Földbe süllyesztették a középfeszültségű vezetéket a Fehér-tónál, hogy védjék a madarakat

A Sándorfalva–Fehér-tó közötti, több mint 2,7 kilométeres középfeszültségű szakaszon a szabadvezetékek helyett immár földkábelekben fut az energia. Ez nemcsak az ellátásbiztonság növekedésével jár, hanem annak környezetre gyakorolt hatása is jelentős, írja az MVM Démász Áramhálózati Kft. közleménye.

A kábelesítés elsődleges célja az itt költő, táplálkozó vagy vonulás közben itt megálló védett és fokozottan védett madarak biztonsága, továbbá a fogyasztók zavartalan villamosenergia-ellátása és a települések közötti hálózaton fellépő üzemzavarok számának csökkentése volt. A fejlesztés az MVM Démász és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek egyeztetése nyomán indult el.

A projekt 3 ütemben valósult meg, melyek során az MVM Démász modernizálta, illetve biztonságosabbá és környezetbaráttá tette a térséget ellátó középfeszültségű hálózatot. Összesen 2759 méter középfeszültségű vezetéket helyezett a föld alá a társaság, mindezzel 5249 méter szabadvezetéket tudtak kiváltani és elbontani. Emellett két betonházas transzformátorállomást is építettek.

A szegedi Fehér-tó és a vele madártanilag egy egységet képező sándorfalvi Új-halastavak a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben helyezkednek el több mint 2000 hektáron. A halastórendszer helyén egykor Magyarország legnagyobb szikes tava terült el, azonban vize mára már felhígult a halgazdálkodáshoz szükséges folyamatos vízutánpótlásnak köszönhetően szikes jellegét elvesztette, ezzel együtt élővilága is átformálódott.

A szikesekre jellemző fajok száma lecsökkent, helyüket a halastavakra és nádasokra jellemzők vették át, ám így is fontos szerepet tölt be a madarak életében, mint a térség legjelentősebb vizes élőhelye.

Halastórendszerré történő átalakítása az 1930-as években kezdődött, ezzel egy időben gazdag madárvilága és növényzete miatt országos jelentőségű védett területté minősítették. A helyszín az európai madárvonulás fontos állomása, pihenő- és táplálkozóhelye a vonuló darvak, vadludak és récefélék ezreinek. Részben itt található az Alsó-Tiszavölgy különleges madárvédelmi Natura 2000-es terület, továbbá nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, az úgynevezett „ramsari terület” is.