
100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Szeged és Vidéke, 1912. október 29. – Mióta a balkáni háboru kitört, dacára a semlegességi nyilatkozatnak, Oroszország számtalan tanujelét adta a szövetséges államok iránti szimpátiájának. A bolgárok, szerbek javára gyüjtések indultak meg s hetek óta szakadatlanul toborozzák az önkénteseket. Arról a nyilt titokról ne is beszéljünk, hogy a szövetséges államok hadi fölszerelése tulnyomó részben Oroszországból érkezett, vagy hogy nagyképzettségű orosz vezérkari tisztek intézik inkognitóban a balkáni háboruk sorsát. Ha tudjuk, hogy mennyi érdeke füződik Oroszországnak a félhold leveréséhez, nem csodálkozunk, hogy oly sulyosan vét a nemzetközi egyezmény ellen.
A háború kitörése óta a Szeged–Rókus állomáson keresztül is szállit Szerbiának Oroszország. Minden áldott nap láthatni a rókusi állomáson tiszti egyenruhás orosz katonaorvosokat, ápolókat és vöröskeresztes vagonokat, igy tart ez napok-hetek óta. Az állomás személyzete szerint annyi orvosi szert szállitottak már át Szegeden, hogy még akkor is elegendő volna, ha mindenki megsebesülne lent a Balkánon. De a szállitás tovább tart.
Hétfőn délután a Szeged-állomásról ismét két vöröskeresztes kocsit tolattak át a rókusi állomásra, hogy Szabadkán át Belgrádba irányitsák őket. A küldemény három orosz katonaorvos, két ápolónő és egy nagyszakállu görög-keleti pápa felügyelete alatt érkezett és ment tovább. Az orosz társaság tagjai az állomási vendéglőben várták be, mig továbbmehetnek, de egy közülük folyton a vöröskeresztes kocsik közül tartózkodott, pedig a hadiküldemények őrizetére a rendőrség is négy fegyveres embert rendelt ki. A közönség érdeklődve állta körül az érdekes küldeményt, a vasuti alkalmazottak pedig néhány kiváltságosnak bizalmasan megsugták, hogy a lezárt vagyonokban nem kötszer, hanem fegyver és golyó van. Ők nem látták, de valószinü, mert ennyi kötszerre akkor sem volna szükség, ha az egész emberiség megsebesülne. Az orosz küldemény délután öt órakor folytatta utját Szerbia felé.
Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1912. október 29-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.













