Szegedi Híradó, 1922. december 17. – Népszerü kézmüáru kereskedője volt az ötvenes években Szegednek Prosznitz Mihály. Hetipiacos napokon kiteritette az üzletét a szabad téren, odajártak a menyecskék pántlikát venni, meg fésül, meg szagos szappant.

Ép, hogy a zsebkendők nem fogytak, pedig olcsón mérte. Tizenkét darab volt egy végben, azt ugy kell szétvágni, beszegni. Szines csikok is voltak benne, de hát hogy keletje legyen az ilyen portékának, ahhoz sok rábeszélés, csevegés szükséges, abban az időben legalább is igy volt. Prosznitz Mihályt pedig elfoglalta üzletének a többi ága.

Volt egy kihordója. Ez nagyobb tömeget szokott tőle vásárolni, aztán házalt a portékákkal, néha hamarabb visszakerült, egy nap többször is.
— Itt vannak ezek a finom zsebkendők is, – ajánlja Prosznitz.
— Az nem kell.
— Nem kell a jó, olcsó zsebkendő?
— Mindig visszahoztam eddig is, csak teher volna.
— Tizenkét zsebkendő egy forintért nem teher.
— Mégse kell.

Fölrakodott, megindult a körutján, hát egyszer csak nem ott talál mégis egy csomagot a többi holmija között! A kihordó ember megragadja és dühösen a földhöz akarja csapni, de abban a pillanatban kinyilik az egész vég és kihull belőle egy kendő.
— Hát ez mi? Egyet leváglak a többi mellül?

Nézi, olvassa, az biz a tizenharmadik. Odatévedt valahogyan. A következő napon, szórakozottat játszva, kezébe veszi az öreg Prosznitz egy másik zsebkendőcsomagját. Óvatosan turkáll benne, megtalálja itt is a tizenharmadikat. Épp ugy a többiben is.
— Mennyi van egy végben? – kérdezte akkor nagy óvatosan.
— Egy tucat, lelkem. Egy tucat.
— Viszek mégis próbára néhányat belőle.

Két hét alatt elhordta az egész készletet. Öreg Prosznitz Mihály pedig nem győzte becsempészni az egyes végekbe a tizenharmadikat, annyi kellett. Ezért a kis haszonért már érdemes volt a kihordónak is elővennie utcákon járva a rábeszélő tehetségét. S amikor azt hitték mind a ketten, hogy egymást csapják be, jól jártak mindketten.

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Híradó című lapban jelent meg 1922. december 17-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.