Elindult a Szegeder tárcarovata a három birkával és a cipőmérettel egyenlővé vált szellemi képességekkel
A jövőben még színesebb, izgalmasabb írásokkal bővítjük a Szegeder repertoárját, ezért a napokban útjára indítottuk tárcarovatunkat. Ezentúl a megszokott tartalmak mellett kicsit személyesebb, vagy irodalmiasabb irásokkal is találkozhat nálunk az olvasó, melyek célja, hogy valamelyest kiragadjon a valóságból, megnevettessen vagy meghökkentsen, mikor hogy, igény szerint.
A zanzásított szakirodalmi leírások szerint a tárca egy „laza műfaj, valóságos, vagy képzeletbeli párbeszéd, portré”. Lényegét az író adja, szubjektív, célja a szórakoztatás. Bármi beleférhet, ami felkelti az érdeklődést, időszerű, sok embert érint, gondolatokat, érzelmeket kelt. Itt a cselekmény nem elvárás, elég egy ember, egy táj, egy hangulat, meg persze a hatás, a szépirodalmi köntös, és hogy összességében többről szóljon a dolog önmagánál.
De kik vagyunk mi, hogy egy teljes tárcarovatot eltartsunk? Ha kedvet kap, vagy van a fiókban pár írása az olvasónak, amit szívesen pulikálna valahol, küldje el nekünk a hello@szegeder.hu mailcímünkre, mi pedig elolvassuk, visszajelzünk, és ha olyan, le is hozzuk. Eddig két cikkünk jelent meg az új rovatban: az elsőben Balogh Gergő ír kormányhivatali kalandjairól, amelyek során az ügyfélszolgálatos azt javasolja neki, hogy a kizsírozott ügymenethez három birkával, és a térségre jellemző népviselettel térjen haza; a másikban pedig Lazanyecz György szembesül az újszegedi nyugdíjasokkal, akik beleállás és felelősségvállalás helyett csak eliszkolnak a sötét lépcsőházban.