Szeged és Vidéke, 1903 március 4. – Furcsa álma lehetett Csanádi Sándor napszámosnak a mult év nyarán. Mikor lefeküdt, még nem volt semmije, mikor pedig fölébredt, egy félliter valódi, hamisitatlan szegedi paprikát szorongatott a zsebében. Hogy hogyan került a paprika zsebébe, arról mitsem tudott, csupán arra emlékezett, hogy egy nem éppen csöndesen átdorbézolt éjszaka után ugy dobták ki valamelyik korcsmából. Csanádi azonban nem sokáig tünődött a rejtélyen, hanem sietett a paprikát a forgalomban lévő csekélyebb értékü pénzdarabokra beváltani, azaz eladta. Hát hiszen eddig rendén is ment a dolog. Hanem ezután jöttek a hivatalos tekintélyek, a rendőrök és bekisérték Csanádit a rendőrségre, ahol azután megfejtették neki a paprika-rejtélyt. Hát a paprika, mint azt a rendőrségen panaszolta a károsult Zsurkán Sándor halász, ugy ragadt Csanádi kezéhez, hogy kapatos fővel beállitott a hidnál álló bárkájára és elemelte onnan. Igy teljesedett be azután Csanádi Sándoron a nóta szava, mint azt maga is mondta ma a biróság előtt:

Lefeküdtem, fölébredtem,
Hej csak azt sajnálom!
Mert ez az én ébredésem
Szivem összetörte,
De szeretnék hej még egyszer
Álmodni felőle.

A biróság azonban nem vette figyelembe a poétikus lelkületü tolvaj dallamos védekezését, hanem tekintettel rovott előéletére és arra, hogy visszaeső bünös, lopás büntette miatt 6 hónapi börtönbüntetésre itélte. Csanádi felebbezett az itélet ellen. 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1903 március 4-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.