Szentesi Napló, 1940. október 3. – Ezév februárjában nagyszabású szélhámosság játszódott le az egyik felsőpárti háznál. Maler Zoltánné szentesi asszonynál egy jólöltözött 40 év körüli férfi jelent meg és a „Csongrádi cukorgyár” egyik igazgatójaként mutatkozott be. Szállást kért éjszakára, mert – mint mondotta – a Petőfi szállóban nem kapott már szobát és nem tudott hova megszállni. Az asszony akart is szobát adni az ismeretlen szimpatikus kinézésű férfinek, aki beszélgetés közben elmondotta, hogy olcsó cukrot árul ismerősei között a megyében.

— Teccik tudni, rosszul megy egy kicsit a csongrádi üzem s bennünket, igazgatókat is úgy fizetnek, hogy cukorban adják ki a részünket s mi azt áruljuk – mondotta az „igazgató” Malernénak. Malerné érdeklődni kezdett az olcsó cukor iránt s a férfi felajánlotta, hogy ad neki 50 kiló olcsó cukrot 64 filléres kilogrammokénti árban.

— Természetesen a cukor árát előre kell fizetni, mert az kint van a vasúton és be kell szállítani – mondotta az igazgató úr, aki nyomban felvette Malernétől a cukor árát, majd eltávozott azzal, hogy kimegy az állomásra a cukorért és beszállítja. A pénzzel és a cukorral azóta sem jelentkezett. Az asszony, amikor rájött, hogy szélhámos áldozata lett, felment a rendőrségre és feljelentést tett ismeretlen tettes ellen lopás miatt.

A rendőrségen közölték azután az asszonnyal, hogy Csongrádon nincs is cukorgyár… Hosszas nyomozás után a budapesti főkapitányság néhány hónappal ezelőtt elfogta és ártalmatlanná tette Maler Zoltánná csalóját, aki budapesti ügyeiből kifolyólag a pestvidéki törvényszék elé került, ahol hosszabb időre elítélték.

A tegnapi napon szuronyos fegyőrök kísérték Szentesre, hogy szentesi csalásáról számot adjon a járásbíróság büntetőosztályán dr. Sinóros Szabó Jenő büntetőbíró előtt. A csíkos rabruhás vádlott zavartan válaszolt a bíró kérdéseire, amikor az személyi adatai felől faggatta. Kiderült, hogy a vádlott, Dusenszky László valamikor gazdag volt és magas társadalami pozícióban élt. Érettségizett, majd elvégezte a magyaróvári gazdasági akadémiát s okleveles gazdatiszti képesítést szerzett. Egy uradalomban hosszú esztendőkig intéző volt magas fizetéssel. Azonban ezt az állást nem becsülte meg s ismeretlen okból a bűn útjára keveredett. Egymás után követte el a szélhámosságokat, csalásokat. Eddig több mint 15 ízben volt büntetve.

— Katona volt? Milyen rangban szolgált? – tette fel a bíró a szokásos kérdéseket.
— Igen, voltam… tartalékos zászlós… voltam – teszi hozzá csendesen Dusenszki az utóbbi válaszához.

A tárgyalás során Dusenszki beismerte bűnösségét. Védelmére semmit sem tudott előadni. Elmondotta, hogy Csongrádról utazott Szentesre s elhatározta, hogy ezt a trükköt kipróbálja Szentesen valakin. Éppen kapóra jött az, hogy a vonatban megismerkedett Malerné testvérével, aki nyomban elvezette őt Malernéhez, akit sikerült is becsapnia.

Dusenszki végül, vallomása befejeztével kijelentette, hogy ezért a csalásáért ő már a pestvidéki törvényszéktől megkapta a büntetését, mert ott összbüntetést szabtak ki rá. A bíróság a törvényszék által leküldött iratokból megállapította, hogy Dusenszki valóságot mondott, mert a pestvidéki törvényszék öt többrendbeli csalásért, köztük a szentesi cukorcsalás miatt is egy évi és négy hónapi börtönre ítélte. Ennek alapján a szentesi bíróság Dusenszki Lászlót az ellene emelt vád alól felmentette. Az ügyészi megbízott a felmentés miatt fellebbezést jelentett be.

Ez a cikk eredetileg a Szentesi Napló című lapban jelent meg 1940. október 3-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.