
100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Szeged és Vidéke, 1903. december 10. – Azoknak, akik szeretettel foglalkoznak a nemzetiségi kérdés gordiusi csomójának a megoldásával, tanulságul szolgálhat a következő eset: Egy előkelő szegedi czég üzleti levelet irt egy prágai czégnek, amely a G. A. Maader & Sohn nevet viseli. A cseh czég a levelet elintézés nélkül visszaküldte Szegedre s a boritékon a következőkben fejezte ki álláspontját: „Vissza! Magyarországból érkező küldemények nem fogadtatnak el.” No tessék! A csehekről folytonosan azt kürtöljük, hogy csupa jóindulattal s rokonérzéssel vannak irántunk eltelve, sőt hajlandók velünk szövetségre lépni a német-osztrák nyüg lerázása érdekében. És ime, akad cseh kereskedő, aki kereken kijelenti, hogy nem áll szóba magyar czéggel s velünk semminemü üzleti összeköttetést föntartani nem kiván. A nemzetiségi gyülöltség tehát — mert ezt az eljárást egyébnek tulajdonitani nem lehet — még a kalmár-szellem merev realitását is legyüri, ami sulyos érv a nemzeti érzés kizárólagossága mellett. Gazdasági szempontból óhajtjuk, hogy minél többen zárkózzanak el tőlünk az osztrák kereskedők és iparosok közül, legalább igy reményünk lehet arra, hogy minél előbb fölállitjuk a határon a vámsorompókat.
Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1903. december 10-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.













