Szeged napja alkalmából péntek délután tartották meg a díszközgyűlést a Széchenyi téren, ahol Krasznahorkai László Nobel-díjas író is megkapta díszpolgári címét.

Botka László polgármester beszédében Szeged szabadságszeretetét és európai kötődését hangsúlyozta, ahogy általában más beszédeiben is. „Szeged mindig is a szabadság bástyája volt” – tette hozzá. Megemlítette, hogy 1848, 1956 és 1989 után ez idén április 12-én is megmutatkozott, mert „a szegediek az országban a legnagyobb arányban álltak ki egy új, magyar, európai köztársaság mellett” – utalt a választási eredményre.

Krasznahorkai Lászlót hosszasabb tapssal fogadta a téren álló és ülő közönség. Az író életét szegedi egyetemi éveitől a nemzetközi sikerekig idézték a díj átadását követően. „Közvetítő vagyok, nem író” – emelték ki egyik hitvallását a laudációban. Megemlítették, hogy a világ számos országában élt már, többek között Kínában, Japánban, az Egyesült Államokban, Franciaországban és Spanyolországban is. Most Budapest mellett Triesztben és Bécsben lakik.

Pro Urbe-díjjal ismerték el Homoki-Nagy Mária jogtörténészt és Török Csongor építészt. Homoki-Nagy a szegedi jogászképzés meghatározó alakjaként kapta meg az elismerést, míg Török munkásságát a kortárs építészet és a városkép formálása miatt díjazták. Az építész vallja: „A tiszta szerkesztés, az arányok és a fény használata minden tervünk alapja.” Egyik legjelentősebb munkájaként a szegedi Goodwill Pharma irodaházat említették, melynek megnyitóján a Szegeder is ott volt.

Szegedért Emlékéremmel tüntették ki Farkas Andrást, az újszegedi Gergő-liget megálmodóját, Radics Gábort, aki évtizedek óta dolgozik a munkavállalók érdekvédelméért, valamint Bugyiné Tábit Erzsébetet, aki több mint negyven éven át dolgozott a szegedi óvodai nevelésben és Petőfitelep közösségi életének meghatározó alakjává vált.

Az ünnepségen fellépett a Szegedi Nemzeti Színház művészei mellett a Szegedi Szimfonikus Zenekar, valamint szegedi óvodások is műsort adtak a kitüntetettek tiszteletére. A rendezvény végén Johannes Brahms Magyar táncok című művének ötödik darabja hangzott el, majd a díszközgyűlés a Szózat közös eléneklésével zárult.