Elfeledett falvak romjain át vezet az út a Bánság Firenzéjébe

A régi postafogadó 1726-ból maradt a településre, ma az ortodox esperesi hivatal működik itt, az emeletén egyháztörténeti múzeummal. Számos felekezet talált Lugoson otthont a történelem során, van impozáns minorita templom és kolostor, de görögkatolikus katedrális is, amik között azért néha kidugja az orrát egy-egy itthagyott, mára funkcióját vesztett betontorzó.

Mit egyek, ha megéhezek?

Délután hat körül dugig vannak az éttermek teraszai. Ha valaki jobbfajta gyorskajára vágyik, annak talán a Benfast lesz a legjobb választás, ami a Hotel Dacia mellett található. Itt a burgerektől kezdve a salátákon és a kebabon át minden van, meglepően olcsó, 2–3 ezer forintos árakért. Maga az étterem egy menő kávézóra hasonlít belülről, így akár arra is jó, hogy a nyaralás közben az ember belülve, nyugodt környezetben nézzen rá az emailjeire. Mi a Pizzeria Uniriiben (Unió Pizzéria) ettünk, ami egy hangulatos hely a város központjában, széles választékkal. Kínálata szintén az alacsony árkategóriába esik, a legmagasabb árú kajájuk valahol 2500 forint körül ér véget. A hely kiülős része bár az utcára nyílik, elhelyezkedése miatt mégsem válik zsúfolttá, így kint is adott a lehetőség a privát étkezésre.

A Ryno's már egy fokkal magasabb árkategóriában helyezkedik el. A Temes partján lévő étteremben pizzázni is lehet, de széles a választék húsokból, tésztákból és halakból is. Az ételek ára valahol 4 ezer forint körül áll meg, így ezt a helyet csak kívülről, a kirakaton túlról vizsgáltuk meg.

Este a város meglehetősen csendes arcot mutat. A sötét kis utcákon bolyongva kevés emberbe botlottunk, élet csak elvétve bukkant fel a kivilágított templomok vetette árnyak közt matatva. A főúton számos impozáns kúria áll, dermesztő látványt adva az éjszakai utcaképnek, valamit visszacsempészve abból az örökségből, amit Lugosi Béla hagyott a városra.

Másnap reggel korán keltünk útnak, hogy felfedezzük a környéket. Lugostól pár kilométerre keletre, a Ruszka-havas északnyugati részén található a valamivel több mint ötszáz lelket számláló Ferde nevű település, melynek szomszédságában a 70-es években alakítottak ki víztározót. Ez, a Szurdok-tó névre hallgató 530 hektáros vízgyűjtő 51 millió köbméter vizet képes megtartani, amivel biztosítja a nagyjából 100 kilométerre fekvő Temesvárnak és környékének a vízellátását.

Feltáratlan természet

Az elmúlt évtizedekben kedvelt turisztikai célpont lett ez a környék is. Gombamód nőttek ki a földből a hétvégi házak, és a vízparton is minden olyan lehetőség megtelepedett, ami biztosítja a szabadidő minőségi eltöltésének a lehetőségét. Lehet strandolni, hajókázni, de napozni is.

A tópartig vezető szerpentines úton haladva számos kóbor kutyát kerültünk ki. Megdöbbentően sok volt belőlük, és csapzott kinézetük azt sugallja, nem tegnap szöktek meg otthonról. A fák közé nézve oldalt elhagyott lakókocsik kukucskáltak ki a dzsindzsából, de ahogy haladtunk a víz felé, a számuk egyre fogyatkozni kezd, és a helyüket rendezett víkendházak veszik át.

