100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
A Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontja és a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszék Archeogenetikai Kutatócsoportja három új egyént azonosítottak, amelyek a férfiági Árpád-házi (R-ARP) genetikai vonalat hordozzák – áll az intézet vasárnapi, MTI-hez eljuttatott közleményében.
Korábbi kutatások alapján eddig négy R-ARP-ot hordozó egyént ismert a tudomány: III. Bélát, Szent Lászlót, egy Árpád-kori (HU52) és egy ma élő, ismeretlen személyazonosságú egyént. Ezzel a felfedezéssel jelenleg már hét ismert R-ARP-ot hordozó egyént tartanak számon.
Az elemzések során többféle módszert alkalmazva vizsgálták a rokonsági fokokat és a genetikai kapcsolatokat. Ezzel a megközelítéssel ”családon belüli” és ”dinasztikusan távoli” kapcsolatok is pontosabban vizsgálhatók. Ezek alapján az egyik újonnan azonosított egyén II. (Vak) Béla (1131–1141) magyar király. A második személy Szent László másodfokú rokona, aki valószínűsíthetően apai nagybácsi, míg a harmadik egyén apai ágon kapcsolódik az Árpád-vonalhoz, feltehetően egy távolabbi, de tudatosan vállalt dinasztikus rokonság révén.
Az Árpád-ház férfivonala (R-ARP) az R1a-Z93 egy haplocsoportba tartozik, amely olyan genetikai csoportok összességét jelenti, amelyek egyetlen közös őstől származnak. Ez azt jelenti, hogy a bronz- és vaskori eurázsiai sztyeppei népektől származtatható, és genetikai párhuzamai a Déli-Urál térségétől a Kaukázusig húzódó sztyeppeövezetben mutathatók ki. A kutatás során további, csak erre az ágra jellemző mutációkat is azonosítottak a kutatók, amelyek segítségével az R-ARP kialakulása pontosabban vizsgálható.
Korábbi elemzések már feltárták az Árpád-házi uralkodók genetikai kapcsolatait a honfoglaló magyar elit tagjaival, valamint több, középkori magyar főúri családdal is, úgy, mint az Abák, a Corvinok vagy a Báthoryak. Ez összhangban van az ismert történeti kapcsolatokkal, amely szerint a magyar középkori nemesség akár egy szorosabb ”hálót” képezhetett a dinasztikus házasságok révén. Az eredmények arra is rávilágítottak, hogy míg az Árpád-ház korai tagjai erőteljesebb keleti genetikai komponenssel rendelkeztek, a későbbi királyok már döntően az európai genetikai térbe illeszkednek.
A tanulmány megerősíti Macsói Béla herceg genetikai azonosítását, és igazolja Rurikida-származását. Az Y-kromoszóma-haplocsoportja megegyezik a Rurik-dinasztiára jellemző ággal.
A III. Béla király sírja mellett feltárt magzat maradványinak a genetikai vizsgálata nem igazolt közeli rokoni kapcsolatot a jelen kutatásban elemzett egyénekkel. Ugyanakkor az elemzések távolabbi genetikai rokonságot mutattak ki több Árpád-házi személy, valamint az Aba-nemzetség egyik vizsgált tagja esetében. A rendelkezésre álló régészeti, történeti és genetikai információk szerint az elhunyt pontos személyazonossága egyelőre nem határozható meg.
További érdekesség, hogy a genetikai eredmények arra is rávilágítottak, hogy II. Béla, III. Béla és HU52 esetében északi, viking kori egyénekkel is kimutatható rokoni kapcsolat. Ennek a magyarázata a Kijevi Rusz dinasztikus házasságában kereshető.
Az új kutatási eredmények egyszerre jelentenek tudományos áttörést és szimbolikus jelentőségű előrelépést. Hozzájárulnak az Árpád-ház történetének pontosabb megismeréséhez, a magyarság keleti kapcsolatrendszerének tudományos feltárásához, valamint a középkori magyar elit genetikai és történeti összefüggéseinek komplex rekonstrukciójához.
A kutatás hosszú távú célja, hogy tudományos alapot biztosítson az azonosított magyar királyok és főrangú személyek méltó újratemetéséhez az egykori székesfehérvári koronázó bazilika mellett kialakítandó nemzeti emlékhelyen.
