„A szegedi fedett uszoda igen érdekes megoldású lesz, mivel a medencét nem a talajba süllyesztik, hanem az 2,5 méterrel a talaj szintje felett lesz elhelyezve. Ilyen megoldású medence még nem készült hazánkban” – írták a helyi sajtóban 1967-ben, amikorra már biztosnak tűnt, hogy több évtizednyi várakozás után végre lesz Szegeden fedett uszoda.

A történet azért zseniális, mert az épület néhány évvel később tényleg elkészült, és úgy is nézett ki, mint a már ekkor leközölt terveken, de végül sportcsarnokként, és nem fedett uszodaként adták át, medence sem volt benne. De hogy jutottunk idáig?

A szegedi sajtó először még jóval korábban, 1929-ben írt arról, hogy „szükségtelen hangoztatni, hogy a szegedi fedett uszoda felépítése most már elodázhatatlanná vált és nincs a városnak egyetlen tényezője sem, aki nem látná be ennek elsőrendű szükségességét”. A Horthy-korszakban aztán nem lett Szegednek fedett uszodája, és ahogy arról cikkünk szól, negyvenöt évvel később sem, erre ugyanis végül összesen 90 évet kellett várni, egészen 2019-ig.

De térjünk vissza a Temesvári (ekkor Odessza) körútra, ahol 1967-ben kezdték meg a mai sportcsarnok felépítését! Ezt már jó ideje tervezték, a második világháború után Szeged sportlétesítményekben igen szegény város volt, és a meglévők – a partfürdő és rókusi tornacsarnok – sem tudták kielégíteni az igényeket.

Az első ötéves terv a korszerűsítésre és egy fedett uszoda építésére helyezte a hangsúlyt, amelyet eredetileg 1950-re terveztek átadni. Dávid Károly tervező a sportuszodát egyetlen ív alá álmodta meg, ezzel valóban impresszív létesítményt hozva létre. Ő tervezte egyébként a mára lebontott budapesti Népstadiont és a ferihegyi repülőtér műemlék 1-es terminálját is.

Az építkezés végül 1967-ben indult meg, de nem tartott sokáig az öröm. 1970-ben keserédesen adták hírré az ország nagyobb lapjai is, hogy Szegeden bár elkészült a fedett uszoda acélszerkezete, időközben olyan műszaki hibákra is fény derült, amelyek miatt úszni legfeljebb az öltözői zuhanyzókban lehet majd – a létesítményben mégsem építenek nemzetközi sztenderdnek megfelelő versenymedencét, és végül játékcsarnoknak fogják azt befejezni.

„Kétségtelen, az olyan uszoda építését, amely sohasem lesz használható, jobb abbahagyni, s helyette egy használható játékcsarnokot építeni. De vajon, mindazok az okok, amelyek az uszodaépítés abbahagyását indokolják, ismeretlenek voltak azelőtt?” – vetette fel a Népszava újságírója 1970 decemberében.

Felmerült, hogy a kivitelező hibázott, de talajproblémák is megjelentek okként, ami miatt a medencék helyére végül egy 1200 fős küzdőtér került. Az elkészült sportcsarnokot végül 1974. november 7-én avatták fel egy ifjúsági kézilabdatornával. Tervezője, Dávid Károly egy évvel korábban hunyt el, 70 évesen, így ő már nem tudott ott lenni az átadón.

A sportcsarnok 1974 és 2021 között a Pick Szeged kézilabdacsapat bázisa is volt. Itt aratta a csapat első nemzetközi sikerét is: 1977 novemberében a Kupagyőztesek Európa Kupájában legyőzte az FC Barcelonát. Jelenleg az SZTE kosárlabdacsapata, valamint a SZEDEÁK női és férfi csapatai is ebben a csarnokban játszanak.

A létesítmény ad otthont számos kulturális eseménynek és társadalmi rendezvénynek is. A városi televízió itt kezdte működését, stúdióik az alsó szinten kaptak helyet. Emellett politikai gyűlések, koncertek és cirkuszi előadások is voltak, vannak itt, többek között az MSZP 1989-es politikai fesztiválja is itt volt, de itt rendezték meg 19 éven keresztül a Szőke Tisza Nemzetközi Táncversenyt is.

A sportcsarnok 2001–2002-ben esett át egy nagyobb felújításon, ekkor került háttérbe jellegzetes megjelenése is, mivel a felső szintekhez egy toldalékszerkezetet építettek hozzá. A nézőteret kibővítették, a második emeletre a Pick Szeged öltözői és egészségügyi szobái kerültek, míg az alsóbb szinteken a küzdősportolók számára alakítottak ki öltözőket, és modernizálták a fűtésrendszert is.