3,2 milliárdot kap a gyermekklinika, kérdés, hogy ez elég lesz-e

A Magyar Közlönyben hétfőn este jelent meg a jó hír, hogy összesen 3,2 milliárd forintot kap a SZTE klinikai központja a gyermeksürgősségi fejlesztésére – szúrta ki a Szeged.hu. Az önkormányzati lap szerint „az talány, hogy ez mire lesz elég, ha tavaly azért maradt el a beruházás, mert nem jött össze 4,2 milliárd forint a kivitelezésre”. 

Júniusban írtuk meg, hogy átmeneti megoldást találtak a szegedi gyermekklinika ügyében, már nem kell átszállítani más városokba a műtétre váró gyerekeket. Maga a gyermeksebészeti osztály maradt a gyermekklinikán, tehát azt a beteget, akit műtétre írnak ki, egy másik épület műtőjébe szállítják ülőkocsival vagy mentővel, hogy aztán az operáció után visszavigyék a gyermekklinikára. 

Ez a megoldás azután született, hogy kiderült, hét hétig nem volt gyermeksebészeti, illetve traumatológiai ellátás a Szegedi Tudományegyetemen, amiről még Takács Péter egészségügyi államtitkár is azt nyilatkozta, nem érti, hogyan történhetett meg ez. A zavar olyan abszurd dolgokat eredményezett, mint például annak a többszörös törést szenvedett fiúnak az esete, aki a 450–500 kilométeres Mezőkovácsháza–Orosháza–Budapest–Mezőhegyes útvonalat járta be egy mentőben, mire rendesen ellátták. 

Még 2016-ban jutott volna a több mint 4 milliárd forintnyi támogatás Szegedre egy új gyermeksürgősségi és traumatológiai centrum (SBO) megépítésére. A projekt nem haladt semerre, de az SZTE-n még 2023-ban is abban bíztak, hogy a hét éve megítélt uniós forrásból elindulhat az építkezés. Végül csak nem kezdődött el, és a forrás időközben 1,9 milliárdra csökkent. Áprilisra mindössze egy tisztasági festésre futotta. Közben a műtő korábbi szakhatósági engedélye is érvényét veszítette, az újat pedig nem kapta meg a rossz állapotok miatt – ezért szünetelt hetekig az ellátás.

A klinikát nemrég a Szegedhez kötődő Sulyok Tamás is meglátogatta feleségével. Az államfő az onkológiai osztályon járva azt mondta, „megismerték azt az emberfeletti küzdelmet, amit az itt dolgozók és a betegek együtt folytatnak a gyógyulásért és az életért”. A köztársasági elnök szerint „az orvosszakmai profizmus mellett a közösség, a szeretet és a hit gyógyító ereje is kell az élethez”.