Halottak napja alkalmából az első világháború olaszországi doberdói frontján elesett hősökre emlékeztek –számolt be róla az MTI.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) a Facebook-oldalán számolt be a megemlékezésről. Mint írták, Maruzs Roland ezredes, a HM HIM parancsnoka beszédében rámutatott: Doberdó nem csupán egy kopár, olaszországi fennsík az Isonzó völgye felett, hanem
„a magyar katonai erény, az észbontó szenvedés és a végsőkig tartó helytállás örök szimbóluma”.

„Hajtsunk ma fejet a Doberdó névtelen és nevesített hősei előtt! Azok előtt, akik itt maradtak az idegen földben, és azok előtt is, akik lelki és testi nyomorékként tértek haza, de szívükben mindvégig megőrizték a kötelességtudat tisztaságát. Emlékük nem halványulhat el, tetteik nagysága pedig örökké világítson számunkra, mint a hűség és a hazaszeretet fáklyája” – fogalmazott.

Peter Ferfoglia, Doberdo Del Lagó polgármestere beszédében kiemelte, a magyar kápolna ma már nem megosztja, hanem összehozza, egyesíti a nemzeteket. nagyon fontosnak nevezte, hogy a megemlékezésen kadétok is részt vettek, hiszen – mint fogalmazott – ők a jövő zálogai. „Meg kell emlékeznünk a múltról, és a jövő felé kell tekintenünk, hiszen ez az út, amelyen, ha közösen járunk akkor a népeink közötti béke irányába visz” – fogalmazott.

A megemlékezésen részt vett Massimiliano Fioretti ezredes az Olasz Védelmi Minisztérium képviseletében és Gianfranco Simonit, olasz helytörténész, a Gruppo Speleologico Carsico elnöke, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány küldöttsége, valamint a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium kadétjai, egy részük első világháborús hagyományőrző egyenruhában és korhű felszerelésben, társaik pedig növendéki formaruhában fejezték ki tiszteletüket az elesettek emléke előtt.

Szegednek ez a saját emlékezete is, hiszen a Doberdón harcolt a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred, a Monarchia egyik leghíresebb alakulata. Az ezred harcainak jelképe egy golyónyomokkal teli eperfa lett, amely a csatatér közepén állt, és a San Martino del Carso falunál harcolóknak tájékozódási pontként szolgált. A fa később az alakulat sapkajelvényére is felkerült, a kiszáradt törzset pedig a szegedi Fekete-házban őrzik.

A háború a civileken keresztül is ”elért”

a városig. Egy akkori kormányhatározat alapján még a harcok megindulása előtt olasz családokat telepítettek ki a Doberdó térségéből és az Isztriai-félszigetről, egy részük Szegedre, Makóra és Kistelekre került, otthonaik pedig a harcokban elpusztultak.

Szegeden a 46-osok hősi halottainak Magyari Nándor alkotta emlékoszlopát 1925 májusában avatták fel a mai Aradi vértanúk terén, de a püspöki palota építése miatt 1930-ban át kellett vinni az ezred egykori laktanyájának udvarára, a Mars tér és az Árkád közötti bérházba.

A tetején álló, Szent Koronát formázó oszlopot 1945 után lebontották. Ma már csak a töredezett talapzat áll a zárt udvaron. Korábban próbálkoztak a felújításával, de a terv feledésbe merült.