„Ez egy természetes jelenség a szikes tavak esetében, amelyért nem kell aggódni, meg kezelni sem szükséges. Inkább arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ez az állapot a maga természetességében rendben van, és ennek megértése és elfogadása a fontos” – mondta Szűcs Anikó, a mórahalmi Nagyszéksós-tó és környékének fejlesztési projekt vezetője a Szegedernek.

A Szegedtől nagyjából 25 kilométerre délnyugatra, Mórahalom külterületén található Nagyszéksós-tó kiszáradása szinte minden évben bejárja a sajtót, sokan aggodalommal figyelik a víz eltűnését. Ennek ellenére mégis komoly fejlesztések kezdődtek a területen, amelyek célja a természetvédelem és az ökoturizmus összehangolása.

Ez a mintegy 100 hektáros hely egyedülálló természeti tér, amely a Körös-éri Tájvédelmi Körzet része, körbejárása nagyjából négy kilométeres sétát igényel. Az itt található bivalyrezervátumot 2008-ban hozták létre, a több mint száz egyedből álló csorda nemcsak a nádas visszaszorításában játszik szerepet, hanem hozzájárul a madárvilág és a növényzet regenerálódásához is.

„Elképesztő volt látni, ahogy a bivalyok kitaposták a nádast. Ahol korábban csak a nádtenger teteje hullámzott, ott most újra megjelentek a madarak, akik visszataláltak erre a területre” – jegyezte meg Szűcs.

A tó és környékének jelenlegi fejlesztései a KEHOP Plusz pályázati programon keresztül mennek végbe, mintegy 1,4 milliárd forint támogatást nyert el erre a valamivel több mint 6 ezer lelket számláló Mórahalom. „Ebből épül meg a látogatóközpont és környéke, valamint a tó körüli körtúrák infrastrukturális elemei, például a kilátók” – mondta a projekt vezetője, de lesz gólyamenedékház, interaktív kiállítások, játszótér és gyógynövénykert is. A kilátók közül az egyik süllyesztett formában készül majd el, és nemcsak a szárazföldről, de a tó közepén lévő csatornán keresztül, pontoncsónak segítségével is megközelíthető lesz.

Az önkormányzat hosszú távú együttműködést ápol a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósággal, akik most is segítséget nyújtanak. „Nagyon sok nyertes közös projektünk van, amit együtt valósítottunk meg, és tulajdonképpen ez ösztönözte, hogy újra dolgozzunk együtt, akár egy látogatóközpont megépítésén is.”

De megéri fejleszteni egy kiszáradó tavat?

A Nagyszéksós-tó egy úgynevezett szikes tó, aminek jellemző módon a vízszintje évszakosan változik: télen és tavasszal általában több víz halmozódik fel az ilyen állóvizekben, míg nyáron – főként a magas párolgás miatt – jelentősen leapadhatnak, sőt akár teljesen ki is száradhatnak. „Például az elmúlt évben is, július végén még tele volt vízzel, és augusztus végére száradt ki. Ez minden évben így van. Az őszi-téli időszakokban újra felgyűlik a víz, és tavasszal meg újra megtelik” – magyarázta Szűcs.

Ujj Zsuzsanna, a Magyar Természetvédők Szövetségének természetvédelmi programfelelőse szerint az Alföld vízháztartását már régóta jelentős emberi hatások is alakítják, így nehéz megállapítani, mi számít valóban természetes állapotnak. „A jelenlegi alföldi táj évszázadok óta zajló jelentős emberi beavatkozások eredménye, főként vízrendezési munkák, például lecsapolások és folyóvizek elterelése miatt” – mondta Ujj a Szegedernek, szerinte nincs olyan természetes referenciaterület, amivel összehasonlíthatnánk a mai állapotokat, mivel az alföldi szikes tavaink világszinten egyedülállóak.

