Tárgyalni szeretne a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszterrel a héten lebontani kezdett Tisza-parti Közraktárak és a tervezett harmadik Tisza-híd ügyében. Az Egyetem ezt egy a Szegedernek vasárnap délután küldött levelében tette egyértelművé, amelyben XIX. században épült raktárak bontásáról is bővebben írnak.

„A Szegedi Tudományegyetem természetesen minden vizsgálat elé áll az ügyben, és örömmel venné, ha ennek és az ehhez szorosan kapcsolódó szegedi harmadik híd építése ügyében Vitézy Dávid Miniszter Úrral konzultálni tudna” – fogalmaz a levél utolsó bekezdése.

Vitézy csütörtök este már jelezte a Szegedernek, hogy ismeri az ügyet, és tájékozódni fog az illetékes szerveknél. A miniszter szerint a tárcának az építésügy miatt lehet érintettsége a bontásban.

Döntések bevonás nélkül

Az SZTE levelében azt írja, hogy a Szegeder az Egyetemet „az épített örökség védelmét elhanyagoló intézményként” mutatja be, és ez az „információ nélkülözi a valóságtartalmat”.

A levél azt azonban nem cáfolja, ami a cikkeinkben a kritikai felvetés alapja volt: hogy a bontás hiába teljesen jogszerű, az előtt nem készült átfogó örökségvédelmi vagy ipartörténeti vizsgálat, és nem vonták be sem a közvéleményt, sem az egyetemi polgárságot.

Az SZTE érvelése inkább a felelősség áthelyezésére irányul. Az Egyetem szerint a területre vonatkozó hatályos Szegedi Építési Szabályzat (SZÉSZ) szerint mindkét raktárépületet el kell bontani, mivel azokon keresztülhaladna egy tervezett másodrendű közlekedési célú terület, vagyis egy városi út. (Ez fontos, hogy itt nem a tervezett harmadik Tisza-hídról van szó, ezek az épületek attól délebbre fekszenek.)

A szabályozási tervmódosítást az egyetemi sajtóiroda szerint Szeged város közgyűlése fogadta el, „a döntést megelőzően az SZTE-vel egyeztetés nem történt, de az Egyetemnek nem is volt jogköre az ügyben”.

„Feltételezhetően megvizsgálták”

„Feltételezhetően megvizsgálták ezen épületek építészeti, örökségvédelmi értékét és ennek megfelelően hoztak döntést” – írják levelükben az önkormányzatra mutatva. A „feltételezhetően” szóhasználat éppen azt jelzi, amit a Szegeder cikkei is rögzítettek: konkrét, nyilvánosan elérhető örökségvédelmi értékelésről az SZTE-nek sincs tudomása.

(Az ügyben kerestük egyébként Nagy Sándor városfejlesztési alpolgármestert is még május 6-án, az alpolgármester azonban nem reagált a Szegeder levelére.)

Az Egyetem most is a korábban a saját bontási kiviteli tervében szereplő tervezői nyilatkozatra hivatkozott, amely mindössze annyit állapított meg, hogy az érintett épületek egyike sem áll műemléki vagy építészeti örökségvédelem alatt. De hogy erre érdemesek volnának-e, azt a kérdést nem tették fel, és ezt ezúttal sem cáfolják.

A levélből egy korábban nem közölt információ is kiderül a területről. Az SZTE szerződést kötött a teljes, 5,7 hektáros telek lőszermentesítésére: a felkért vállalkozó a raktárak bontása után 6 méter mélységig detektálná végig és mentesítené a területet. Az indoklás szerint a teherpályaudvart a II. világháborúban az elpusztult vasúti híd bombázásakor „jelentős mennyiségű amerikai légibomba és jugoszláv terület felől érkező aknavetőgránát találat” érte, miközben az ott álló német lőszerraktárakat támadták; a robbanóanyagok részben felrobbantak, részben a területen szétszóródtak.

A sajtóiroda az általuk „MÁV-telek”-ként hivatkozott terület több mint 30 éves elhanyagoltságát, az épületek élet- és balesetveszélyes állapotát is külön kiemeli a bontás indokai között.

Közel 170 éves épületekről van szó

A volt Tisza teherpályaudvar területét 2024 októberében adta az SZTE tulajdonába a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. A két, eddigi információink szerint az 1880-as években emelt téglaépület Budapest után az ország első vidéki közraktáraihoz tartozik – a budapestiben ma a Bálna nevű kulturális és kereskedelmi tér működik.

Eddig tehát úgy tudtuk, ezek az épületek az 1880-as években épültek, azonban az SZTE vasárnapi levelében ezt pontosította: „a cikkekben két olyan épületet mutatnak meg, melyek az 1850-es években épültek közraktárként”. Tehát az előzetes örökségvédelmi vagy értékvédelmi vizsgálat és a közakarat felmérése nélkül bontásra adott épületek kora így 167–176 évesre tehető.

A péntek reggelre nagyrészt elbontott egyik, 120 méter hosszú raktár mellett áll még a 180 méter hosszú nagyobbik épület, amelyhez cikkünk megjelenésekor még nem értek a munkagépek – ez várhatóan a jövő héten történhet meg leghamarabb.

A bontás miatt vasárnap megszólalt Majó-Petri Zoltán, az SZTE egyetemi docense, az egyetem volt gazdasági és műszaki főigazgatója, az SZKT 2016–2022 közötti vezetője is, aki a közösség bevonásának hiányát kifogásolta a folyamatban. Majó-Petri úgy fogalmazott posztjában, „Én egy olyan városban és országban szeretnék élni, ahol amit lehet megőrzünk, átalakítunk, új funkciókat keresünk, bevonva a közösséget.”