Több mint 3000 európai település, köztük számos magyarországi is, potenciálisan alkalmas lehet zöldmetanol előállítására napenergia, ipari eredetű szén-dioxid és vízből készült zöldhidrogén felhasználásával – derült ki egy spanyol tanulmányból, melyet a Portfolio szemlézett.

A zöldmetanol gyártásához napenergiával előállított hidrogént és a fosszilis energiahordozókat használó iparágak által kibocsátott, leválasztott CO₂-t használnak úgynevezett hidrogénezési eljárással. Bár a folyamat drágább a zöldhidrogén-termelésnél, a felhasználás szempontjából egyszerűbb és költséghatékonyabb. A termelés gazdaságosságához elengedhetetlenek a közeli naperőművek, vízforrások, földgáz-infrastruktúra és CO₂-leválasztó kapacitások.

Magyarországon különösen nagy kihívást jelent a zöldhidrogén előállításához szükséges vízmennyiség biztosítása. Egy kilogramm zöldhidrogén elektrolízises úton történő előállításához óránként 0,3 köbméter, azaz 300 liter vízre van szükség, amit a tanulmány szerint leginkább szennyvíztisztító telepek közelségével lehet megoldani. Ezért fontos feltétel, hogy a gyártóhely 10 kilométeres körzetében ilyen vízkezelő létesítmény működjön. További előfeltétel, hogy a közelben működjön legalább 140 ezer tonna CO₂-t kibocsátó ipari létesítmény, valamint legyen olyan földgázhálózati csomópont is, ahol a többlet hidrogén a rendszerbe visszatáplálható.

A földrajzi információs rendszerrel végzett kutatás 9213 európai települést talált műszakilag alkalmasnak a gyártásra, de a szükséges minimum 50 megawattos naperőművek telepítési igényei miatt a végső szám 3016-ra csökkent.

Ezek az úgynevezett „metanol-völgyek”.

A tanulmány három lehetséges forgatókönyv alapján értékelte a termelés gazdasági életképességét: optimista, alap és konzervatív változat szerint. Ezek a metanol, a hidrogén és a CO₂-leválasztás jövőbeni áraira vonatkozó feltételezésekkel dolgoztak.

A költségekben meghatározó szerepet játszik a zöldhidrogén előállítására szolgáló elektrolizáló berendezések beruházási igénye. A projekt életképességét ugyanakkor a földgáz és a szén-dioxid-kibocsátás uniós ármechanizmusa is jelentősen befolyásolja. Az alapforgatókönyv a 2023-as piaci helyzetet veszi alapul, 1350 euró/kilowattos elektrolizátor beruházással és 80 euró/tonnás CO₂-árral számolva. Az optimista változat 1200 eurós eszközköltséget és 70 eurós CO₂-árat, míg a konzervatív forgatókönyv magasabb költségekkel, de emelkedő termékárakkal kalkulál.

Az előrejelzések szerint a projektek jelentős része 2030-ra gazdaságosan megvalósítható, akár 15 százalékot meghaladó belső megtérülési rátával. Ez főként Dél-Európára, de a tanulmány szerint Magyarország déli térségeire, köztük Szeged környékére is igaz lehet. A tanulmány ugyanakkor hangsúlyozza: a lehetséges projektek összesített beruházási igénye igen magas, megközelítőleg 700 milliárd euróra rúgna. Ennek ellenére hasonló zöldmetanol-termelő üzemek már működnek Európában, és várhatóan a technológia szélesebb körű elterjedése is megkezdődik.

A világ első kereskedelmi méretű e-metanol üzeme májusban kezdte meg működését Dániában. A gyár egyik legnagyobb vevője a Maersk tengeri szállítmányozó vállalat, amely a zöldmetanolt alacsony kibocsátású hajóüzemanyagként használja majd. A zöldmetanol emellett a vegyiparban is alternatívát kínál: a dán üzem termékét például a Lego is alkalmazza majd műanyaggyártás során. Más tanulmányok szerint a kontinens tengeri szélturbinái is hozzájárulhatnak a gazdaságos zöldmetanol-termeléshez, amely 2030 után költségversenyképessé, 2035-re pedig akár olcsóbbá is válhat a fosszilis alapú metanolnál.