A Szegedi Tudományegyetem nem számol az egykori Tisza pályaudvar területén álló, közel 145 éves raktárépületek megtartásával, mivel azok nem állnak műemléki vagy helyi örökségvédelmi védelem alatt – tudatta az intézmény a Szegederrel. A kérdés azért aktuális, mert az Egyetemnek korábban átadott területen nemrég elkezdtek készülni a 145 éves Tisza-parti MÁV-örökség részét képező, az 1880-as években épült MÁV-közraktárak bontásához.

A szegedi universitas a Szegedernek adott válaszában azt írta, hogy „a bontási kiviteli tervben tervező nyilatkozott arról, hogy a területen lévő épületek egyike sem érintett műemléki, illetve építészeti örökségvédelemmel”. Azaz ahogyan a MÁV korábban, úgy az SZTE sem rendelte el ennek vizsgálatát, csupán a tervező által ismertetett jelenlegi jogi állapotot fogadták el.

A közraktárak az SZTE számára eredeti funkciójuknak megfelelő kialakításuk miatt nem is hasznosíthatók vagy integrálhatók a jövőbeli tervekbe sem – állítják. A bontási terveknek megfelelően így semmit sem hagynak meg a területen.

Annyit elárultak lapunknak, hogy oktatási és kutatási célokra hasznosítanák a volt Tisza teherpályaudvar területének azon részeit, ahol épp nem a tervezett harmadik Tisza-híd épül majd fel. Az északi csücsöknél pedig, amelyet a múlt hét pénteki közgyűlésen vontak egybe az egyetemi klinikai telekkel, egyelőre a koncepció kidolgozása zajlik most. A konkrét beépítési tervek csak ezután fognak megszületni.

Az Egyetem megerősítette, hogy az ingatlan tulajdonba adásáról 2024. július 18-án született megállapodás a Magyar Állam képviseletében eljáró Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., a MÁV és az SZTE között. A földhivatal az egyetem tulajdonjogát 2024. október 30-án jegyezte be, a birtokba vétel pedig már október 22-én megtörtént.

A volt teherpályaudvar Szeged egyik legértékesebb barnamezős területe. A kérdés mára már nem az, hogy lesz-e fejlesztés a volt teherpályaudvar helyén, hanem inkább az, hogy a bontások előtt miért nem készült olyan nyilvános értékvédelmi vagy ipartörténeti mérlegelés, amely megállapíthatta volna, hogy Szeged egyik legfontosabb történeti vasúti–ipari területéből végül mi menekülhetne meg, ha bármi is érdemes erre. Az SZTE által említett tervezői nyilatkozat ugyanis csak annyit mondott ki, hogy az épületek nem állnak semmilyen védelem alatt, de ezt bárki mondhatja, aki ezt a tényt ismeri.

A Tisza-part mellett, a Boszorkányszigettel szemben álló hosszú téglaépületek Szeged egyik legrégebbi megmaradt vasúti–ipari épületegyütteséhez tartoznak. Korabeli újságcikkek alapján a Tisza-pályaudvaron már az 1880-as évek elején működött közraktár, amely a budapesti után az ország első vidéki ilyen létesítménye volt.

A 19. század végén a közraktár nem egyszerű tárolóhelyet jelentett, hanem olyan kereskedelmi-pénzügyi intézményt, amelyben a gabonát vagy más árut hivatalosan nyilvántartották, és amelyhez közraktári jegy kapcsolódott. Ez hitelfedezetként is szolgálhatott, vagyis a kereskedők úgy juthattak pénzhez, hogy közben nem kellett azonnal értékesíteniük az árut. Ehhez egyszerre kellett vasúti kapcsolat, vízi szállítás és pénzügyi háttér – Szegeden ezt a logisztikai szerepet töltötte be a Tisza-pályaudvar.

Korábban Nagy Gyula, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékének adjunktusa azt mondta lapunknak, hogy az épületek a Monarchia korának vasútépítészeti hagyományait tükrözik, jelentőségük pedig elsősorban történeti és helytörténeti szempontból lehet fontos.