A sűrű erdősre burjánzott domboldalon gyalogos és kerékpáros túrázásra is van lehetőség. Bár a Szurdok-tó turisztikai potenciálja nagyon magas, manapság még inkább alulhasznosított. A környéket ugyan látogatják turisták, horgászok és a vízisportok kedvelői, a szálláshelyek száma még mindig kevés, így inkább azoknak ajánlott, akik maguk oldanák meg a kempingezést a nagyjából érintetlen helyen. Az itteniek szerint sok illegálisan épült villa található a tó körül, ami arra utal, hogy van igény a turizmus fejlesztésére, de a hivatalos infrastruktúra kiépítése elmaradt.

A Szegedtől délre és keletre fekvő régiók sokunk számára csak homályos foltok a térképen. Tudjuk, hogy van ott valami, ami ha máshogy nem, történelmünk kapcsán odaköt, mégis kevésbé felfedezett tájak Szerbia vagy Románia magyarlakta részei. A nyár talán a legalkalmasabb időszak arra, hogy tágítsuk a horizontjainkat és a sztenderd nyaralások mellett olyan helyekre is ellátogassunk, ahová önszántunkból nem is igazán mennénk. Az egyik ilyen úticél lehet a Temes partján fekvő Lugos is, amit a helyi városmarketing a „Bánság Firenzéjének” is nevez.

Hatrészes cikksorozatunkban olyan, a határ túlsó oldalán lévő városokba látogattunk el, ahová akár egynapos kirándulásokat is megéri szervezni. A kiválasztott városok nincsenek messzebb Szegedtől mint 120 kilométer. Az anyagiakat is igyekeztünk figyelembe venni, számos olyan látnivalót is bemutatunk, ami vagy nem kerül pénzbe, vagy nem terheli meg jelentősen a pénztárcákat.

A sorozatban eddig bemutatott városok:

• Lugos
• Szabadka
• Nagybecskerek
• Arad
• Zenta
• Temesvár

A romokba fulladt fürdőváros

Magát a várost számos kis, elfeledett falu veszi körül, így ahelyett, hogy egyből a szállásunkra mentünk volna, felfedeznivalót kerestünk. A sok kis “romtelepülés” közül választottunk egyet, első célunk a Temesvár és Lugos között félúton fekvő, szebb napokat is megélt Buziásfürdő lett. A hely neve a nyelvészek és a Wikipédia szerint a bodza jelentésű szláv bozje vagy ómagyar buzjás – bodzával benőtt hely – szóból ered, ami méltán reflektál jelenkori önmagára is. A település gyógyhatású forrásainak köszönhetően egykoron Magyarország, majd Románia egyik legismertebb fürdőhelye volt. Míg évtizedekkel ezelőtt a „Bánság gyöngyeként” emlegették a katalógusok, mára afféle árnyék a dicső múlt, ami ott lappang lassan eltűnő gyógyparkjának omladozó házai között.

Tényleg, mintha megállt volna itt az idő. A parkban ténfergő emberek jelzik, az élet még nem adta fel teljesen itteni harcát, míg a területet körülvevő romos házak azt mutatják, a csata elveszett már régen. A gyógyparkot a 19. század elején hozták létre, és hosszú időn keresztül üzemelt is. A rendszerváltozás előtti bizonytalan évek, majd az azután következő tisztázatlan tulajdonviszonyok azonban gátat szabtak a fejlődésének. A köré épült klasszicista és szecessziós villák is már többnyire csak önmagukba roskadva állnak. Ami ép itt, az csak az 1856 és 1875 között épült 512 méter hosszú kolonnád, a fedett sétány, amit bizánci stílusban a hamburgi származású Wilhelm Stammer tervezett. A legendárium szerint Erzsébet királynénak, aki járt is itt, bár erre nincs semmilyen bizonyíték.

