994 millió forintért vásárolta meg a Szegedi Tudományegyetem az egykori I-es kórház Kossuth Lajos sugárúti épületét. Mindezt az intézmény árulta el a Szegedernek, miután észrevettük az épület földhivatali lapján, hogy tulajdonosváltás történt még tavaly októberben.

Azt is elárulták lapunknak, hogy a 2009 óta kihasználatlan épületekben egyetemi oktatási funkciók, hospice ellátás (gyógyíthatatlan betegek testi–lelki támogatása), valamint diáklakások kialakítása is szerepel a terveik között, ám a részleteken még dolgoznak. Saját pénzből fedeznék az átalakítások költségeit, de lehetőség szerint pályázati és kormányzati forrásokat is bevonnának – tudtuk meg.

Az egyébként viszonylag jó állapotú ingatlant az SZTE eddig is használta azokban az időszakokban, amikor az Egyetem egyes karainak épületeit – például a zeneművészeti kar vagy a fogorvostudományi kar – éppen felújították. Az épületben jelenleg is zajlik oktatási és igazgatási tevékenység. Fendler Judit kancellár már 2019-ben arról beszélt a Délmagyarországnak adott interjújában, hogy szeretnék megkapni a volt I-es kórház üres főépületét pont azért, mert ideiglenes bázisként jól használható volt.

A kancellár akkor azt nyilatkozta, szóban ígéretet kaptak arra az eredeti tulajdonos szegedi önkormányzattól, hogy nem hirdetik meg az épületet, amíg az Egyetemnek szüksége lenne rá. Így „meglehetősen rosszul esett” nekik, amikor Fendler állítása szerint egy újsághirdetésből tudták meg, hogy mégis árulja a város az ingatlant. 2019-ben helyhatósági választások voltak, a helyi Fidesz is felkarolta az ügyet, és az épület eladása ellen tiltakoztak.

Akkor már sokadjára hirdette meg eladásra a volt kórházépületet a szegedi önkormányzat, ám egészen tavaly őszig nem volt vevő rá. Az ingatlanra az államnak elővásárlási joga volt, de amennyiben egy külső magánbefektető vette volna meg azt, például egy nagyvállalat, az egyetemnek úgy is fél éve lett volna kiköltözni onnan. Az SZTE egyébként ez idő alatt is ingyen bérelte az épületet a várostól, csak a rezsit kellett fizetniük az önkormányzat szerint.

Az I-es kórház 2009-es bezárása és kiürítése után közvetlenül még 1,2–1,3 milliárd forintot kért volna a szegedi önkormányzat az épületért, de tíz évvel később, a 2019-es meghirdetésekor már csak 914 milliót “ért” alapáron. 2025 őszére az Egyetem végül ennél kicsivel drágábban, közel 1 milliárd forintért vette meg.

Az egykori I-es kórház első épületei már az “ősidők” óta gyógyítási funkciót láttak el: az intézmény Mars tér felőli része 1771-ben épült meg Pozsonyi Ignác alapítványi felajánlásából. Pozsonyi aztán 1800-ban megalapította itt a szegedi közkórházat, de mai értelemben vett kórházzá csak később alakult az intézmény: 1846-tól volt először orvos igazgatója Haydt (Haday) Ferenc személyében.

1848-tól egy sebész is dolgozott a kórházban, a betegeket pedig 1854 októberétől apácák ápolták. A nyolc Szent Vince rendi apácát „szürke nénikéknek” is hívták, azonban 1861-ben elbocsátották őket, mivel nemi betegeket és szülő nőket nem szívesen láttak el. A déli szárnyon 1861-ben építettek egy három kórtermes toldaléképületet az elmebetegek számára, és ekkor épült fel a közkórház halottkamrája is.

Az 1879-es szegedi Nagyárvíz a kórház működését átmenetileg lehetetlenné tette, a betegeket az aradi és temesvári közkórházakba, az elmebetegeket pedig a fővárosi Országos Tébolydába szállították. Azokat a súlyos betegeket, akik nem voltak szállítható állapotban, a piarista gimnázium ezen célra átalakított termeiben helyezték el a mai Aradi vértanúk terén. A kórház emeleti része azonban alig négy hónap múlva, 1879 júliusától ismét fogadott betegeket.

A ma leginkább szem előtt lévő, Kossuth Lajos sugárútra néző sebészeti osztályt csak 1901-ben húzták fel, amikor a túlzsúfolt kórház sok kritikát kapott a korabeli sajtóban. Ekkor az elme-, illetve nemi betegek elhelyezésére is átadtak egy–egy udvarépületet. A kórház immár 312 ággyal rendelkezett, működési szabályzatát 1903-ban hagyta jóvá a belügyminiszter.

A bővítés azonban nem oldotta meg teljesen a gondokat, a Délmagyarország akkori cikke szerint az 1900-as évek legelején annyira rossz orvosi színvonal uralkodott itt, hogy a minisztérium nem en­gedett pályakezdő or­vost az intézménybe. „Ha ta­­nulnak is valamit, orvosi tu­dásuk avult és ferde irányba fejlődik”, írta a lap.

Ez a helyzet változott meg Boros József doktor igazgatói ki­­nevezésével 1905-ben. Az akkor még Kórház utcát később róla keresztelték át Boros József utcának. Az 1925-ben repülőbalesetben elhunyt egykori főorvos egy évvel később felavatott szobra 2009 novembere óta a volt kórház és a Rókusi templom között áll, előtte a Kossuth Lajos sugárút felőli épületrész bejáratánál volt megtalálható.