„Ezek az épületek nagy térfogatú, a kreatív használatra alkalmas, üresen álló épületek, amelyeket nem kihasználni, felhasználni és újraalkotni erkölcsi és műemlékvédelmi hiba” – fogalmaz hétfő délelőtti bejegyzésében T. Szabó Csaba történész, publicista, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének adjunktusa, aki gyakran foglalkozik régészeti és örökségvédelmi témákkal.

A kutató a 170 éves szegedi közraktárakról írt, amelyekről az utóbbi napokban több cikket közöltünk. Az egykor MÁV-tulajdonban lévő épületeket a fenntartó Szegedi Tudományegyetem érdemi örökségvédelmi értékelés nélkül bontásra ítélte. Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter a Szegedernek jelezte, tud az ügyről, és tájékozódni fog az illetékeseknél, az SZTE pedig vasárnap közölte, ők is nyitottak az egyeztetésre.

T. Szabó szerint sok szegedi nem értesült még arról, hogy a vasútállomás mögötti, dualizmus-kori raktárakat már el is kezdték lebontani.

Mint írta, az ipari építészeti örökség védelme az elmúlt években Európa-szerte népszerű mozgalom lett. Egy ezzel foglalkozó szervezet, a European Route of Industrial Heritage (ERIH) honlapján számos olyan épület és helyszín található, amely a XVIII–XIX. század ipari forradalmainak építészeti hagyatékaként egy–egy város és közösség meghatározó épülete lett.

Elmondása szerint több városban, például Londonban, Berlinben, Gdańskban, Kolozsvárott lehet találni pozitív példát az ilyen ingatlanok funkcionális újrahasznosítására. Van, ahol IT hubot vagy kulturális teret alakítottak ki, illetve startupok irodái működnek, de vannak kiállítóhelyek, művésztelepek, fesztiválhelyszínek, éttermek, bulinegyedek, múzeumok, sőt, diákszállók, bentlakások és luxusapartmanok is ilyen épületekben.

„Közép-Kelet-Európában az ipari örökség az Osztrák-Magyar Monarchia tucatnyi országában közös, egyetemes örökségünk” – szögezte le. „Egykor Pest, Prága, Brno, Temesvár, Brassó és Szeged egy országban volt, az ott felépült gyönyörű ipari épületek a dualizmus korának egyedülálló hagyatéka. Egy korhangulat és az urbanizáció fejlődéstörténetének lenyomata.”

Ugyanakkor úgy véli, pragmatikus és üzleti szemszögből az ilyen épületeket „nem kihasználni, felhasználni és újraalkotni erkölcsi és műemlékvédelmi hiba”. Bízik benne, hogy Szeged polgársága „megérti ezeknek az épületeknek a jelentőségét és tesz is érte”, bár szerinte „egy egyetemi városban ez alapvető lenne”.