Melyik korszaknak a büntetési rendszere jobb: a régi-e, avagy a mai?

Szegedi Híradó, 1923. január 23. – Melyik korszaknak a büntetési rendszere jobb: a régi-e, avagy a mai? Egész könyvtárra való tudományos mü cáfolja egymást, azért nem lesznek jobbak az emberek. Hiszen azért emberek. A büntetés ritkán javit s a rablógyilkos elzáratásának is csak az a látható eredménye, hogy megszabadult tőle az emberiség. Mi halmozódik aztán föl a lelkében a 10–15 év alatt! Hála aligha azért a majdnem becéző bánásmódért, amiben a fegyházakban részesül. Ellenben „kitanul” odabenn, beszél kopogva a falakon át s ha elég ifju a föltételes szabadság idején, még elülről kezdheti, a réginél nagyobb sikerrel.

Edvi Illés Károly, a nagyhirü büntetőjogász mesélte el egyszer, hogy jön hozzá egy ember.
— Uram, a törvényszék elitélt egy esztendőre, kérem, vállalja el védelmemet a táblán. Mikor már letárgyalták az ügyet, azt mondja a kliens:
— Nézze, ügyvéd ur, nagyon megkérném valamire. Ha ugy fordul a sorom, hogy lehetetlenség a fölmentésem, eszközölje ki legalább azt, hogy a tábla fölemelje az egyévi büntetésemet tizenhárom hónapra.
Edvi Illés nagyot néz.
— Tizenhárom hónapot mondott?
— Annyit.
— Többet, mint amit már kapott?
Az ember erre nevelni kezdett.
— Nem több az, tekintetes ur! De ugy vegye, hogy föltételes szabadságot csak az egy éven fölüli büntetéseknél ismer a törvény. Ha jól viselem magam, a tizenhárom hónap egyharmadát elengedik, de az egy évet ki kell végig üni.

Ez a pont még a hires kriminalista figyelmét is kikerülte. Szakember kellett hozzá, hogy fölvilágositsa. Az pedig gyakorlatban tanulta. 

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Híradó című lapban jelent meg 1923. január 23-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.