Szegeden ma már nem lehet ugyanazzal a magabiztossággal fát választani egy új fasorhoz, mint húsz évvel ezelőtt – írta a Szegeder kérdéseire a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. biológus végzettségű ügyvezetője. Makrai László szerint több olyan fafaj és -fajta is elveszítette ugyanis korábbi „várostűrő” státuszát, amelyet egykor biztonsággal lehetett telepíteni a közterületekre. Emiatt a város az elmúlt években fokozatosan átírta a faültetési gyakorlatát, és ma már elsősorban olyan egyedeket keres, amelyek a várhatóan még melegebb és szárazabb éghajlaton is életképesek maradhatnak.

A téma előzménye, hogy nemrég arról írtunk, a tartós aszály és a szélsőséges időjárás miatt Szegeden egyre gyorsabban pusztulnak a fák, miközben pótlásuk hosszú évtizedek munkája. Makrai azt is írta lapunknak, hogy a jelenség nemcsak a meglévő faállomány fenntartását nehezíti meg, hanem azt is alapjaiban változtatja meg, milyen fajokat lehet egyáltalán telepíteni a városban.

A kiültetéstől számolva három évig, a begyökeresedésig öntözik a csemetéket városszerte. A száraz tél és tavasz miatt már áprilistól nyolc lajtos kocsi szállítja éjjeli és nappali műszakban ezekre a pontokra az öntözővizet. Makrai szerint az országban szinte egyedülálló, hogy évtizedek óta zajlik a fasorok növényvédelmi kezelése, elsősorban gomba- és rovarkártevők ellen. A szárazfa-kivágások viszont az elmúlt három évben megduplázódtak.

A céljuk már nem egyszerűen a kipusztuló fák pótlása, hanem olyan faállomány kialakítása új fafajokkal és -fajtákkal, amelyek évtizedek múlva is képesek árnyékot adni és javítani a városi környezet állapotát. Az elmúlt 10-15 évben ez irányú törekvéseiket ugyan szakmai rendezvények, faiskolai tapasztalatok és nemzetközi példák is segítették és segítik továbbra is, de a társaság szerint végső soron csak a helyi tapasztalat számít.

„A fák tűrőképességével kapcsolatban a saját tapasztalat a legfontosabb, és nem a szakirodalmi adatok” – mondta Makrai. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy minden új fajtát először csak kisebb számban ültetnek ki a város különböző pontjaira, ezután pedig csak azok kerülnek nagyobb mennyiségben közterületre, amelyek Szegeden is bizonyítanak.

Ennek a szemléletnek az eredménye, hogy az elmúlt években több új fajta is megjelent a városban. A Sisi hársat, amelyet ellenállóbbnak tartanak a hagyományos hársfajtáknál, már Szegeden is kipróbálták, ahogy a Huba virágos kőrist a Gogol utcában, a Smaragd platánt a város főterén, a Széchenyi téren és a Tas szileket a Dózsa György utcában.

A megfelelő fafajok kiválasztása mellett a város azt is igyekszik átgondolni, hogyan lehet élhetőbb környezetet teremteni nekik. Jelenleg két uniós projektben is részt vesznek, amelyek ezt a célt szolgálják. Az egyik a ReGreenX program, amelyben olyan növénylistát állítottak össze szakmai partnereikkel, amely kifejezetten a klímaváltozás hatásait jobban tűrő fákat, cserjéket és évelőket tartalmazza. A lista a tervek szerint hamarosan a lakosságnak is elérhető lesz.

A másik a COOL Life projekt, amelyben már nem elsősorban a növények kiválasztására, hanem a városi környezet átalakítására koncentrálnak. A programban burkolt felületeket zöldítenek vissza, hogy csökkentsék a nyári felmelegedést, és mérsékeljék az úgynevezett városi hőszigethatást. A cél, hogy a növények ne csak túléljék a forró nyarakat, hanem maguk is hozzájáruljanak a város hűtéséhez.

Makrai szerint a telepítés után sok múlik azon is, hogyan gondozzák a fákat, ezért Szeged az országban az elsők között kezdett öntözőzsákokat használni a frissen ültetett fáknál. Ezeket a zsákokat fák és cserjék tövéhez helyezik el, majd feltöltik őket vízzel, ami akár több órán keresztül, egyenletesen szivárog a gyökérzónába. Idéntől ezeket a zsákokat már nem közvetlenül a törzsre, hanem a támkarókra rögzítik, hogy ne sérüljenek a fiatal növények. A napsugárzásra és a téli fagyrepedésekre érzékeny törzseket pedig jutaszövettel védik, miközben a lakótelepeken és a külső városrészeken egy speciális fatörzsvédő festéket is tesztelnek.

A víz megtartása szintén egyre fontosabb szempont. A fák környékét rendszeresen mulcsozzák saját előállítású faaprítékkal, hogy csökkentsék a párolgást, a Gogol utca idén elkészült felújításakor pedig már úgy alakították ki a zöldfelületet, hogy a lehulló csapadékvíz ne a csatornába kerüljön, hanem helyben hasznosuljon. A nagyobb esőzések vizét tárolók fogják fel, ahonnan később fokozatosan szivárog vissza a talajba, elérve a fák gyökereit.

Makrai szerint a jövőben egyre kevésbé lesz elegendő a korábban bevált megoldásokat követni. Ahogy változik az éghajlat, úgy kell folyamatosan újragondolni azt is, milyen fákból álljon egy város zöldfelülete, és azokat hogyan gondozzák.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy Magyarország minden tájára eljussanak a legfontosabb és legérdekesebb szegedi történések. Ez a cikk ezen együttműködés keretében a Telexen is olvasható.