A Szegedi Tudományegyetem hallgatói az országban egyedülálló módon gyakorlatorientált kurzus keretében találkoznak az orvosetika kérdéseivel, így többek között a szervátültetések etikai dilemmáival is – közölte a Szegederrel az intézmény. Dr. Tari Gergely, az SZTE orvosi etika oktatója szerint a megfelelő kommunikáció és tájékoztatás nagyban hozzájárulhatna a beültethető szervek számának növeléséhez.

Az orvosetikai szempontból az egyik legösszetettebb terület a szervátültetés kérdése, amelynek két fő formája van: az élődonoros felajánlás és a halál után kioperált cadaver szervek. Noha ezek folyamata pontosan szabályozott, sokan nem tudják, hogyan ajánlhatják fel szerveiket, vagy mi történik a testükkel haláluk után. Magyarországon jelenleg jóval kevesebb a rendelkezésre álló beültethető szerv, mint amennyire szükség lenne, így számos beteg vár életmentő transzplantációra.

Az orvosképzés során kiemelt szerepet kap az etika oktatása, amely az SZTE-n az elmúlt évtizedben fokozatos fejlődésen ment keresztül, és ma már országosan is egyedülállónak számít. Az orvostanhallgatók negyedévben találkoznak az orvosi etikával, amely nem csupán elméleti oktatásra épül, hanem klinikai blokkgyakorlatot is magában foglal. A szemeszter során három hetet töltenek a sebészeten, a nőgyógyászaton és a belgyógyászaton, hogy megfigyeljék, hogyan érvényesülnek az etikai elvek a betegellátásban. A tapasztalatokat később közösen elemzik egy workshop keretében, amely ebben a formában kizárólag a Szegedi Tudományegyetemen érhető el.

A szervátültetések terén Szeged kiemelkedő szerepet játszik: itt végezték Magyarország és Kelet-Európa első élődonoros veseátültetését. Bár a transzplantációk száma folyamatosan emelkedik, még mindig nem éri el a szükséges mértéket, részben a kevés beültethető szerv miatt. Dr. Tari Gergely szerint a megfelelő tájékoztatás segíthetne ezen a helyzeten.

„Akkor beszélhetünk etikus szervadományozási kultúráról, ha az ember autonóm tud lenni és a szervek elosztási folyamata átlátható és azt kizárólagosan orvosi szempontok befolyásolják” – mondta Dr. Tari Gergely, aki az SZTE Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar Ápolási Tanszékén is oktat. Szerinte nagyon kevesen tudják, hogy Magyarországon a feltételezett beleegyezés rendszere érvényesül a szervek eltávolítása terén, amely azt jelenti, hogy amennyiben valaki nem tesz életében hivatalos tiltó nyilatkozatot, abban az esetben halála után az arra alkalmas szerveit felhasználhatják átültetésre.

„Arról is kevés szó esik sajnos, hogy az élődonoros felajánlások során azok a személyek, akik megteszik ezt a gáláns lépést, nagyon sok pszichológiai többletet kapnak. Kevesen domborítják ki, hogy egyfajta Superman-érzést ad, ha valaki jelentősen tud javítani egy krónikusan dializált beteg életén” – fogalmazott az oktató.

A Szegedi Tudományegyetem egy olyan konferencia előkészítésén dolgozik, amely az orvosetikai kérdéseket, köztük a transzplantációval kapcsolatos dilemmákat is tárgyalja, és nem csupán társadalomtudományi szempontból vizsgálja azokat, hanem klinikusok bevonásával is.