100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Újabb botlatóköveket helyeztek el Szegeden a Kárász utca 3., valamint a Bolyai utca 19. szám előtt, melyek Bartos László, Bartos Lipót és Schäffer Zsófia emlékét őrzik.
A Kárász utcai eseményen a Szeged.hu beszámolója szerint Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke felidézte, Bartos Lipót és felesége túlélték a holokausztot, ugyanakkor sok áldozatnak nem jutott tisztességes nyughely. Kiemelte Gunter Demnig szobrász kezdeményezését, amely a botlatóköveket az áldozatok utolsó szabadon választott lakóhelyére helyezi.
A megemlékezésen részt vett Tóth Károly önkormányzati képviselő is, aki felidézte az 1944 júniusában indított deportálásokat, amelyeket jelentős részben a magyar csendőrség hajtott végre. Rámutatott, hogy a helyi lakosság egy része is felelősséggel tartozik az elhagyott otthonok kifosztásáért: „A szegedi holokausztot nem tehetjük csupán a németek felelősségévé.” Úgy fogalmazott, a város feladata a folyamatos emlékezés.
A rendezvényen Janikovszky János, a Móra kiadó vezetője is megszólalt, aki dédapja, Bartos Lipót történetét osztotta meg. Elmondta, hogy a könyvesboltot az 1899-es alapítás után a család működtette egészen 1950-ig, amikor államosították. Felidézte, hogy a házaspárt 1944 júniusában hurcolták el, és Amstettenbe deportálták. Janikovszky elárulta, nagy vágya márványtáblán megörökíteni a könyvesbolt helyét.
A megemlékezés másik helyszíne a Bolyai János utca 19. volt, ahol Bartos László, a munkaszolgálatban elhunyt családtag emlékére avattak botlatókövet. Ezzel Szegeden immár huszonkét helyszínen őrzik a holokauszt áldozatainak nevét egy-egy bronzkockával.













