkal és tettekkel egyaránt. Sokan voltak közülük, akik a mesterséget nála kitanulva később igen sokra vitték a szakmájukban.

1859. február 26-án Burger kérelmet nyújtott be Albrecht főherceg teljhatalmú kormányzóhoz rendszeres újság indítására, melyre a főherceg 953. sz. elnöki rendeletével az engedélyt március 14-én meg is adta, és így Kempelen Győző szerkesztésében 1859. május 1-én újtára indult kereskedelmi és szépirodalmi (merkantill und belletristisch) lapként a Szegedi Hiradó hírlap, mely az első tartósan és folyamatosan (1925-ig) megjelenő helyi lap volt, kezdetben heti két számmal, csütörtökön és vasárnap. Egy szám ára 6 forint volt.

Burger Zsigmond tevékeny volt a város közéletében is, tagja volt a Szegedi Kereskedelmi Grémium nevű helyi kereskedelmi testületnek, melynek az 1850-es években alelnöke is lett, illetve 1860-tól haláláig a városi képviselőtestületnek. 1861. április 23-án a kereskedelmi testület elnökeként ő kérelmezte egy önálló szegedi váltóbíróság felállítását, hogy az ilyen ügyekben ne kelljen Pestre utazni. Emellett még iskolaszéki tag is volt.

1863-ban ott volt abban az ötfős bizottságban, amely Ferenc Józsefnél járt Bécsben az Alföld-Fiumei Vasút engedélyezése ügyében. Különböző időkben elnökölte a szegedi Katolikus Legényegyletet, a Szegedi Olvasóegyletet és a helyi Iparoskört is. Számos kulturális egyesület alelnöke vagy választmányi tagjaként is tevékenykedett. Egyik mestere volt a szegedi szabadkőműves Árpád-páholynak is. A Burger-nyomdában kerültek kinyomtatásra 1872-ben az „Árpád Testvériséghez címzett Szeged-Keleten dolgozó szabadkőműves-páholy alapszabályai” és a páholy ügyrendje is.

Míg a nyomda jól prosperált, Burger könyvkereskedésének rosszabb sors jutott.

A szomszédságban ugyanis Traub Bernát nyitott kölcsönkönyvtárat. 1870 júniusában Burger eladta a könyvesboltot unokaöccsének, Burger Józsefnek és annak sógorának, Dörner Ferencnek. Ők 1872 februárjában – az üzletet bővítve – a boltot átköltöztették a nyomdával szemközti Fischer-házba, s ott megnyitották a Burger és Dörner-féle „könyv-, mű-, s írószer” kereskedést, ami azonban egy év alatt tönkrement és megszűnt.

1856 és 1879 között – a hírlapokat évfolyamonként egynek számítva – a nyomdának 730 kiadványa volt, köztük számos tudományos mű is. Burger Zsigmond adta ki a szegedi zsidó hitközség íróinak munkáit is, Löw Lipót is hozott ide munkát.

1873 áprilisában újabb költözés következett. A nyomda ezúttal a Klauzál tér és az Oroszlán utca sarkán álló volt „Három király” szállodába települt, melyet a jelentős átalakítás után a következőkben már Burger-háznak hívtak. A munkások létszáma ekkor 36-ra emelkedett.