A dualizmusban a magyar értelmiség központi városa volt Lugos, és a rendszerváltozásig nagy hagyománya volt itt a színjátszásnak is. „1989 előtt havi rendszerességgel töltötték meg az erdélyi magyar színtársulatok a négyszáz férőhelyes színházépületet” – jegyzi meg az Erdélyi Napló egy korábbi cikke. 1883-ban itt született Lugosi Béla, a Drakula grófot megformáló talán egyik leghíresebb magyar, de itt született a József Attilát a szegedi egyetemről kirúgató Horger Antal is. Gyermekkora egy részét itt töltötte Teller Ede atomfizikus, a hidrogénbomba atyja, és ide járt gimnáziumba Szathmári Sándor író, akinek a Kazohinia című remekművéért állítólag maga Karinthy Frigyes adta volna oda minden prózai alkotását. Lugosira ma egy márványlap és a város mozija emlékeztet menő neon feliratával, ide Temesvár Európa Kulturális Fővárosa programsorozatának keretében horrorfilmfesztivált is terveztek még korábban.

Felekezetek otthona

Szállásunk, a város központjában, a Temestől innen található Hotel Dacia bár 3 csillagos, nem hagy maga mögött kívánnivalót. Innen minden bejárható közelségben van, bár a főútra néző szobái könnyen zavarhatják azt, aki érzékeny a hangokra, ami főként este jelent problémát. Egy éjszaka nagyjából 18 ezer forinttól indul itt, parkolója külön nincs, de ha talál az ember, az utcán könnyen abszolválható ez a művelet.

Az Erdélyi Napló egyik cikke szerint az 1848-as pesti forradalom kirobbanása után ez a hely még a Három Rózsa Szálló névre hallgatott, és az épületen a tizenkét pontos kiáltvány fölött a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség hármas jelszavával ellátott nemzeti színű zászló lobogott. Később már olyan transzparensek is megjelentek a falon, amin egy magyar ember jobb kezével egy románt, bal kezével egy horvátot ölel barátilag.

Bár a város kicsi, talán mindenki megtalálja a számára megfelelő mentési pontot. A város délkeleti részén található szintén 3 csillagos J'adore Boutique Hotel bárral, kerttel, úszómedencés napozóterasszal már inkább azoknak ajánlott, akik pihenni érkeznek Lugosra. A magánparkoló ott feláras, egy éjszaka valamivel több mint 24 ezer forinttól indul, ami attól is függ, hogy mikor fogja ki az ember. A városból kifelé haladva északkeleti irányban vengédházjellegű szállást is találhat az, aki az ilyesmit kedveli. A Confort House az elmondások alapján számos tágas szobával és ingyenes magán parkolóval várja az utazókat, nagy udvarán piknikezni is lehet, a szintén 3 csillagos hely 12 ezer forint környékéről indul egy éjszakára.

Kipakolás után megnéztük a várost. A szállásról egy most feltúrt út vezetett el a mozi előtt Lugos ikonikus hídjáig, ami átvisz a Temesen. Az 1902-ben a resicai vasgyárban készült átjáróról nézve tényleg szép látvány a folyó. Nem lett beépítve, partja zöld és fákkal övezett. Délután 5 körül is kedvelt találkozópontja a helyieknek, fiatalok, családok egyaránt szívesen töltik itt az időt, piknikeznek, vagy csak társaságban múlatják a napot. A túloldalon számos történelmi emlék várja azt, hogy felfedezze a látogató. A Biserica Adormirea Maicii Domnului, vagyis az Istenanya Elszenderülése ortodox templom a Szent Miklós-torony mellett állva magasodik a város fölé, ami a Bánát egyik legszebb barokk építménye, a 18. század közepén emelték. Maga a torony egykoron egy kolostortemplomhoz tartozott, mára az egyetlen középkori hagyatéka a városnak.

A Szurdok-tó és környéke gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik, ami további számos lehetőséggel kecsegteti a természet kedvelőit. A különböző madárfajok képesek akár a hideg évszakokat is itt tölteni, ugyanis a tó vize nem fagy be télen.

