Szeged és Vidéke, 1904. szeptember 11. – A magyar ifjuságról valaki azt a nevetséges hirt költötte, hogy nem akar ipari pályára menni, huzódozik az ipar körébe vágó munkáktól és csak a tudományos életpályákat özönlik el sok ezeren. Ezzel mintegy azt akarják bizonyitani némelyek, hogy a magyar ifjuságban az urhatnámság tulzott mértékben van kifejlődve és olyan foglalkozástól irtózik, amelynél az ész müködése mellett még a kéznek is nagy szerepe van. Aki néhány középiskolát végzett – füzik tovább az álokoskodást e fölfogás hivei – az már az egész világért se menne iparosnak. Ha az egyetemre nem juthat, lesz belőle proletár, elzüllik és szaporitja a félbemaradt egzisztenciák nyomorgó nagy seregét.

Ennek a fölfogásnak hódol a kereskedelemügyi miniszter is, aki nemrégen azt a valóban nagy fölületességre valló kijelentést tette a parlamentben, hogy a magyar ifjuság idegenkedik az ipari pályáktól. Az excellencziás utat alkalmasint félrevezették, rosszul informálták. Ő maga nem vett annyi fáradságot, hogy a számokból győződjék meg állitása tarthatatlanságáról.

Csalódik a miniszter és csalódnak mindazok, akik a magyar fiatalságról ilyen értelemben nyilatkoznak. Olvassák csak el ezek a jó urak azt a kimutatást, amelyet a budapesti felső ipariskola, az ugynevezett ipartechnológia évről-évre kiad ama tanulókról, akiket visszautasitottak a felvételnél. Az idén hatszázjelentkező tanuló közül csak harmincat vettek föl.

A többit mindenféle kifogás alapján elutasitották. Az egyik gyöngének bizonyult az intézeti orvos véleménye szerint, a másiknak a „csontszervezete nincs eléggé kifejlődve” és még számtalan olyan ok miatt, amelynek hallatára mosoly fut végig az ajakon. Hiába, nem vesznek föl harmincznál többet. Az a sok száz ifju pedig menjen más pályára. A felső ipariskolát elzárják előlük, mert nincs elég hely a tanulók befogadására.

Magyarországon összesen két ilyen felső ipariskola van: Budapesten és Kassán. Mind a két helyen csak nagy protekcióval juthat be a fiu. Sokan a visszautasitottak közül évekig inaskodnak, de gyakran még ugy sem veszik fel őket. Különösen ebben az évben hangzik föl az elégedetlenség moraja, hogy temérdek fiut utasítanak vissza a felső ipariskolákból. Éppen ezért illetékes körökben fölmerült az az eszme, hogy az ország még egy nagyobb városában kellene felső ipariskolát fölállítani.

Mint teljesen kompetens forrásból közlik velünk, ezt a tervet rövidesen keresztül is akarják vinni. A szegedi fa- és fémipariskola vezetősége szintén értesült már erről és a vezetők minden lehetőt elkövetnek, hogy ezt az ipartechnológiát Szegeden állitsák föl. Lázár György dr. polgármesterrel is többször értekeztek már ebben az ügyben. Füley Lajos tanár tegnap is fölkereste a polgármestert és teljesen meggyőzte arról, hogy erre az uj intézetre Szegednek mélhatlanul szüksége van. Füley olyan módon akarja megoldani a kérdést, hogy a mostani fa- és fémipariskolát átalakitanák ipartechnológiává. Lázár dr. megigérte a legmesszebb menő támogatást s – mint mondta – ha legközelebb fölmegy Budapestre, befolyásos egyéneknél okvetlenül szót emel a terv keresztülvitele érdekében.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1904. szeptember 11-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.