Markó Ábel hidrogeológus szerint nem okoznak földrengést a hazai geotermikus kutak

Augusztus végén bő egy hét alatt közel száz földrengés történt Békésben, amelyből több a 4-es magnitúdót is meghaladta, amit már a helyi lakosság is érzékelt. Aszódi Attila, a BME professzora erre reagálva felvetette, hogy emberi tevékenység is közrejátszhatott ezen földrengések létrejöttében, melyről a Szegeder is beszámolt. A professzor akkor a földgáztermelő kútfúrások mellett a békéscsabai és mezőberényi geotermikus létesítményekre gyanakodott mindezért, „elriasztó példaként egy 2006-os bázeli példát hozva”.

A Másfélfokon most erre reagálva Markó Ábel hidrogeológus, az ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék doktoranduszhallgatója, a Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúra munkatársa jelentetett meg egy írást, melyben cáfolni igyekszik ezen állításokat, egyben felhívva a figyelmet, hogy a megalapozatlan félelmek miatt kár lenne zárójelbe tenni az egyébként hasznos hazai megújuló energiaforrást. A geotermikus energiáról ugyanis általánosságban elmondható, hogy

időjárástól és napszaktól függetlenül, helyben, akár települési szinten kinyerhető és korlátokkal, de megújuló módon használható,

csökkentve a fosszilis energiahordozók igényét, jól kiegészítve a többi megújuló energiaforrást. A nagyobb mértékű elterjedését mégis akadályozza pár tényező a szakember szerint, ezek közül a társadalmi elfogadottságát, megítélését nevezte meg, mondván a felszín alatti folyamatokon alapszik, a szemünktől elzárva. Sok esetben az információhiány vagy a félinformációk generálják a félelmet.

Markó Ábel cikkében rávilágít arra, hogy a hagyományos hidrotermális geotermikus rendszerek – hazánkban több tucat ilyen működik, a legnagyobbak Szegeden kívül még Miskolcon, Győrben és Hódmezővásárhelyen – esetében a földrengéskockázat legtöbbször minimális. A lehűlt víz visszasajtolása miatt a meleg porózus vagy karbonátos kőzet hőmérséklete lokálisan csökkenhet, és az emiatt bekövetkező összehúzódások esetlegesen mikroszeizmikus eseményeket hozhatnak létre, ezek azonban csak műszeres megfigyeléssel érzékelhetők.

Jelenleg is számos kutatás folyik világszerte, hogy hogyan lehetne még hatékonyabbá és még biztonságosabbá tenni a geotermikus energia használatát új megoldásokkal. A hidrogeológus addig is úgy véli, egy olyan energiaszegény és importfüggő országban, mint Magyarország, nagy hiba volna erről lemondani.

Más a helyzet az úgynevezett mesterségesen továbbfejlesztett geotermikus rendszerek – EGS, vagy Enhanced Geothermal System – esetében. Ezen rendszerek lényege, hogy a természetes módon gazdaságosan nem használható felszín alatti, magas hőmérsékletű geotermikus tározókat mérnöki eszközökkel, stimulációval javítják fel. Például egy fúráson keresztül nagy nyomáson sajtolnak be folyadékot, amivel új repedések létrehozásával igyekeznek növelni a tározó áteresztőképességet. A fent említett svájci példában is szereplő,

valóban nagyobb földrengéskockázatot jelentő technológia egyáltalán nincs jelen Magyarországon.

Ennek az úgynevezett hidraulikus stimulációnak vagy serkentésnek két típusa van, a hidraulikus rétegrepesztés és a hidraulikus nyírás, vagy rétegcsúsztatás. A törések megnyílásakor, elmozdulásakor mindkét esetben előfordulhat, hogy kis szeizmikus események jönnek létre.

Éppen ezért ezt a felszínen elhelyezett, valamint környező kutakban érzékelőkkel rögzítik a kipattanás helyét. Ugyanis ahol a kipattanás történt, ott valószínűsíthető a repedéshálózat bővülése, azaz az áramlási pálya létrejötte, így ezek a mikroszeizmikus események hasznosak és szükségesek a művelet monitorozásához. Ez persze egyúttal kockázatot is jelent, amennyiben a szeizmicitás olyan mértékű, hogy a felszínen érzékelhető, vagy felszíni károkat okoz.

A leghíresebb geotermiához köthető földrengések – a svájci Bázelben 2006-ban egy 3,4-es erősségű és a dél-koreai Pohangban, 2017-ben egy 5,5-ös erősségű – az ilyen EGS létrehozásakor pattantak ki. 

Markó szerint tehát nem önmagában az emberi tevékenység juttatja a hatalmas mennyiségű energiát a felszín alá, hanem a természetes földrengésekhez hasonlóan, a hosszú idő alatt természetes folyamatok miatt felgyülemlett energia szabadul fel. Éppen ezért ezeket a stimulációkat minden esetben megelőzi egy hosszú és részletes előzetes kutatás és kockázatbecslés, mely egyebek mellett a megnyíló törések irányát, a szeizmicitás mértékét jelzi előre.

A békési földrengések kapcsán a BME professzora által korábban felelősként felvetett geotermikus rendszerek tehát az előzőleg említettekhez hasonló „hagyományos” kétkutas geotermikus rendszerek, jegyzi meg Markó Ábel hidrogeológus. Ezek az augusztusi földrengés mélységében nem érintették a kőzetet, a kutak mélysége mindössze 1,5–2,5 kilométer,

így ezek nem tehetők felelőssé a földrengésekért.

A hidrogeológus úgy véli, ameddig a szakemberek az innovatív technológiák kidolgozásán fáradoznak, addig a földrengésveszély tekintetében megnyugodva támaszkodhatunk a hagyományos, termálvízalapú hasznosításra, mely hazánkban kimagasló potenciállal rendelkezik és a távhőszolgáltatás, valamint kapcsolt kaszkád hasznosítással a települések számára a földgázhasználat alternatíváját adják Markó elmondása szerint.