A Szurdok-tó kiváló példája annak, hogy egy mesterséges tó, a természeti szépségek és a turisztikai potenciál hogyan maradhat kiaknázatlan, ha nincs megfelelő fejlesztés és támogatás. A helyi közösségek, a befektetők és a természetvédők összefogásával azonban ez a hely valódi turisztikai gyöngyszemmé válhat, amely nemcsak a látogatók, hanem a helyiek számára is hosszú távú előnyöket biztosít.

Mi egy kora nyári napon jártunk ott, eső után. A saras parton csak két emberbe botlottunk, akik lassan sétáltak egy közeli víkendháztól a még csak éppen éledező strand felé. Hirtelen azt hittük, magánterületen járunk, de jelenlétünk nem osztott vagy szorzott az előszezon utolsó napjain.

Lugos és környéke tényleg megér egy misét. A településtől bejárható közelségben számos érdekes látványosság megtalálható, ami nem csak a katasztrófaturizmus szempontjából, de azoknak is érdekes lehet, akik szeretik a lassabb folyású kikapcsolódást, élvezik az elmélyedést a letűnt korok kulturális maradékában. Aki pedig a csendes kisváros langyos romantikája mellett másra is vágyik, az könnyen átruccanhat Temesvárra is nagyobb kalandokat keresni a nagyvárosban, amivel egy későbbi cikkünkben foglalkozunk.

A fürdő fürdő része ma rögtönzött nyilvános vécéként funkcionál, medencéje üres, és a park diszkója is látott már szebb napokat. A látvány és a szag miatt viszont kiválóan kárpótol a környék élővilága, mindent benőttek a fák és a rajtuk lakó mókusok annyira megszokták már az emberi jelenlétet, hogy szívesen jönnek közelebb is: ha haverkodni azért nem is akarnak, elég időt töltenek a földön ahhoz, hogy bárki megcsodálhassa őket.

Lugos csak pár perc innen autóval, így nem ettünk, bár a parkhoz közel potom pénzért megtehettük volna. A szomszédos vendéglátóhely egy kicsit lepukkantnak tűnt, és az sem volt túl bizalomgerjesztő, hogy a teraszán ülő emberek milyen lázasan mozgatták a nyakukat felénk a magyar szó hallatán.

Drakulától ‘48-ig

A bánáti kisvárosba, Lugosra hosszú, lejtős út vezet be. Először iparipark-szerű építmények, majd panelházak fogadnak, később a minden magáról nagyot gondoló település kötelező elemén, egy autós felüljárón is áthajtunk. Innen már tényleg csak pár perc a századelőt idéző kisváros központi magja, az újépítésű házak lassan elmúlnak és a környezet finoman süpped bele abba, amit az elmúlt évtizedek a dualizmus bájából meghagytak neki.

Lugos a Temes partján fekvő város, számos régi épülettel, zegzugokkal, hidakkal bélelve. 2021-ben az itt élő magyarok számát 4%-ra mérték, a Szegedhez közeli Makóhoz testvértelepülési kötelék fűzi. Ránézésre olyan, mintha a 19. század végén élne, pedig nevét írásos formában először 1369-ből említik, 1376-ban királyi vár, 1440-ben már város.

Szabad városi címet 1551-ben I. Zsigmond lányától, Jagelló Izabella magyar királynétől kapott. Öreg vára mára már teljesen elpusztult, középkori emlékeiből is csak egy, a Szent Miklós-torony maradt meg. Mostani formája 1795-ben alakult ki, akkor egyesült Német- és Románlugosból, a török után közigazgatási és egyházi központ, valamint ortodox esperesi székhely lett.

Lugos egyben forradalmi város is. 1842 és 1845 között itt szervezte meg demokrata mozgalmát Eftimie Murgu, aki radikális nézetei szerint a Bánátot független tartománnyá akarta átszervezni a magyar nemesség és a szerb ortodox hierarchia ellenében. Álma, az önálló bánáti román ortodox egyház élete végén valósult meg.