100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
A Szegedi Tudományegyetem kutatói azt vizsgálták, hogyan reagálnak az utasok váratlan közúti helyzetekre önvezető és ember által irányított autóban. Az EEG-mérések kimutatták, hogy a résztvevők jobban bíztak az emberi sofőrökben, mint az autonóm járművekben – írja az MTI.
Az önvezető autók elterjedése várhatóan átalakítja a mindennapi közlekedést, de a technológia a világ nagy részén még nem elérhető. Emiatt a szakembereknek kevés információjuk van arról, hogyan reagálnak az utasok egy váratlan eseményre.
Korábbi fiziológiai kutatások kimutatták, hogy az utasok szorongási szintje alacsonyabb egy ember által vezetett autóban, mint egy önvezető járműben. Palatinus Zsolt, az SZTE Kognitív és Neuropszichológiai Tanszékének munkatársa és Lukovics Miklós, az SZTE Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézetének kutatója kollégáikkal azt vizsgálták, milyen különbségek figyelhetők meg egy váratlan közúti esemény során.
A ZalaZone Járműipari Tesztpályán végzett kísérletekben 41 önkéntes vett részt. Mindegyikük kétszer tett meg egy két kilométeres távot: egyszer egy hivatásos sofőr vezette az autót, máskor önvezető üzemmódban haladt a jármű. A tesztek során az utasok reakcióit EEG-készülékkel, valamint szemmozgásokat, fejmozgásokat és pislogási frekvenciát mérő speciális szemüveggel elemezték.
A kísérletek során előre nem látható akadályok jelentek meg az úton: egy szarvast és egy gyereket jelképező bábú. Az autó maximális sebessége 60 km/h volt, a bábuk feltűnése pedig olyan szituációt szimulált, amely nem vészhelyzeti cselekvésre késztetett, hanem gyors útvonal-korrekciót igényelt.
Az EEG-eredmények alapján a résztvevők nagyobb biztonságban érezték magukat, amikor ember vezette az autót. Az önvezető üzemmódban szélesebb szem- és fejmozgásokat végeztek, a pislogási frekvenciájuk pedig csökkent a váratlan események során.
A kutatók szerint a szemmozgások eltérései kisebbek voltak, mint korábbi vizsgálatok esetében, ami annak tudható be, hogy az önvezető jármű kormányzása, gyorsítása és lassítása szorosan az emberi vezetés mintájára történt.
A szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy az új közlekedési módok széles körű elfogadtatását segítheti az utasok fiziológiai reakcióinak mérése, különösen olyan helyzetekben, amikor a fejlesztőknek ellenőrizniük kell, hogy a felhasználók elvárásai teljesülnek-e.
