Szeged és Vidéke,1908. június 16. – Különös ügyben inditott vizsgálatot Firbás Nándor, az iparos inasiskola igazgatója. Följelentés érkezett hozzá arról, hogy az iparos inasiskola egyik tanitója micsoda kenetteljes beszédeket intézett a növendékekhez.

Szólnak pedig ezek a tanítások ekként: „Fiaim, ne dolgozzatok! A munka szégyen. Miért lettetek iparosok, mikor annyi köztetek az okos, az értelmes, a jó fiu. Menjetek ügyvédnek, orvosnak, hivatalnoknak, esetleg országgyülési képviselőnek, azokon a pályákon van alkalmatok és teretek dolgozni a magyar haza fölvirágoztatása, az állam megerősitése, a jólét emelése érdekében.” De elég ezekből a szókból, a gunyból, az idézetből. Elég az hozzá, hogy az iparostanonciskolába is belopódzott már Szegeden a szurtos hazugság. Tele van frázisokkal, munkátlansággal és lateinerekkel ez az egész ország, amelynek tömérdek sebe van épp emiatt. Valóságos szellemi küzdelem folyik annak érdekében, hogy megváltoztassák ezeket az állapotokat, növeljék számbelileg és erkölcsi erejében az iparos és kereskedő osztályt. És akkor előáll egy ember, egy tanitó, aki az iparosgyerekeket neveli erkölcsileg, jellemileg és a hazug társadalmi fölfogás és előitéletek következtében amugy is megmételyezett gondolatkörét egyéni élete és a köz rovására még jobban elfajitja.

Érdekes, hogy mindig voltak vakok s hogy a középkor mindig vissza-visszatér, folyton-folyvást kisért. Az emberi és főkép a nemzeti erő és élet lényegét nem tudják, nem merik, nem akarják átlátni s egy tanitó, aki évek folytán ezreket és ezreket vezet be nemcsak az olvasás, hanem az élet abc-jébe is, nem emelkedett az élet és az általa előállott szükségszerü küzdelem legkezdetlegesebb igazságaira sem.

Egy ember, aki nem az iparban látja a nemzet jövendő boldogulásának, az állam nagyságának alapját, aki még mindig nem érzi a pozitivumok, a lényegek erejét. Tele van a magyar társadalom ilyenekkel. Tudott dolog, régi dolog, sajnos dolog. Hogy azonban ez az ember tanitó, mégpedig iparostanonciskolában tanitó, az sokszorosan lehangoló, elszomoritó és fájó tünet… 

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1908. június 16-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.