A természetes vízmozgásokat a klímaváltozás is befolyásolja, hiszen hatással van a csapadékmennyiségre, a talajvízszintre és a párolgás mértékére. Bojtos Ferenc, a Csemete Természet- és Környezetvédelmi Egyesület irodavezetője szerint a vízhiány mögött nemcsak a klímaváltozás áll, hanem például „az ellenőrizetlen és átgondolatlan vízkivételek, a túl sűrűn telepített öntözési célú kutak, valamint, hogy a vízkormányzás még mindig a gyors elvezetésre fókuszál a megtartó kezdeményezésekkel szemben”.

Minden természetvédelemre költött forint hasznot hoz

A szikes tavak vízháztartása alapvetően eltér a mélyebb tavakétól. Bojtos szerint sekély medrük miatt gyorsan átmelegszenek, oxigénszegényebbek, és nagyobb párologtató felülettel rendelkeznek, így különösen érzékenyek a vízhiányra. „A vízingadozás törvényszerű, de kevésbé ideális eleme a tómeder teljes kiszáradása” – mondta.

A nyílt vízfelületek eltűnése ugyanis veszélyeztetheti az élővilágot: sok fajnak ezek az időszakos víztestek biztosítanak menedéket, azaz úgynevezett refúgiumot. Az ilyen élőhelyek megőrzése kulcsfontosságú lenne, különösen az Alföld monokultúrás mezőgazdasági területei között, ahol kevés természetes vizes élőhely maradt fenn.

Hogy megéri-e egy évente kiszáradó tóra és a környékére, azok turisztikai fejlesztésére milliárdos nagyságrendben költeni, a szakemberek szerint a válasz az, hogy igen. „Minden természetvédelemre költött forint legalább nyolcszoros, de akár harmincnyolcszoros hasznot hoz az ökoszisztéma szolgáltatások révén, tehát sokszorosan megtérül” – mondta lapunknak Ujj Zsuzsanna, de hozzátette, hogy bár szerinte ideális esetben az ilyen forrásokat közvetlen élőhelyvédelemre kellene fordítani, a természetvédelem mai finanszírozási rendszere miatt a környezeti nevelési beruházásoknak is fontos szerepük van.

Tízezer látogatót várnak az első évben

A projektet az a hiány hívta életre, hogy a térségben nincs egy olyan komplex természetismereti vagy ökoturisztikai látogatóközpont, amely bemutathatná, milyen természeti értékek találhatók a környéken. Ezeket nemzetközi összefüggésben is bemutatnák majd itt, hiszen a Körös-éri Tájvédelmi Körzetnek van a határ túloldalán található testvérterülete is.

A természetvédelmi szempontok mellett a terület ökoturisztikai szerepe is kiemelt, ennek kapcsán Kiss Mónika, a nemzetipark-igazgatóság Ökoturisztikai és Környezeti Nevelési Osztályának vezetője azt mondta a Szegedernek, hogy a projekt célja egy olyan fejlesztés, amely nem bolygatja a tómedret és a bivalyrezervátumot: A fejlesztések – egy madármegfigyelő pont kivételével – a tómedren kívül valósulnak meg, így sem a rezervátumot, sem a térség egyéb természeti értékeit nem érintik hátrányosan.

A projektet 2024 őszén kezdték el, és 2026 tavaszára tervezik a befejezését. Jelenleg a kivitelezési munkálatok zajlanak, és párhuzamosan fejlesztik a kiállítás tartalmát is. „Mi tízezer látogatót várunk az első évben, és ezt szeretnénk évről évre emelni” – osztotta meg elképzeléseit Szűcs Anikó, és hozzátette, hogy mivel egy természetvédelmi beruházásról van szó, hosszú időre van szükség, hogy a költségei megtérüljenek.

„Ez egy elég nagy befektetés, és nem lehet rá úgy tekinteni, mint egy pénzügyi, gazdasági beruházásra.”

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy Magyarország minden tájára eljussanak a legfontosabb és legérdekesebb szegedi történések. Ez a cikk ezen együttműködés keretében a Telexen is olvasható.