A Honvédelmi Minisztérium (HM) álláspontja szerint a Szegednél a Tiszában nyugvó T–34-es szovjet harckocsi kiemelése esetén a roncsot múzeumi közgyűjteményben kellene elhelyezni – írja szombati cikkében az Index. A HM sajtóosztálya szerint egy ilyen művelet megvalósításához számos jogszabályi, szakmai, kegyeleti, biztonsági és tűzszerészeti szempontot szükséges figyelembe venni. A tárca szerint a páncélos a kulturális örökség része, ezért nem támogatják, hogy magánkézbe kerüljön.

A második világháború végén, 1944-ben a mostani szegedi Belvárosi híd közelében épített pontonhídról csúszott a Tiszába az ötfős személyzettel rendelkező T–34-es tank. A pontos adatok hiányában nem tudni, hány katona tartózkodott a járműben, de a körülményekből ítélve esélyük sem volt a menekülésre – a  páncélos ugyanis lövegtoronnyal lefelé fúródott a folyómederbe, így elzárva az egyetlen kiutat.

A tank azóta is ott fekszik, mintegy 21 méter mélyen, nem messze a szegediek által kedvelt Lapos strandtól.

Hogy mi lenne a tank sorsa kiemelés után, azért merült fel, mert Király Nikolász, a Szegedi Hadipark vezetője már 2018-ban jelezte, hogy saját költségén kiemelné a T–34-est, hogy aztán kiállítsa. Mint mondta, minden szükséges engedélyt beszerzett, az orosz nagykövetségtől kezdve a vízügyi hatóságokig. Ugyanakkor a folyamatot addig nem indította el, amíg nem kapott írásos garanciát arra, hogy a harckocsi a hadipark tulajdonába kerülhet. 

„A Szegedi Haditechnikai Park saját költségén kiemelné a T–34-est, ami a második világháború egyik legjelentősebb páncélostípusa volt. Az összes engedélyt beszereztem, de nem mertem belevágni, amíg írásba nem kapom, hogy a roncs a hadipark tulajdonába kerülhet” – nyilatkozta az Indexnek.

Több önkéntes, köztük búvárok és műszaki szakemberek is felajánlották segítségüket. Egy orvoscsoport szintén készen állt volna a helyszíni beavatkozásra. A tank kiemelését egy uszály segítségével tervezték, amelyet csak alacsony vízállás idején lehetett volna alkalmazni. Király azonban elismerte, hogy a 21 méter mélyen fekvő tank kiemelése nemcsak bonyolult, de költséges is.

A Szegedi Hadipark vezetője tárgyalt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel is, amely nem tiltotta meg a harckocsi kiemelését, de a tulajdonjogi kérdéseket nyitva hagyta. Király hangsúlyozta, hogy szeretné, ha a helytörténeti jelentőségű páncélos Szegeden maradna, és jelezte, hogy a hadipark egy jelképes összeget is hajlandó lenne fizetni érte. Az európai jogszabályok szerint azonban minden olyan tárgy, amely egy méternél mélyebben található a földben vagy a vízben, az állam tulajdonát képezi.

A Honvédelmi Minisztérium a Hadtörténeti Intézet és Múzeum közreműködésével vizsgálja a roncs sorsát. Az intézet szerint a tank búvármerüléses hitelesítése és állapotfelmérése még nem történt meg, és a kiemelés során mindenekelőtt a kulturális örökség védelmét kell szem előtt tartani. A HM közleményében hangsúlyozta: „Az intézmény szakmai álláspontja, hogy a roncselemeket múzeumi közgyűjteményben kell elhelyezni, mivel azok a kulturális örökség részét képezik.” Továbbá hozzátették, hogy az intézet a jövőben is figyelemmel kíséri az ilyen típusú roncselemekkel kapcsolatos fejleményeket.

Az 1940-től gyártott T–34-es tankok jelentős szerepet játszottak a Szovjetunió második világháborús győzelmében. A szovjet fejlesztésű harckocsik robusztus kialakításuknak köszönhetően jól bírták az orosz időjárási és terepviszonyokat, és az ellenséges német katonák is elismeréssel nyilatkoztak róluk. A T–34-esek a mozgékonyság, a tűzerő és a páncélvédettség sikeres ötvözésével váltak a kor egyik legmeghatározóbb páncélosaivá.