Újra előjött a terv, hogy a Mars téri autóbuszpályaudvart elköltöztethetik jelenlegi helyéről, ennek köszönhetően pedig hatalmas terület szabadulhat fel a belváros szélén – nem lehet kérdés, hogy mit kell a mostani dízelgőzös aszfalttenger helyén létrehozni.

Már jó ideje (évtizedes távlat) hallani a tervről, hogy az 1960-as években a Széchenyi tér mellől a Marx térre költöztetett autóbuszpályaudvart a nagyállomáshoz telepítenék át, a régi Tisza teherpályaudvar területére, hiszen ott átszállásmentes kapcsolat lenne a térséget érintő a vasút- és autóbuszvonalak között, és a Mars teret egyébként is kinőtte a rengeteg buszt fogadó és menesztő állomás.

Vannak érvek és ellenérvek, de alapjaiban jó elgondolásról van szó, főleg ha olyan projektekkel húzzuk egy lapra a költözést, mint a harmadik híd felépítése vagy a makói tram-train megvalósítása. Egy nagyobb területen, egy intermodális csomóponton lenne elérhető a budapesti InterCity, a békéscsabai személyvonatok, a Temesvár és Szabadka felé közlekedő nemzetközi vonatok, a hódmezővásárhelyi és makói tram-trainek, számtalan helyközi és távolsági autóbuszvonal, és nem utolsó sorban valamennyi helyijáratos autóbusz is a 2-es villamossal együtt.

Ilyen fajta, a belvároshoz ennyire kedvező távolságra eső fúziós lehetőséget aligha találni máshol Szegeden. Arról nem is beszélve, hogy egy hatalmas, természetközeli területre esne a csomópont, tehát a jelenlegi zajos, koszos környezet helyett egy mérsékelten zöld, nyugodt térben lehetne az utazási csatlakozásokat bonyolítani, igényes épített környezettel megfejelve. Elég csak belegondolni, hogy ha mondjuk van egy kis időnk a csatlakozásig, akkor nem kell majd a szennyezett nagyvárosi környezetben vesztegelnünk, hanem akár a Tisza-partra is lesétálhatunk pihenni.

De ez a cikk nem erről szól, hanem arról, hogy mit kezdjünk azzal a közel 10 ezer négyzetméterrel, amit most buszállomásként ismerünk. Először is érdemes lehet egy kis történeti áttekintést adni: a tér már a XIX. században, a nagy árvíz előtt is lényegében mai formájában létezett, és már akkoriban is Mars térként jelölték a térképek. A szegedi terek sokat változtak a nagy árvíz után, a Mars tér azonban már akkoriban is egy hatalmas, egybefüggő és szögletes terület volt, mint ma.

Katonai gyakorlótér, és a nevét is innen, pontosabban a római hadistenről kapta 1842-ben. A század végétől már használták vásártérnek is, majd szépen lassan, az árvíz után körbeépült azokkal a  jellemzően közigazgatási épületekkel, amiket ma is itt találunk. 1945 után, amikor számos közteret átneveztek, Karl Marx német filozófus, a kommunista munkásmozgalom teoretikusa nevét vette fel, amit viselt is a rendszerváltásig.

A buszállomás elköltöztetésének a tervei is leghamarabb csak 2024-re készülnek majd el, a megvalósítás pedig az évtized végére lehet meg talán, de ettől függetlenül érdemes már elkezdeni a diskurzust arról, hogy mit csináljunk a térrel. Merthogy a Mars tér a szegedieké, afölött a szegedieknek kell döntenieük a szakma vezetésével, és nem hagyhatjuk, hogy, a fejünk fölött hozzák meg a döntést, mint azt sokszor ilyen esetekben. Én bízom benne, hogy akár egy helyi, preferenciális népszavazással bele lehetne szólni, hogy pár felvetett terv és ötlet közül a városlakók melyeket látnák itt szívesen.

A Mars tér jövője elkezdődött, ezt érdemes még ma a fejünkbe vésni.

Biztosan sokan szeretnének ide irodaházat, lakóparkot, plázát, nagyon sokan, de azért meg lehetne széles körben hallgatni az embereket, hátha egy kis részük el tudna képzelni egy valódi, méretes városi parkot, ami százötven éve adóssága Szegednek saját maga felé. A belvárosnak nincs igazi tüdeje, hiába található a közelben az újszegedi liget, az egyszerűen kiesik a legtöbb szegedi napi közlekedési rutinjából.

Az természetesen csak részletkérdés, hogy milyen parkot, ligetet vagy erdőt telepítene ide Szeged népe, a méretekről ugyanakkor máris lehet beszélni. A jelenlegi buszállomás felszámolásával 10 ezer négyzetméter állna rendelkezésre, amiből 1500 azonnal lejön, hiszen az 1966-ban átadott, a miskolcival megegyző buszállomás-főépületet mindenképpen meg kell tartani értékes építészeti mivolta miatt.

Más irányokba ugyanakkor lehetne terjeszkedni: a piaci parkoló föld alá helyezésével (vagy valahová elköltöztetésével) újabb 11 ezer négyzetméter hozható elő, a Sing Sing helyén további 3500, a Jysk helyén pedig 6500. Ez összesen már több mint 30 ezer négyzetméter, ami az újszegedi liget teljes területének a 15%-a. Nem kell persze mindent beáldozni, de érdemes elgondolkodni azon, hogy nem kellene-e nagyobb erőfeszítésekkel parkosítani Szegedet. És ha az a válasz, hogy de, kellene, akkor a Mars tér tálcán kínálja magát.

A Vélemény rovatban megjelent cikkek az adott szerző álláspontját tükrözik, a szerkesztőség egészéét nem feltétlenül. Te is kifejtenéd gondolataidat valamivel kapcsolatosan, esetleg erre a cikkre reagálnál? Írj levelet a [email protected] címünkre!