Több mint kétezer fő alkotta élőlánc az oktatásért Szeged belvárosában

Az eseményre több mint kétezer ember jelzett vissza a közösségi médiában, a szervezők előzetesen azt írták, hogy az élőláncot szeretnék egészen a Kárász utca végéig, vagy akár a Széchenyi téren lévő Deák Ferenc szoborig kiterjeszteni a Dugonics téren található József Attila szobortól kezdve. Ez körülbelül egy 800 méteres útvonalat jelent a város központjában, sikerrel jártak.

A 17 órakor kezdődő esemény előtt fél órával már gyülekezett a körülbelül száz főt számláló szervezőcsapat a Dugonics téren. Eligazításuk közben szépen lassan megtelt a tér, ezer ember már biztosan tartózkodott az egyetem épülete előtt kezdésre. Az egyik szervező tanár elmondása szerint nagyjából ugyanennyi ember kellett ahhoz, hogy elérjenek Deák-szobráig, ami sikerült is. A tömegben a legtöbb szegedi iskola zászlója vagy transzparense látható volt, de hódmezővásárhelyi és más, falusi intézmények is képviseltették magukat.

Az egyik szervező, a momentumos, de civilként jelen lévő Körmendi Zoltán fél órával azután, hogy az élőláncot megkezdték volna, bemondta, sikerült az élőlánc úgy, hogy a Dugonics téren még mindig rengeteg ember volt. A sorban álló emberek tapssal és üdvrivalgással fogadták a már visszafelé igyekező menetet. Egy nyugdíjas korú hölgy azt mondta hangosan, „a pedagógusok a jövő nemzedékét nevelik, így kell, így kell”.

A Kárász utcán visszafelé haladva egymás mellett kettő, de olykor három ember is állt, ebből lehetett következtetni arra, hogy ekkorra már közelíthetett a résztvevők száma a kétezer főhöz. Körmendi is azt mondta lapunknak, hogy szerinte több mint kétezer ember van jelen, de a rendőrség szerint csak 400-an. Egy idős férfi azt mondta a tömegben, hogy Szegeden ennyi embert tüntetni még életében nem látott. A menet eleje már majdnem fél órája visszaért a Dugonics térre, amikor a vége még mindig nem.

„Legalább egy, de lehet, hogy több stadionnyi ember van itt előttem.”

– mondta az egyik szervező a színpadon állva.

Őt a különböző iskolák transzparenseit tartó tanárok követték, akik felolvasták azt az október 14-én született közös nyilatkozatot, amelyben szolidaritási fogadalmatt tettek szegedi és Szeged-környéki iskolák pedagógusai egymás és minden kollégájuk iránt, közös kiállást és kölcsönös segítségnyújtást vállaltak. Ezt a nyilatkozatot 27 térségi oktatási intézmény 729 pedagógusa írta alá, de amint elmondták ezt a számot, jött két javítás is, miszerint két felsorolt intézményben még többen csatlakoztak a több száz tanárhoz. Kihangsúlyozták, hogy minél többen vannak, minél jobban bővül az aláírók száma, annál szorosabban fognak össze, és annál nagyobb védelmet tudnak egymásnak nyújtani.

Ezután az egy tanárókból álló kórus énekelt a tömeg segítségével, majd Fabulya Andrea szavalta el József Attila A számokról című versét. Ennek a második versszakában szereplő „adódjatok össze” sort hangosan skandálta a tömeg. A szülők képviseletében Kalydiné Bajza Rita beszélt, aki szerint „a pedagógusok csak akkor érhetik el céljaikat, ha a szülői társadalom is támogatja őket”, majd a tanárszakos hallgatók nevében Dobi Richárd mondott beszédet azzal a felütéssel kezdve, hogy „az összefogás megszületett”.

