Szegedi Kis Ujság, 1946. július 12. – Érdekes eset foglalkoztatja Szeged-Rókuson az embereket: egyik családban haláleset történt. A család a hivatalos eljárások során a kántorral is érintkezésbe lépett és búcsúztatót rendelt. Mikor a kántordíj kérésére került sor, a kántor kijelentette, hogy csak zsírért, szalonnáért, vagy lisztért hajlandó ellátni a kántori teendőket. A család — tisztviselő család, — sem zsírja, sem szalonnája nincs, de ha már a kántor úr nem hajlandó pénzért búcsúztatni, 30 deka gyapjúfonalat szívesen ad. A kántor azonban gyapjúért sem volt hajlandó elvégezni a temetési szertartás reáeső részét s így azt is a pap végezte el. A rókusiak megbotránkozva beszélnek erről a temetésről.

A másik hasonló eset Felsővároson történt: a sirásó csak 2 kilogram zsírért ásta meg a sírgödröt. De a temetkezési vállalkozók sem maradnak el a „zsíros” temetkezések mögött, mert az egyik dísztemetkezési vállalat csak másfélbödön zsírért volt hajlandó hozzájárulni a halott végtisztességadásával járó ceremóniához.

Hatósági beavatkozásra lenne itt is szükség.

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Kis Ujság című lapban jelent meg 1946. július 12-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból szemezgetve mutatjuk be, mik foglalkoztatták a régi szegedieket harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.