A színpadon álló konferáló hölgy, Erdélyi Eszter azzal nyitotta meg a demontstrációt, hogy rengetegen vannak a téren, szerinte „ez azt jelenti, igazunk van”. Ezt követően kezdődött meg az élőlánc létrehozása azzal, hogy a FreeSZFE tüntetéseken is sokszor megjelent fáklyával elindult a menet a Széchenyi tér felé a Kárász utcán át. Ekkor a tömeg már egyértelműen több embert számlált, mint ezer fő.

17 óra 20 perc körül a menet eleje elérte a Széchenyi tér túlsó végét, érintették a Vörösmarty utcát amely célul volt kitűzve, de itt kénytelenek voltak visszakanyarodni a Dugonics tér felé, mivel ott még mindig többszáz ember tartózkodott. Miközben felállt az élőlánc, a tömeg hangosan skandált: „együtt vagyunk”, „nincs tanár, nincs jövő”, „szabad ország, szabad oktatás”.

Kétségkívül ez volt az elmúlt évek, de talán az elmúlt évtizedek legnagyobb megmozdulása Szegeden. Becsléseink szerint egyszerre a legtöbben több mint 2000 ember tartózkodhatott a Szegedi Tudományegyetem épülete előtti Dugonics téren. Az országos tüntetések mellett Szegeden eddig is sokan mozdultak meg az elmúlt időszakban. Október első keddjén a Pedagógusok Szakszervezete tartott demonstrációt a Magyar Ede téren, ahol felolvasták petíciójukat, majd eljuttatták azt az alapvető jogok biztosának, a következő héten pénteken pedig deákos, radnótis és ságváris diákok virrasztottak tanáraikért a Dugonics téren. Ezek után kétszer is volt élőláncos virrasztás: az első még csak két iskola vett részt, a másodikon azonban már Szegeden és környékén tucatra tehető a kiálló intézmények száma, bár élőlánc csak két helyen volt.

A másik legnagyobb megmozdulás az első élőláncos nap estéjén történt, amikor közel közel 1000 fő gyűlt össze tüntetni a város közepén, a Széchenyi téren, Klebelsberg Kuno szobra körül. „Az nem lehet, hogy ennyi akarat ne adódjon össze” – mondta a tömegnek Andóczi Balogh József, a Deák Ferenc Gimnázium tanára, aki rátért arra is, hogy a pedagógusok nem kapnak kellő szabadságot, megbecsültséget, munkájukkal arányos fizetést, és követelik a Kölcseyből kirúgott tanárok munkaviszonyának azonnali visszaállítását. „Sok ország ment már csődbe, amely a hadászatra erején felül költött, de még egy sem, amely az oktatásra” – idézte Klebesberget, amit a tömeg hangos tapssal és éljenezéssel köszöntött.

Ezt hangos tapssal fogadta a tömeg, majd feltette a kérdést, hogy ha a tanárok tüntetéseit különböző kormánytagok hisztériának állítják be, és emiatt az a kép alakul ki az emberek fejében, hogy a tanár az rossz dolog, akkor milyen országban fogunk élni évek múltán. A diákok részéről a tegnapi napon kora reggel tartott nulladik óra egyik szervezője, Csala Hanga mondta el slam poetry-jét, amit József Attila Levegőt! című verse követett Kis Éva szavalásában. Szajbély Mihály egyetemi professzor – aki többször felszólalt már a pedagógusok mellett és az egyetem modellváltása ellen is erősen tiltakozott – zárta a felszólalók sorát. Szajbély többek között arról beszélt, hogy „a pedagógusok helyzete sokat változott, sokkal rosszabb lett tavasz óta”.

Elmondta, masszív fenyegetettségben állnak ki egyre többen a tanárok helyzetéért és nem csak több fizetésre, hanem több szabadságra lenne szükség, ennek ellenére a „kormány rendőrminszter” alá rendelte az oktatást. Szerinte kormányok mindig mentek és jöttek, a rendszer is változott, de a pedagógusok mindig csak rosszul jártak.